A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
A maja civilizáció összeomlása nem eltűnés volt, hanem átalakulás – bizonyítja egy új genetikai kutatás.
Egy friss, ősi DNS-en alapuló tanulmány új megvilágításba helyezi a klasszikus maja civilizáció összeomlásáról alkotott képet. A kutatás szerint az olyan városállamok, mint Copán ugyan súlyos népességcsökkenést szenvedtek el körülbelül 1200 évvel ezelőtt, ám a maja nép nem tűnt el – hanem társadalmuk alapvető átalakuláson ment keresztül. Az eredményeket május 28-án publikálták a Current Biology folyóiratban, írja az Archaeology News.
Genetikai vizsgálat
A Trinity College Dublin genomikai orvostanának adjunktusa, Shigeki Nakagome vezette kutatócsoport hét, az ősi Copán város közelében eltemetett egyén genetikai állományát elemezte. Copán, amely a mai Honduras nyugati részén fekszik, évszázadokon át fontos politikai és kulturális központ volt a klasszikus maja világ délkeleti peremén, mielőtt 750 körül hanyatlásnak indult.
A vizsgált egyének különböző társadalmi rétegeket képviseltek: egyikük valószínűleg egy uralkodó dinasztia tagja volt, míg egy másik feltehetően emberáldozatként halt meg. A kutatók ezeket az adatokat más ókori és modern amerikai genetikai mintákkal hasonlították össze, és meglepő felfedezést tettek: a késő archaikus kortól (kb. i. e. 3700–1000) egészen a mai maja népességig kimutatható genetikai folytonosság.
Noha a 9–11. század közötti időszakban a maja civilizáció politikai összeomláson, aszályon és erőforrás-kimerülésen ment keresztül, a népesség nem tűnt el teljesen. A kutatók szerint sokkal inkább egy társadalmi átalakulás zajlott le, melyben szerepet játszott a hatalmi viszonyok átrendeződése, a migráció és a kulturális integráció is.
A Copánban élők között például olyanok is voltak, akik Mexikó felföldjeiről – más maja központokból, például Chichén Itzából – származtak. E bevándorlók gyakran a helyi elit rétegébe kerültek. Copán első uralkodója, K’inich Yax K’uk’ Mo’ például maga is idegen származású volt, amit a genomikai elemzés is megerősít.
Az egyik legérdekesebb felfedezés két férfihoz kapcsolódik, akik ugyanazon Y-kromoszóma-vonalba tartoztak, de nem álltak szoros rokonságban. Egyikük gazdag sírba lett eltemetve, míg a másik áldozatként végezte. Ez rávilágít arra, hogy a maja társadalmi hierarchia sokkal összetettebb volt, mint korábban gondolták – a ceremoniális szerepek nem feltétlenül öröklődtek.
A kutatók genetikai modellezéssel a múltbeli népességméretet is megbecsülték: Copán csúcspontján, kb. 730 körül mintegy 19 ezer főt számlált, amit valószínűleg a kukoricatermesztés fejlődése tett lehetővé. Ez a jólét azonban nem tartott sokáig, a lakosság száma hamarosan meredeken zuhanni kezdett.
Míg korábban rejtélyes eltűnésként értelmezték a maja civilizáció bukását, a mostani kutatás azt bizonyítja: a nép nem halt ki, csak társadalmuk és életformájuk radikálisan átalakult. A kutatók szerint ez a genetikai folytonosság kizárja, hogy a civilizációt más népcsoport váltotta volna fel.
A tanulmány nemcsak régészeti elméleteket igazol, hanem megmutatja, milyen erőteljes eszköz az ősi DNS elemzése a civilizációk történetének feltárásában – különösen akkor, ha a túlélés, identitás és alkalmazkodás kérdéseiről van szó.
Kapcsolódó anyagok:
Rejtély, hatalmas inka földalatti labirintust fedeztek fel Peruban
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Pete Linforth from Pixabay
TOP 5
