A dinoszauruszok kihalása már az aszteroida becsapódása előtt elkezdődött?

2025. április 19

A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)

A paleontológia egyik régi vitatémája: virágkorukat élték a dinoszauruszok, amikor egy aszteroida csapódott a Földbe 66 millió évvel ezelőtt egy végzetes tavaszi napon – vagy már amúgy is hanyatlottak, és az űrből érkező szikla csak a végső, pusztító csapást mérte rájuk?

A válasz keresésére egy kutatócsoport Észak-Amerika fosszilis leleteit vizsgálta, különösen azokat, amelyek a kréta időszak végét megelőző 18 millió évből származnak. A kedden a Current Biology folyóiratban megjelent új elemzés egyre több bizonyítékot sorakoztat fel amellett, hogy a dinoszauruszok jól boldogultak egészen az aszteroida pusztító becsapódásáig, írja a CNN.

hirdetés

Első ránézésre ugyanakkor a vizsgálható – több mint 8000 darabos – fosszíliaállomány azt sugallja, hogy a dinoszauruszok fajainak száma körülbelül 75 millió évvel ezelőtt tetőzött, majd a következő 9 millió év során csökkenni kezdett.

„A lényeg a fosszilis leletanyag minősége, vagyis megbízhatósága. Már az 1970-es évek óta tudjuk, hogy ez a leletanyag torz képet ad a múltról, nem pontos lenyomata annak” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Chris Dean, a University College London paleontológiai kutatója.

„Csak az utóbbi években kezdtük felismerni ennek a torzításnak a teljes mértékét, különösen, amikor nagy fosszíliás adatbázisokat használtunk” – tette hozzá.

Hogy jobban megértsék, mi történt a dinoszauruszok kipusztulásának idején, Dean és kollégái egy statisztikai módszert, az úgynevezett "megjelenési modellezést" (occupancy modeling) alkalmazták, amelynek segítségével megbecsülhető, hogy egy adott területen mekkora eséllyel fordulhatott elő dinoszaurusz. Ezt a módszert ma leginkább az ökológiában és természetvédelemben használják, hiszen képes számolni azzal a ténnyel, hogy egy faj akkor is rejtve maradhat a megfigyelő előtt, ha valójában jelen van. Dean szerint ez az első alkalom, hogy ezt a módszert dinoszauruszokra és ilyen nagy léptékben alkalmazták.

„Egy új módszer alkalmazása mindig nehéz” – mondta Dean. „Nem gondolom, hogy ez lesz a végső szó a témában, biztosan sok mondanivaló van még.”

A kutatók négy nagyobb dinoszauruszcsaládot vizsgáltak:

- Ankylosauridae (páncélozott, növényevő dinoszauruszok, mint például az Ankylosaurus),

- Ceratopsidae (háromszarvú növényevők, például a Triceratops),

- Hadrosauridae (kacsacsőrű dinoszauruszok),

-Tyrannosauridae (ragadozók, például a Tyrannosaurus rex).

„Azért vizsgáltuk ezeket a nagyobb csoportokat, mert így több adattal dolgozhattunk” – magyarázta Dean. „Észak-Amerikát egy nagy térbeli rácsra osztottuk, és megnéztük, hol találhatók fosszíliák, hol találtunk ténylegesen ilyeneket, és hányszor kutattak az emberek fosszíliák után ezeken a helyeken.”

Ezt az információt egy számítógépes modellbe táplálták be, majd Dean és csapata összehasonlította a tényleges fosszilis adatokat a modellel – és eltérést találtak.

A fosszilis adatok hiányainak kitöltése

A modell azt jelezte, hogy a vizsgált 18 millió éves időszak alatt a négy dinoszaurusz-család által valószínűleg elfoglalt földterület aránya lényegében állandó maradt, ami arra utal, hogy az élőhelyük stabil volt, és a kihalás kockázata alacsony.

Az egyik tényező, amely elhomályosíthatja a dinoszauruszok valódi sokféleségéről alkotott képet, az, hogy ebből az időszakból kevés kőzet maradt a felszínen – márpedig csak az ilyen rétegekben kereshetők fosszíliák ma is.

„Tanulmányunk azt mutatja, hogy a látszólagos hanyatlás valójában inkább a csökkent leletgyűjtési lehetőségek következménye – amit geológiai folyamatok, például tektonikus mozgások, hegységképződés vagy tengerszint-csökkenés okoztak –, mintsem a biodiverzitás valódi csökkenése” – mondta a tanulmány társszerzője, Alfio Alessandro Chiarenza, a University College London Földtudományi Tanszékének kutatója.

„Valószínűleg nem volt elkerülhetetlen a dinoszauruszok kihalása a mezozoikum végén” – tette hozzá. „Ha az az aszteroida nem csapódik be, talán ma is osztoznának a Földön az emlősökkel, gyíkokkal és túlélő leszármazottaikkal: a madarakkal.”

A kutatás rámutatott arra is, hogy milyen torzító hatások befolyásolhatják a tudósokat a dinoszauruszok valódi diverzitási mintáinak megértésében – mondta Darla Zelenitsky, az Alberta állambeli Calgary Egyetem paleontológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban.

„A kőzetleletek természete miatt nehézségekbe ütközött a dinoszauruszok felderítése, és így diverzitásuk megértése is közvetlenül a tömeges kihalás előtti időszakban” – mondta.

„Ez teljesen logikus, mivel tudjuk, hogy a kőzetrétegekből származó adatok elfedhetik a valódi biológiai mintázatokat. Minél több kőzet tárul fel a felszínen napjainkban, annál nagyobb az esély, hogy dinoszauruszokat találunk benne – ez pedig segíti a diverzitási mintázatok pontosabb feltárását.”

Akad más vélemény is

Mike Benton, a brit Bristoli Egyetem gerinces paleontológia professzora alaposnak és részletesnek nevezte a tanulmányt, ugyanakkor szerinte ez nem bizonyítja egyértelműen, hogy nem volt visszaesés a dinoszauruszok sokféleségében a kihalás előtt. Saját kutatásai inkább arra utalnak, hogy a dinoszauruszok hanyatlóban voltak, mielőtt az aszteroida végleg elpusztította volna őket.

„A jelenlegi tanulmány szerint ez a 'csökkenés' statisztikai torzítás következménye lehet” – írta e-mailben Benton. „Amit a kutatás mutat, az az, hogy a visszaesés akár valós is lehetett, de akár a mintavételezés hiányosságai is megmagyarázhatják – véleményem szerint.”