EU társadalom és jog
A kép csak illusztráció (Forrás: Midjourney)
A 19. század egyik legmisztikusabb alakja egy névtelen őslakos nő volt, akit 1853-ban hoztak vissza a kaliforniai Santa Barbarába San Nicolas szigetéről. A beszámolók szerint 18 éven át teljesen egyedül élt a csupasz, szélfútta szigeten – egy olyan történet, amely hamarosan országos szenzációvá vált, és inspirálta Scott O’Dell híres regényét, az Island of the Blue Dolphins-t.
A Lone Woman, vagyis a „Magányos Asszony” alakja máig meghatározza az amerikai kultúrát, ám az újabb történeti és régészeti kutatások szerint a róla kialakult legenda jelentős része félreértelmezésen alapult, írja a NATIONAL GEOGRAPHIC.
hirdetés
A mítosz: magányos túlélő a Csendes-óceán peremén
1853-ban egy vidravadász expedíció tért vissza Santa Barbarába Kalifornia legtávolabbi szigetéről. A hajón többféle rakomány mellett egy körülbelül 50 éves nő is utazott, aki egy ismeretlen nyelven beszélt, és állítólag hosszú éveket élt egyedül San Nicolas-szigeten. A beszámolók romantikus, már-már mítikus alakot festettek róla, akit sokan „népe utolsó tagjának” neveztek.
San Nicolas-sziget 60 mérföldre fekszik a kaliforniai partoktól, és a Channel Islands szigetcsoport legelszigeteltebb tagja. A terület az őslakos Nicoleño nép otthona volt, akiket spanyol gyarmatosítók neveztek el így. A 19. század elején azonban megjelentek a szigeten az orosz és mexikói vidravadászok, ami tragikus következményekkel járt: 1814 körül egy konfliktus során az orosz csapatok dokumentumok szerint a Nicoleño nép akár 90 százalékát is lemészárolhatták. 1835-ben az életben maradt mintegy 300 őslakos elhagyta a szigetet Los Angeles felé – de a történet szerint egy nő ott maradt.
Amikor 1853-ban végül „megtalálták”, a nő zöldes kárókatona-tollakból készült szoknyát viselt, bálnacsontból épített kunyhóban és barlangban élt, és főként állati húson, kagylókon és gyökereken élt. Santa Barbarába érkezése után azonban már nem tudott kommunikálni másokkal, és betegségek miatt hét héttel később meghalt. A halála előtt Juana Maria néven keresztelték meg.
Scott O’Dell regénye sok elemet átemelt a történetből, de erősen romantizálta, Karana karakterében pedig egy bátor, egyedül felnövő tinédzser lányt teremtett meg.
Új kutatások: a magány mítosza megdől
A 20. században régészek visszatértek San Nicolas-szigetre, ahol mintegy 500 régészeti lelőhelyet tártak fel. Néhány lelet – például a bálnacsontból készült kunyhó – valóban kapcsolódhat a Lone Woman történetéhez, más felfedezések azonban egészen más képet mutatnak be.
A Nicoleño nép körülbelül 8000 éven át lakta a szigetet, két külön hullámban. Kulturális örökségük rendkívül gazdag volt, a tengeri élővilághoz alkalmazkodva éltek, és a 17. századtól rendszeresen találkoztak mexikói, orosz, alaszkai és más emberekkel, látogatókkal.
Susan Morris történész, aki gyermekkorában szerette meg a Blue Dolphins történetét, éveken át kutatta a Lone Woman életét, áttekintve minden fennmaradt dokumentumot, őslakos beszámolót és szóbeli hagyományt. Kutatásaik szerint a 19. századi beszámolók számos ponton pontatlanok vagy félreértelmezettek voltak.
A modern kutatások feltárták, hogy legalább hét Nicoleño túlélő Los Angelesben telepedett le az 1835-ös kitelepítés után, és közülük legalább egy személy – Tomás – túlélte Juana Mariát is. Ez cáfolja azt az elképzelést, hogy ő lett volna népének utolsó tagja.
A kommunikációról szóló legendák is tévesek voltak: a nő által használt néhány fennmaradt szó alapján nyelvét a Takic nyelvcsaládhoz kötik, ami magyarázza, miért nem értették Santa Barbara lakói, akik a Chumash nyelvet beszélték.
A legdrámaibb tévhit pedig az volt, hogy a nő egy elveszett gyermek miatt maradt a szigeten. Az új kutatások szerint a Lone Woman valójában a fiával maradt ott, aki elbújt a Nicoleño elszállításakor. Évekig éltek együtt a szigeten, és a nő csak akkor távozott, amikor a fiát tragédia érte – valószínűleg egy cápatámadás.
A dél-kaliforniai őslakos népek öröksége
A kutatások ma már nemcsak a Lone Woman életét vizsgálják, hanem a teljes régió őslakos múltját. A Chumash nép a szárazföldön és négy szigeten élt, míg a délkeleti szigetek lakói, például Santa Catalina és San Clemente, a Gabrieleño/Tongva/Kizh népcsoporthoz kötődnek. A Nicoleño is e kulturális hálózat része lehetett.
A kutatók jelenleg Los Angelesben keresik a Nicoleño leszármazottait, hogy jobban megértsék a nép múltját és Juana Maria helyét a történelmi emlékezetben. Ahogy Morris fogalmaz: - „Ők több ezer éven át éltek ezen a földön. És ma is élnek.”
A remény az, hogy a további kutatások újabb tényeket tárnak fel, és lezárják azokat a tévhiteket, amelyek több mint egy évszázada alakították a Lone Woman legendáját.
Kapcsolódó anyagok:
A Roanoke-rejtély: 115 ember nyom nélkül tűnt el – mi történt velük?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Midjourney
TOP 5
