Mikor meghallottam a hírt, hogy a japánok már szennyvízből is marhahúsra emlékeztető ízű húsnemű anyagot „kémiáznak össze”, igencsak megdöbbentem. Annak ellenére, hogy már hallottam hasonló kezdeményezésekről, ez azonban túlszárnyalta a képzeletemet.
Az ötlet azonban régről adódhatott, hisz pl. az Európában kapható párizsik is évtizedek óta hulladékból készülnek, olyan, az élelmiszeripar számára már nem hasznosítható húsból, vérből, valamint szójából és adalékokból, mely által az egyszerű (azaz nem tudatos) vásárló azt hiheti, húst eszik. Körülbelül ugyanígy készül a hamburger alapanyaga is, bár abban a gyártók szerint több a hús.
A különbség tehát adott, a japán burger szennyvíz üledékből készül, míg a hazai leginkább természetes alapanyagokból, bár, - tisztelet a kivételnek -, utóbbi ízét is az adalékok adják, a nélkül uis a termék csak egy íztelen és ehetetlen massza lenne.
Hol a határ, meddig mehetünk el, merülhet fel bennünk a kérdés, hisz az alapvető igényünk az lenne, hogy természetes, adalékok nélküli élelmiszereket fogyasszunk, de úgy látszik, a globalizált kapitalizmusban erre aligha lesz lehetőség a közeljövőben.
Manapság már az is illúzió, hallhatnánk az ellenérveket, hogy hazánkban egészséges élelmiszereket fogyasztunk, hisz napi betevőnk is számos adalékot, cukrot, transzzsírt, egyéb káros anyagot tartalmaz, bármit mondanak is ezzel kapcsolatban a „szakértők”. Akkor pedig miért ne lehetne a szennyvíz üledéket is bevonni az élelmiszergyártásba? Megfelelő eljárásokkal uis kinyerhető belőle Mitsuyuki Ikeda, japán tudós szerint az értékes, emberi fogyasztásra (még) alkalmas nyersanyag, ami aztán szójával és a hús színét utánozó piros ételfestékkel feldúsítva akár húsként is eladható.
Hulladékgazdálkodási szempontból így akár azt is mondhatnánk, hogy a megoldás optimális, a keletkező, és évről évre növekvő hulladékokkal uis valamit kezdeni kell.
Ha a tömeges gyártás beindul, Európában meg kell határozni a "húsklón" fogalmát. Ha abból indulunk ki, hogy előbb-utóbb az öreg kontinensen is jelentősen elpusztul a föld termőrétege, biomasszája, és ez által megdrágul az alapvető mezőgazdasági termények előállítása, így pl. leginkább a takarmány és következményeként a hús, valamint a globális felmelegedés miatt a Kárpát-medence is száradni kezd, és ez csak még jobban elmélyíti a kialakult helyzetet, sokakban felmerülhet a kérdés, törvényt bont-e a szükség, azaz bevethető-e bármi az élelmiszergyártásban.
Reméljük, ez a helyzet sohasem következik be! Az üledékből uis nem húst, hanem „termőföldet” kell gyártani, melyre mindig is voltak (és vannak) kísérletek a világon, hisz a termőföldek termőképessége a világon az intenzív mezőgazdaság térhódításával folyamatosan, pontosabban fogalmazva rohamosan csökken. Egyik legjelentősebb a jobbára Skandináviában elterjedt kezdeményezés, miszerint olyan, nem az angol WC-kre hasonlító „gondolkodókat” kellene felállítani az illemhelyeken, melyek megfelelő modern technológiát igénybe véve szagtalanul képesek előállítani a termőföldet (humuszt), közvetlenül az emberi ürülékből.
Ha modern lakásainkban már csak ilyen toalettek kerülnének alkalmazásra, annak a fenntartható fejlődés szempontjából egy további hasznos következménye lenne. Nem kellene hozzájuk igen drága és költségesen üzemelő szennyvíztisztító telepeket építeni, melynek felépítése és üzemben tartása már ma is sok helyen fenntarthatatlan. Mégpedig hazánkban, de ez már egy másik történet. ()
Visszatérve a japán burgerre. Ennek a cikknek az utolsó bekezdésében bővebben lehet olvasni a japán technológiáról, az erősebb idegzetűek akár meg is tekinthetik az ott felvett videót. (http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/1912-etel-vagy-urulek-esetleg-mindketto)
Béer
Kép forrása: http://dailypicksandflicks.com/2011/06/15/poop-burger-artificial-meat-from-human-feces-video/
TOP 5
