Miért nem terjedt el a konyhai komposztáló? Mi lehet helyette?

Jó néhány éve a hazai piacon is megjelentek a konyhai komposztálók. A forgalmazók szándékai ellenére azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, alig kerültek be a hazai háztartásokba. Az okok sokfélék.

A forgalmazók szerint ezek a termékek megelőzték korukat, ugyanis ahhoz, hogy ezek a komposztálók könnyebben eladhatóvá váljanak, az emberek szemléletmódjában változás kellene, hogy beálljon, környezettudatosabbnak kellene lenniük. Ma ugyan minden felesleges kacat eladható megfelelő marketinggel, úgy látszik, a konyhai komposztálóval mégsem próbálkoztak az illetékesek. Ennek ellenére lehet itt-ott vásárolni egy-egy típust, a kerti hulladékból felépülő komposztáló kassal azonban mégsem tudják felvenni a versenyt.

Ennek hátterében egyszerű magyarázat áll. Ha valamiért nem kell pénzt kiadni, miért tennénk. Főleg ha 2008 óta válság sújtja az országot, így alapelv a takarékoskodás. Ráadásul a kerti komposztáló kas egyszerűen megépíthető, mégpedig olyan hulladék felhasználásával, pl. vágott vesszőből, mely könnyen beszerezhető, felhasználható. (Hogy hogyan is kell megépíteni egy komposztáló kast, arról itt olvashat. http://www.utajovobe.eu/hirek/305-a-legjobb-kornyezetvedelmi-megoldas-a-komposztalo-kas-ii-epitesi-utmutato)

A kas további jelentősége abban áll, hogy másolja a természet „Minden tart valahova” elvét, azaz, koppintva a természetes körforgás szisztematikáját, úgy épül fel és működik, hogy nem képez semmilyen hulladékot, sőt, élete során további, konyhai szerves hulladékot emészt fel. Olyat, mely így nem terheli a környezetet, hanem épp ellenkezőleg, visszafogadja azt. Ez a működés paralel a természettel, hiszen ott sem termelődik szemét.

Az általában műanyagból készülő konyhai komposztálóról mindez nem mondható el. Azon felül, hogy pénzbe kerül, alkalmanként, több mint tízezer forintba, az üzemórák lejártával olyan hulladékká válik, mely csak terhelni bírja a környezetet. Ilyen értéktelen kacat egyébként sok ismert a konyhában, kezdve az elektromos késtől, a szintén árammal működő pet palack présen át a konyhamalacig, vagy különböző egyéb kütyükig. Se szeri, se száma ezeknek a totál felesleges készülékeknek, ennek ellenére sok megjelenik a háztartásban, hiszen egyszer az életünkben mindenki bedől a marketingnek, és a vásárlási láztól égve megvesz olyan vmit is, melyre végülis sohasem lesz szüksége.

További probléma ezekkel a gépekkel az is, hogy igen magas és teljesen felesleges gyártásuk során az ökolábnyomuk. Ennek ellenére a fogyasztói társadalom ”megköveteli” az egyre újabb és újabb ”marhaságok” piacra dobását, mivel jó reklámmal minden eladható, leginkább a giccs és a szemét. Végül nem elhanyagolandó az az ellenérv sem, hogy a konyhai komposztálók egy része árammal működik, így az erőforrás felhasználása ismét csak az ökolábnyom növeléséhez járulhat hozzá, másra valójában nem is alkalmas, hisz az áramfogyasztás nem áll arányban a ”megtermelt” komposzttal. Ez a rendszer így nem fenntartható, és nincs is rá szükség, ha a természet maga is el tudja végezni helyettük ezt a feladatot a kerti komposztálóban. Más, műanyagból készült konyhai komposztálók ugyan nem használnak fel áramot, de minek közbeiktatni egy ilyen szerkezetet a helyben nem mindig bővelkedő konyhában, ha a kertbe amúgy is van egy minden célnak megfelelő ”rendes” komposztáló.

De mi van akkor, ha nincs kert? Egyes közszolgáltatók már a szerves zöld hulladékot, pl. ágnyesedéket, lombot és fűkaszálékot is begyűjtik a lakosságtól, mivel hozzácsatolják azt a szelektív házhoz menő járatokhoz. A pécsi Biokom pl. már így gyűjti a szemetet, ez azonban még nem terjed ki a konyhai szerves hulladékra, de egyszer talán ennek is eljön az ideje, ha az ember végre megérti, mekkora értéket hajigál ki naponta a kukába. Települési komposztálás régóta zajlik már az országban Pécs mellett máshol is, de az ”iparág” előtt, mint ismeretes, számos akadály tornyosul. (http://www.humusz.hu/hirek/lakossag/helyzetkep-hazai-komposztalasrol/4753)

Emiatt marad annak az elvnek a szem előtt tartása szakértők szerint, hogy a ”begyűjtés” optimalizált megvalósítása egyelőre csak a helyben való komposztálás lehet, mégpedig saját életterünkben. Amint a szemetet elmozdítják, szállítják, kezelik, már többet árthatunk vele, mint használunk, azaz negatív externáliává válik.

Ez tehát azt is jelenti, hogy helyben kell ”megtermelni” a termőföldet, mint ahogy ez látható olyan skandináv államokban is, melyek a konyhai hulladék átalakítása mellett speciális toalettek segítségével még az emberi ürülékből is képesek komposztot gyártani. Olyan komposztot, mely aztán visszakerülhet a kertbe, vagy a termőföldbe, ahonnan származik, hisz a komposzt maga is föld végülis.

Azzal természetesen semmit nem oldunk meg, ha a városok kertjeiben földkupacokat képzünk, hisz egy fővárosi 500 lakásos társasháztömb belső udvarán hamar felhalmozható egy ilyen dombocska, de ha folyamatosan pl. paradicsomot vagy málnát, epret termesztünk a kertben, azaz találékonyak vagyunk, ab ovo ”mezőgazdasági termelésbe” vonhatunk olyan területeket is, melyek rég elvesztették ebbéli funkciójukat. Vagyis sokkal több helyen megvalósítható a nagyvárosban is a komposztálás, mint gondolnánk.

Hogy hogyan is lehet komposztálni, mik az alapvető fogások, hova lehet zöldségeket vagy virágokat ültetni, egyáltalán miért jó a komposztálás és mennyit lehet vele megtakarítani, a HUMUSZ filmjéből kiderül. A film megtekintése után nem marad más hátra, mint tervezni, számolni, a kertünkben, ha van, felállítható-e egy ilyen ”rendszer”. Megéri, a film szerint uis akár többszázezer forint is megtakarítható évente.

Béer

Kép forrása: http://www.thegreenhead.com/2008/07/naturemill-plus-automatic-kitchen-composter.php