Néhány hete jártam a Röszkei Paprika Parkban, ahol elég meglepő dolgokat tudtam meg a paprikáról, többek közt azt is, hogyan változtatta meg több település történetét ez a csöpp növény úgy, hogy annak nyomai ma is látszanak. Nem akarok túl mélyre ásni a történelemben, a lényeg, hogy a XIX. század közepéig a termelés Szeged környékén is megmaradt a családi ellátás keretein belül. Hanem aztán beindult az ipar.

Az igazi fellendülés az 1860-as évektől indult. Ekkor már gőzmalmok épültek Szegeden, a paprikafüzéreket pedig a piacon adták-vették. Ekkor lendült neki a már említett Röszke is a termelésnek, de ekkoriban rajzottak ki az alsóvárosiak is Szegedről. A paprikatermesztés életet lehelt a tanyavilágba, amelyekből később aztán önálló települések nőttek ki a semmiből (sőt Mórahalom mára önálló várossá vált - na de erről majd egy külön posztban számolok be).

Közben rájöttek, hogy ha kivágják a paprika erét, akkor nem csíp az őrlemény (a magokról viszont csak lemosták a kapszaicint és visszadobták a terméshús mellé az olaj miatt). Az "édes" paprika újabb különlegesség lett. Beindult az export előbb a Monarchiában, aztán a két világháború közt (akkor már eredetvédelem alatt) Németországtól az USA-ig mindenfelé. Ahogy mondták: a paprika felrakta Szegedet a világtérképre. Na de ne szaladjunk előre, egyelőre a századfordulón járunk.

Egyrészt látszik rajta milyen hatalmasak voltak a paprikafüzérek (megemelni sem volt könnyű őket), másrészt nagyon jó elnézegetni rajta az arcokat - a legjobb talán a kocsijának dőlő kövérkés figura a cigarettával -, na és a sok apróságot a háttérben: a feliratokat a falakon, a falnak támasztott kerékpárt, a gázlámpákat és hogy milyen fura szabálytalan kövek alkották a burkolatot és hogyan metszették vissza a fákat.