A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
A mexikói Campeche államban található Calakmul Bioszféra Rezervátum sűrű esőerdejében régészek egy eddig ismeretlen maja várost fedeztek fel. A több mint egy évezreden át érintetlenül megbújó település kivételes állapotban maradt fenn, és újabb fontos bizonyítékokat szolgáltathat a maja civilizáció fejlődéséről, valamint hanyatlásának utolsó évszázadairól.
A Minanbé névre keresztelt várost egy mexikói–szlovén kutatócsoport találta meg Ivan Šprajc régész vezetésével, aki a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Kutatóközpontjának munkatársa. A felfedezés három évtizednyi régészeti kutatás eredménye a Központi Maja-alföld térségében, amely egykor a maja világ egyik legsűrűbben lakott vidéke volt, írja a HERITAGE DAILY.
Piramis, sztélék és paloták kerültek elő a dzsungelből
Az újonnan azonosított város a rezervátum egyik rendkívül nehezen megközelíthető részén fekszik, ahol a sűrű növényzet és a fakitermelő utak hiánya évszázadokon át teljesen elrejtette a romokat. A kutatóknak először egy öt kilométer hosszú ösvényt kellett kivágniuk a dzsungelben, majd terepjárókkal és gyalog folytatták útjukat a lelőhelyig.
„Más kutatási területeinkhez képest ide sokkal nehezebb volt eljutni” – mondta Ivan Šprajc. „Az elmúlt három év során azonban ez az első olyan lelőhely, amelyet teljesen érintetlen állapotban találtunk meg, fosztogatás nyomai nélkül. Ez óriási meglepetés volt.”
A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) engedélyével végzett kutatások a Chactún nevű jelentős maja központtól nyugatra fekvő területre összpontosítottak. Chactúnt ugyancsak Šprajc kutatócsoportja fedezte fel 2013-ban. A régészek először légi LiDAR technológiát alkalmaztak, amely képes a sűrű lombkorona alatt rejtőző építményeket is kimutatni. Az így azonosított objektumokat ezt követően helyszíni vizsgálatokkal erősítették meg.
A LiDAR-felvételek alapján egy mintegy 15 hektáros település körvonalazódott. A terepi kutatások később igazolták, hogy egy jelentős város maradványairól van szó, amely tereket, szertartási építményeket, palotákat, teraszokat, valamint kiterjedt vízgazdálkodási rendszert, mocsaras víztározókat és mesterséges csatornákat is magában foglal.
A legjelentősebb felfedezések közé tartozik egy több mint 13 méter magas piramistemplom. Vitan Vujanović régész szerint az építmény a Río Bec építészeti stílus jellegzetes vonásait mutatja. Ezek közé tartozik a kiváló minőségű kőfalazat, a gazdagon díszített homlokzat, a meredek lépcsősorok és a felső párkánydíszek.
„Most először sikerült olyan viszonylag jó állapotban fennmaradt templomot dokumentálnom, amelyhez egy hieroglifákkal díszített sztélé is tartozik” – mondta Vujanović.
A kutatók összesen 14 kőemléket dokumentáltak, köztük sztéléket és oltárokat, amelyeket ikonográfiai díszítések és hieroglif feliratok borítanak. Az egyik legfigyelemreméltóbb lelet az úgynevezett 1-es sztélé, amely egy lefejezési jelenetet ábrázol. A faragványon egy alak pengét vagy baltát emel egy fogoly fölé. A műemlékekről több száz fénykép felhasználásával fotogrammetriai felmérések készültek, amelyek részletes háromdimenziós digitális modelleket eredményeztek.
Ezeket Octavio Esparza Olguín epigráfus elemezte, aki a jelentős erózió ellenére több fontos feliratot is azonosított.
A felfedezés új fejezetet nyithat a maja civilizáció kutatásában
Az 1-es sztélén található egyik naptári hieroglifa az 5 Ajaw dátumot rögzíti, amely Kr. u. 849-nek felel meg. Ez arra utal, hogy a város legalább néhány emlékművét a Terminális Klasszikus korszakban emelték, közvetlenül azelőtt, hogy a térség számos maja városát a 10. század folyamán elhagyták volna.
A régészek több kör alakú oltárt, valamint egy téglalap alakú oltárt is feltártak, amelyeken az ókorban szándékos átalakítások nyomai figyelhetők meg. Az úgynevezett 6-os emlékmű hieroglif kartusokat, valamint egy uralkodó ábrázolását tartalmazza, aki gazdagon díszített tollas fejdíszt és ünnepi öltözetet visel.
Octavio Esparza Olguín szerint a 6-os emlékmű egyik felirata egy Hosszú Számítás dátumának részletét őrizte meg, amely alapján az alkotás akár a Kr. u. 7. század végére is datálható. Ez a környező területek eddigi legrégebbi keltezett emlékművévé teheti.
A Minanbé városának felfedezése új bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a Késő Klasszikus korban a Maja-alföldet hatalmas mezőgazdasági és politikai hálózat jellemezte, ahol emberek milliói éltek. A kutatók szerint a város fontos szerepet tölthetett be a térség mezőgazdasági termelésében és kereskedelmi kapcsolataiban.
A lelőhely ugyanakkor új kérdéseket is felvet a maja civilizáció utolsó évszázadaival kapcsolatban.
A régészek jelenleg azt vizsgálják, hogy a Terminális Klasszikus időszakban a Yucatán-félsziget északi részéről érkezhettek-e új népcsoportok a térségbe, amelyek hozzájárulhattak a politikai erőviszonyok átalakulásához a város hanyatlását követően.
Ivan Šprajc szerint Minanbé nemcsak kiemelkedő régészeti felfedezés, hanem annak bizonyítéka is, hogy az ősi maja világ erdőségei még ma is számtalan feltáratlan titkot rejtenek.
„Minden új lelőhely segít jobban megérteni a maja civilizáció összetettségét” – mondta a kutató. „Ugyanakkor minden felfedezés újabb kérdéseket is felvet, amelyekre további kutatásoknak kell választ adniuk.”
Kapcsolódó anyagok:
Rejtett kamrák nyomában a mexikói El Castillo piramisban – új kutatás indul Chichén Itzában
A rejtett város titka: megtalálták a maják utolsó erődjét a mexikói dzsungelben?
Eltűntek vagy alkalmazkodtak és túléltek? A maja civilizáció titkát most egy DNS kutatás fedi fel
Új kutatás kérdőjelezi meg a maja civilizáció összeomlásának régóta elfogadott magyarázatát
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by bere von awstburg from Pixabay
