Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

120323c1_zaj_bio.jpgÚgy tűnik, az emberi eredetű zaj nemcsak a madarak énekét módosíthatja és a ragadozók vadászatát nehezítheti, hanem a növényekre is hat.

Egy amerikai kutatócsapat kiderítette, hogy az ipari eredetű zaj megzavarta a növényeket beporzó és magjaikat széthordó állatok viselkedését. Sejtésük szerint ez lassan átformálhatja a környezetet, különösen a lassan növekvő fák elterjedésének módosításával. A vizsgálatról a Királyi Társaság Proceedings B folyóirata számolt be.

A Clinton Francis, amerikai kutató vezette csapat az ipari zaj hatásait tesztelte az új-mexikói Csörgőkígyó-kanyon (Rattlesnake Canyon Habitat Management Area) élővilágán. Ez a nagy kiterjedésű, erdős terület természetes gázkutak nagy mennyiségével rendelkezik, így a kutatóknak egyedülálló lehetőségük van vizsgálni a zaj hatásait a zajos területekhez – autóutak és mesterséges fények – gyakran járuló „zavaró tényezők” némelyike nélkül.

Az első kísérletben a kutatók a madarakra fókuszáltak, melyek magyarázatuk szerint „különösen érzékenyek a zajszennyezésre, mivel akusztikai kommunikációra támaszkodnak.” Olyan mesterséges virágokat helyeztek ki a zajos és csendes területekre, melyeket általában kolibrik poroznak be. Ezek a meggyőző virágutánzatok nektárral teli csövekkel is rendelkeztek, így a kutatók nyomon tudták követni, pontosan mennyi cukros folyadékot fogyasztanak el a látogató madarak. Az adatok szerint az ipari lárma valójában növelte a madarak aktivitását.

Az egyik faj, a feketetorkú kolibri - Archilochus alexandri – egyenesen ötszörannyiszor látogatta meg a zajos területet, mint a csendeset. Francis magyarázata szerint ezek a madarak azért kedvelhetik jobban a zajos régiókat, mivel más madárfajok – amelyek általában fiókáikra vadásznak, mint a bozótszajkók – általában elkerülik.

A második kísérletben a zajhatást azon fafaj - kéttűs diófenyő (Pinus edulis) - vonatkozásában vizsgálták, mely a régió erdős területének nagy részét alkotja. A csapat 120 fa alá szórt szét fenyőtobozokat a zajos és csendes helyszíneken, majd mozgásra aktiválódó kamerát használt a magvakat összeszedő állatok rögzítésére.

b_700_700_16777215_00_images_originalphotos_1203_120323c2_zaj_bio.jpg

Három nap alatt számos állat látogatta meg a helyszíneket, többek között egerek, mókusok, amerikai mókusok, madarak és nyulak. A leggyakrabban azonban az egerek kedvelték a zajos helyszíneket, míg a nyugati bozótszajkók mindegyiket kerülték.

Mindez nagyon rossz hír lehet a fáknak. Francis magyarázata szerint az egér által elfogyasztott magvak nem maradnak épen az állat emésztőrendszerében. Így az egérpopuláció egyedszámának növekedése a zajos helyszínek közelében azt jelentheti, hogy e területeken kevesebb mag csírázik ki. Ezzel ellentétben egy nyugati bozótszajkó több száz vagy ezer magvat szállít el, elrejti a talajban, és később fogyasztja el. A magvak némelyike pedig végül kicsírázik.

A csapat megszámolta a magoncokat, és kiderítette, hogy négyszer nagyobb számban fordultak elő a csendes helyszíneken, mint a zajosakon. „A zajos régiók kisebb magoncszáma kevesebb kifejlett fát eredményezhet, de mivel a kéttűs diófenyő igen lassan növekvő faj, az átmenet évekig észrevétlen maradhat” – magyarázza a szakember. A kisebb famennyiség pedig kevesebb fontos élőhelyet kínál annak a több száz fajnak, melyek túlélése tőle függ – teszi hozzá.

A kutatók következtetései szerint a zajszennyezés mértéke nő, és a vizsgálat hangsúlyozza, hogy a szakembereknek az egyéb, emberi eredetű környezetformáló változások mellett a zaj ökológiai hatásait is ki kellene értékelniük.

Forrás: Greenfo, hirado.hu, BBC