Miért választja egyre több fiatal a DINK életfornát?

Amikor átvettem az egyetemi diplomámat, és a közönség felé fordultam, észrevettem, hogy egyik évfolyamtársam tátott szájjal bámul rám. Nem az döbbentette meg, hogy friss diplomás lettem, hanem az, hogy a három hónapos, nyáladzó kisfiam a talárom bojtkötelét rángatta.  

Az, hogy valaki 22 évesen házas apa legyen, ma már szinte sokkoló az én generációm számára. Néhány évtizeddel ezelőtt ez egyáltalán nem számított volna különösnek. Akkoriban sok amerikai számára természetes volt, hogy egy osztálytárs beleszeret a középiskolai szerelmébe, összeházasodnak, és családot alapítanak. Ma már ez inkább szemöldökráncolást vált ki, hiszen egyre kevesebb fiatal amerikai dönt a házasság és a gyermekvállalás mellett, ahogyan azt a Pew Research Center adatai is mutatják.

A modern amerikai család dilemmája

Rengeteg visszajelzést kapok amiatt, hogy fiatalon családot alapítottam. Olyan kérdéseket, mint: „Nem akarsz előbb karriert építeni?” vagy „Nem gondoltál arra, hogy előbb összeköltözzetek?” vagy a kedvencem: „Majd meglátod…” A kortársaim gyorsan sorolják a kockázatokat, miközben egyre többen legyintenek a családi élet előnyeire is.

Ezzel párhuzamosan egyre népszerűbbé vált a DINK kifejezés, amely a „Dual Income, No Kids”, vagyis „két kereset, gyerek nélkül” rövidítése. A közösségi médiában párok mutatják be a gyermektelenség által lehetővé tett luxusélményeiket. Az influenszerek különbséget tesznek a „gyermektelen” és a „gyermekmentes” élet között, utóbbit tudatos választásként értelmezve.

Dr. Amy Blackstone szociológus, aki a gyermekmentes mozgalmat kutatja, a The Dr. Phil Show-ban így fogalmazott: „Azokat tanulmányozom, akik szándékosan döntenek úgy, hogy nem akarnak gyereket. Az egyik esetben valaki a saját maga által választott életet éli, a másikban pedig nem.”

A Pew Research Center felmérése szerint azok közül a felnőttek közül, akik nem terveznek gyermeket, 57 százalék egyszerűen azt mondja, hogy „nem akar”, 44 százalék pedig arra hivatkozik, hogy „más dolgokra szeretne koncentrálni”. Az 50 év alatti, gyermektelen amerikaiak körében azok aránya, akik szerint valószínűleg soha nem lesz gyermekük, öt év alatt 37 százalékról 47 százalékra nőtt 2018 és 2023 között.

Egyre gyakoribb, hogy a fiatal párok elhalasztják a szülőséget. Az Egyesült Államok népszámlálási hivatala szerint az elmúlt évtizedekben 43 százalékkal csökkent a 20–24 éves nők körében a születések száma 1990 óta, miközben a 35–39 éves nők esetében 67 százalékos növekedés történt. A Z generáció a leginkább DINK-kapcsolatra vágyó nemzedék, a Credit Karma több mint kétezer nő bevonásával készült felmérése szerint a nők 32 százaléka ezt a modellt tartja ideálisnak.

Perri Blumberg a Today Show számára írt cikkében találóan fogalmazott: „A millenniumi generáció és a Z generáció egy részének nem a család, hanem a szabadság jelenti az álmot.”

Szabadság vagy család, az amerikai álom új értelmezése

Számomra a jó élet a kis családom titokzatos világában rejlik. A DINK-életforma a személyes szabadságot és autonómiát emeli piedesztálra. Előtérbe helyezi a szabadon elkölthető jövedelmet, a bőséges szabadidőt és a karrierlehetőségeket. A gyerekeket sokan korlátozó tényezőként látják, akik megakadályozzák, hogy a párok „teljes életet” éljenek. Ha a DINK-párok mégis gyermeket vállalnak, azt gyakran már sikereik koronájaként teszik meg, így a családalapítás utólagos gondolattá válik.

Amikor a szabadságot tesszük a legfőbb értékké, a DINK-életforma logikus következtetésévé válik az amerikai álomnak. Az alapító atyák számára azonban a szabadságot a természeti törvényekbe vetett hit támasztotta alá. Az amerikaiak eredetileg úgy tekintettek a szabadságra, mint ami csak addig hasznos, amíg az egyéni döntések az erény gyakorlásához vezetnek. William Blackstone jogtudós híres művében, a Commentaries on the Laws of England-ben így írt:

„Mert amint Isten megteremtette az embert, és szabad akarattal ruházta fel, bizonyos megváltoztathatatlan törvényeket is lefektetett az emberi természetben, amelyek e szabadságot részben szabályozzák és korlátozzák.”

A Pew friss felmérése szerint tíz szülőből négy, azaz 41 százalék állítja, hogy a szülőség fárasztó, és 29 százalék szerint az idő nagy részében stresszes. A gyermekek valóban korlátozzák a lehetőségeinket, és áldozatokkal teli, szabályozott életet követelnek. Nap mint nap lehetőséget kapunk arra, hogy etessük az éhezőt, felruházzuk a rászorulót, és anyagi biztonságot adjunk valakinek, aki tőlünk függ. Ezek a mindennapi munkák azonban az irgalom cselekedetei, a szeretet, amelyre egy család épül.

A szülők hátrébb lépnek, és gyermekük szükségleteit sajátjaik elé helyezik, biztonságos kikötővé válnak számukra. A család így kerül előtérbe, és a szülőség által az egyén felismeri, hogy a társadalom alapvető építőköve a család. Ez olyan módon kapcsol minket a közösséghez, amit a DINK-életforma soha nem tud megadni.

Számomra a jó élet a kis családom rejtett pillanataiban van. Gyertyafényes vacsorákban. Karácsonyfa-vásárlásban. Kismamaruhák kiválasztásában. Az első óvatos hazavezető úton a kórházból. Az első nevetésben. A fürdetés gumirókával. Az egymás mellett alvó anya és gyermek csendjében. Ezek a láthatatlan, halk pillanatok megérik az áldozatot és a kockázatot.

Családot alapítani és követni az amerikai álmot mindig is együtt járt a bizonytalansággal. Őseim az 1750-es években Skóciából menekültek az éhínség elől, az 1880-as években Norvégiából indultak a Pony Express világába, a harmincas években pedig Lengyelországból menekültek az antiszemitizmus elől. Ők sokkal többet kockáztattak az álmukért.

Országunk azért jött létre, hogy ezt a szabadságfelfogást védelmezze, és lehetőséget adjon ennek az álomnak az üldözésére. Az amerikaiak azt remélték, hogy utódaik vállalják majd a család, a helyi közösség és az egyház felelősségét, nem hátrálnak meg a kihívások elől, hanem bátran haladnak az ismeretlen felé.

Ma már nem kell átkelnünk az Atlanti-óceánon vagy a Sziklás-hegységen. A jó élet leginkább a saját otthonaink falain belül érhető el. A fiatal amerikaiaknak csupán el kell indulniuk ezen a kalandon.

Kapcsolódó anyagok:

Egyre több fiatal dönt a boomerang életmód mellett, a szülők (nem) nagy örömére

Egyre több fiatal választja a kimaradás örömét – új jelenség a JOMO

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Vitaly Gariev on Unsplash