Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

acapa.jpg

Rémálomba fordult a kellemesnek ígérkező délelőtti horgászkirándulás David Lock és édesapja számára, a délnyugat-ausztráliai Fremantle partjainál.

Hatalmas ütés a hajó oldalára

A horgászok szélcsendes, napsütéses időben futottak ki a nyílt tengerre a Perth-től 18 kilométerre délre fekvő Fremantle kisváros kikötőjéből. A közeli Carnac-sziget közelében dobták ki horgaikat. Rövid idő alatt az idősebb Lockra rámosolygott a szerencse, mivel a horgára akadt egy lazacféle, amelyet az orsó fokozatos felcsévélésével igyekezett a hajó oldalához húzni. Ekkor figyeltek fel a nagy kékségből hirtelen felbukkanó méretes cápa sziluettjére.

A nagy fehércápa közvetlenül a felszín alatt komótos körözésbe kezdett hajójuk körül. Nem hittük volna, hogy érdeklődik irántunk –nyilatkozta a Perth. Now internetes újságnak David Lock. Én csak azt szerettem volna megörökíteni, amint édesapám kiemeli a vízből a horgára akadt lazacot – tette hozzá. Amikor a vergődő zsákmányt ki akarták emelni, az addig békésnek látszó nagy fehér hirtelen felgyorsulva hajójuk oldalának rontott.

A hatalmas ütés erejétől elvesztették egyensúlyukat, és David Lock kezéből kiesett a kamera, - amely a beágyazott videón is jól megfigyelhető. Ott maradt a harapásnyom a hajóm oldalán, amelynek az egyik szélétől a másikig 50 centiméter az átmérője– számolt be a kellemetlen találkozó okozta „harci sérülésről” idősebb Lock. A támadás délelőtt, helyi idő szerint 9:30-kor történt. A horgászok ezt leszámítva, különösebb probléma nélkül úszták meg a kalandot. Az incidensről szóló beszámolót az Underwater Times tette közzé, november 25-én.

Mi állhat az incidens hátterében?

A cápák világán belül a heringcápafélék családjához (Lamnidae) tartozó két fajról ismert, hogy időnként csónakokra, kisebb horgászhajókra is rátámadnak, látszólag különösebb ok nélkül. ( A családhoz öt faj, a névadó heringcápa, a röviduszonyú makó, a lazaccápa, a hosszúuszonyú makó és a nagy fehércápa tartozik.) E kettő pedig nem más, mint a rendkívül gyorsúszású és kizárólag nyílttengeri környezetben élő röviduszonyú makó (Isurus oxyrhincus), valamint a legnagyobb recens húsevő cápafaj, a nagy fehércápa (Carcharodon carcharias). Amíg a makócápánál csupán epizódszerű a csónakokra támadás, addig a nagy fehérnél - ha más támadásokhoz képest elenyésző mértékben is  -, de statisztikailag kimutatható ez a többnyire nehezen magyarázható agressziótípus.

A mostani ausztráliai eset a kivételt jelenti az előbbiek alól, ugyanis a videó kielemzéséből aggálytalanul megállapítható, hogy a nagy fehérből a hajó közelébe húzott, vergődő zsákmány váltotta ki a támadást.  (A cápák közvetlenül a bőrük alatt, a kopoltyúívektől a farokig futó, oldalvonalnak nevezett szervükkel érzékelik a víz alatti lökéshullámokat. Az oldalvonal egy vastagabb érhez hasonló gélszerű folyadékkal töltött szerv, amely a rendkívül csekély víznyomáskülönbség változást érzékeli. Az oldalvonal által detektált impulzusok az e szervhez kapcsolódó idegpályákon jutnak ingerként a cápa agyába. A nagy fehér más cápafajokhoz hasonlóan képes megkülönböztetni a szabályos és az irreguláris impulzusokat. A sérült halak vergődése szabálytalan lökéshullámokat kelt, amely a cápát sebesült, ezért könnyen megszerezhető prédára emlékezteti.

Ha a vizet paskoljuk, ütögetjük, vagy nem egyenletesen tempózunk, mindez hasonló ingert jelenthet számára.) A mostanihoz nagyon hasonló eset történt 1998 augusztus 31-én az Adriai-tenger olaszországi partszakaszán is. Itt szintén két horgász igyekezett a fedélzetre emelni zsákmányát, amikor egy kolosszális méretű, 6 méter körüli nagy fehércápa támadta meg a hajójukat.

Egy kis tudományos cápatámadás-tan

A hozzávetőleg 450 cápafajból 36 olyan faj ismert, amelyeknél bizonyított az ember elleni agresszió. A cápatámadásokat alapvetően két nagy csoportra, az úgynevezett nem-provokált és a provokált agressziókra osztjuk fel. A provokált támadásoknál minden esetben kimutatható az akár tudatos, akár szándékolatlan emberi közrehatás. Ilyen például amikor a víz alatt szigonypuskával vadászó búvárokra támad cápa, a horogra akadt, vagy hálóba gabalyodott állat kiszabadítása közben bekövetkezett harapás, területtartó fajoknál a területükre beúszás, de ilyen lehet a vízbevizelés, a vízfelszín ütögetése, csapkodása is.  A támadásoknak pedig három főbb típusát különíthetjük el; az „üt és fut” (hit and run), az „ütközik és harap” (bump and bit) valamint a direkt agressziót. Az üt és fut típusú támadás a területtartó fajokra jellemző, illetve a megijesztett, izgatott állapotban lévő cápák egyfajta figyelmeztető jelzése.

Ilyenkor az állat az orrával hirtelen, esetleg ismétlődve megböki vagy súrolja a búvárt, majd sebesen elúszik. Az ütközik és harap típus már jóval súlyosabb agressziótípus, amelyet prédatévesztő támadásnak is szokás nevezni. Ez utóbbi esetben a cápa összetéveszti az úszót valamely természetes zsákmányával. Jó példa erre a nagy fehércápa által  a szörfösök ellen elkövetett támadások sora. A hullámtörési zónában a deszkáikon hasalva evező szörfösöket a zavaros vízben a nagy fehér más prédaállataival, főleg az oroszlán vagy medvefókákkal téveszti össze. E támadások egyik alapvető jellemzője az egyszeri harapás; miután a cápa az áldozat ízéből rájön, hogy nem zsákmányállatról van szó, el is úszik. (Más kérdés, hogy egy megtermett nagy fehér „próbaharapásába” is könnyen végzetes lehet.)

A direkt agressziók a legritkábbak, ezeknél a támadó faj prédának tekinti az embert. Három fajnál bizonyított az ilyen típusú támadás, nevezetesen a tigriscápánál (Galeocerdo cuvier) a bikacápánál (Carcharhinus leucas)és a nagy fehérnél.  Mindezek ellenére, a cápatámadások statisztikailag  a legritkább állat által ember ellen elkövetett agressziók csoportjába tartoznak. A legjobban feldolgozott adatbázis, a Floridai Természettudományi Múzeum által gondozott International Shark Attack File (ISAF) statisztikái szerint éves átlagban 80-100 cápatámadás történik világszerte, és ebből 5-10 a halálos kimenetelű esetek száma. Kígyómarásban csak Indiában évente 50 ezren, kutyatámadásban világviszonylatban 20 ezren, méhcsípésben pedig 3000-en vesztik életüket.

Forrás

Kép: A nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) időnként megtámadja a csónakokat és a kisebb hajókat, Forrás: wikimedia.org