Egy-egy nagyobb áruházban se szeri, se száma azoknak az alig ismert vagy no-name csokis, avagy más töltelékkel bíró kekszeknek, ostyáknak és egyéb édességeknek, melyek jól megférnek a polcokon a multik már jól ismert édességei mellett. Némely termék igen ízléses csomagolásból tekint le ránk, így sokunkban fel sem rémlik, hogy megnézze, mit is tartalmaz valójában az áru.
Ha azonban tudatos(abb) vásárlók vagyunk, és megvizsgáljuk a sok esetben rekorméretűvé zsugorított betűtípussal alig látható módon olvasható összetételt, akkor láthatjuk, mit is rejt magában a készítmény. Tartósítószert, színezéket és ízfokozót, hogy csak a legismertebb vegyszereket említsük.
Ilyenkor sokunkban felmerülhet a kérdés, miért nem próbálkozunk meg az apró népeknél egy házilag sütött nápolyival, melynek édes íze és ropogós ostyáját felidézve mindannyiunk szájában összefut a nyál. Talán ízlene csemetéinknek is, nem?
A neten számos recept ismerhető, én most erről az oldalról választottam ki egyet: http://www.mindmegette.hu/napolyi-a-nem-napolyi-edesseg-47945 Már csak azért is érdekes a recept, mert áttanulmányozása előtt, hogy is kell készíteni ezt a békebeli édességet, megismerhetjük részletes történetét is. Nápolyit azonban mi, felnőttek is fogyaszthatunk, hiszen, ahogy lentebb is olvasható, igazi kísérő lehet pl. kávé mellé.
Mondanom sem kell, minden édességet, desszertet bio alapanyagokból javaslunk készíteni, ahol pedig lehet, mézet, és ne cukrot használjunk, vagy ha már marad a cukor, akkor a barna változatot preferáljuk.
Nápolyi, a nem nápolyi édesség
A nápolyi végigkísérte a gyerekkorunkat. A különféle krémekkel töltött ostyák a mai napig többféle kivitelben és több név alatt is szerepelnek a boltok polcain. Hogyan is született ez az édesség? Miért is nevezik nápolyinak?
A nápolyi története nem nyúlik vissza a rómaiakig, bár az egyik ősének tekinthető - az olaszok által kedvelt édes ostya - pizelle már a 9. században létezett.
A nápolyi őshazája azonban nem az olasz csizma, hanem a császári Bécs, ahol Josef Manner 1898-ban megalkotta a Nápolyból származó mogyoróval gazdagított, krémmel töltött ostyákból álló édességet. A 25 éves Manner 1890-ben alapított céget és nyitott boltot a Stephanplatzon, Bécs belvárosában, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy mindenki számára hozzáférhető, megfizethető csokoládét és csokoládéval készült desszerteket áruljon. A csokoládés desszertekkel való kísérletezései folyamán egészen biztosan találkozott a Bécsi Pischinger néven elhíresült tortával, amely 1881-ben debütált, s kedvelt desszertté vált az egész monarchia területén.
A népszerű torta megalkotója Oscar Pischinger volt, aki már az 1840-es években készített töltött ostyalapokat. A Pischinger torta azonban túlmutatott ezeken a falatnyi, vékony édességeken, s vele igazi kávéházba, cukrászdába illő desszert született.
Valószínűleg ez a desszert adhatott ihletet Mannernek, hogy megalkossa a neapolitaner-t, akinek a jó minőségű alapanyagok kiválasztásakor az olasz mogyoróra esett a választása, s ennek a nemes hozzávalónak a feltüntetésével kívánta fémjelezni az új édességet. A nápolyi így vonult be a köztudatba.
Manapság már a feltaláló Manner cég sem olasz mogyoróból készíti az ostyák közé szánt krémet, hanem Törökországból szerzik be ezt az alapanyagot, azonban a krém és az ostyák mérete változatlan. A 49x17x17 milliméterre vágott, 5 ostyalapból álló édesség könnyen harapható, jól illik mind a kezünkbe, mind a szánkba.
A monarchia idején az ostyáknak és a belőlük készített desszerteknek, édességeknek nagy keletje volt. Amíg az osztrákok a nápolyit és a Pischingert kedvelték, addig a cseh Karlsbadban (Karlovy Varyban) az oblatky egy speciális formája vált elterjedté és közkedveltté. A karlsbadi ostya születése valamivel a Pishinger Bécsben való debütálása után történt, 1856-ban.
A monarchia jóvoltából a nemzetek gasztronómiája közelebb került egymáshoz, gyakoribbá váltak az áthallások, és sok olyan termék jött létre, ami a monarchia egyik-másik szegletében népszerűvé vált. Valószínűsíthető, hogy a Pischinger sikerén felbuzdulva hozták létra az oblatky-t, aminek lelkes rajongótábora épp az említett fővárosból érkezett egy-egy kiadós ivókúrára. Így aztán az ostya biztos piacra talált - és hamar igen népszerűvé is vált. Míg Bécsben a kakaó uralta az ostyákat, a cseheknél a mandula és a vanília vált meghatározóvá.
A siker garantálható volt, így nem meglepő, hogy 1864-ben már nem csak a városba érkező turisták számára volt elérhető az ostya, hanem más városokba is szállítottak belőle.
A nápolyi története azonban itt nem ért véget: a név elvált az alapanyagtól, és jelentése nagyrészt áttevődött a formára. A Manner által kimért falatnyi desszert ízvilága folyamatosan módosult. Az osztrákoknál is sorra létesültek a különféle ostyakészítő cégek, s Magyarországon is megjelentek a különböző ízesítése ostyákat áruló sütödék. A legjelentősebb magyar ostyagyártó cég a Ziegler, ahol a család az ötvenes évek óta készít különféle ostyákat, nápolyikat.
A nápolyi ideális desszert magában, de tökéletes kísérője egy jó kávénak, forró csokoládénak, s remek kiegészítője a fagylaltoknak.
Pischinger torta
Hozzávalók:
1 csomag ostyalap
16 dkg vaj
3 tojás sárgája
15 dkg cukor
15 dkg étcsokoládé
1/2 rúd vanília bele
1-1,5 dl erős kávé
Elkészítés: A csokoládét gőz felett felolvasztom, amíg olvad, addig a tojások sárgáját kikeverem a cukorral. Ebbe a cukros tojásba óvatosan belecsurgatom a megolvadt csokoládét, kikavarom, majd hozzáadom a kávét és a vaníliát is. Homogén masszává keverem, majd egy kézi mixer segítségével a vajjal is összedolgozom.
A krémet hűtőbe teszem, majd amikor kissé megdermedt, akkor újra átkeverem. Ezután újra hűtöm, majd az előkészített ostyalapokon elosztom. A kész tortát egy éjszakára a hűtőbe teszem.
Kekszes-mogyorós nápolyi házilag >>>
Nápolyi grilázstöltelékkel házilag >>>
Forrás: http://www.mindmegette.hu/napolyi-a-nem-napolyi-edesseg-47945
TOP 5
