Kiderült, már a kőkorszaki emberek is áthajózhattak Európából Afrikába

2025. március 16

Kép forrása: Midjourney

Tudósok genetikai bizonyítékokat tártak fel arra vonatkozóan, hogy a kőkorszai európaiak tengeri utazásokat tettek Afrikába.

Ez az eddigi legerősebb bizonyíték arra, hogy Európa és Észak-Afrika között már az őskorban létezett tengeri kapcsolat, írja a GREEK REPORTER.

hirdetés

Egy új tanulmány, amely a Nature folyóiratban jelent meg, az ősi emberek DNS-ét elemezte a mai Tunézia és Északkelet-Algéria területéről. Az eredmények azt mutatják, hogy az emberek több ezer évvel ezelőtt, még az írott történelem előtti időkben átkeltek a Földközi-tengeren.

A felfedezés szerint a térség egyes populációi több mint 8.000 évvel ezelőtt olyan genetikai jegyeket hordoztak, amelyek az európai vadászó-gyűjtögetőkhöz köthetők. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy az emberek már az írásbeliség előtti időkben is átkeltek a Földközi-tengeren.

Genetikai nyomok a korai migrációról

A kutatók kilenc ősi ember maradványait vizsgálták kelet-magribiai régészeti lelőhelyekről, amelyek 6.000 és több mint 10.000 évvel ezelőttre datálhatók.

A tanulmányt a Harvard Orvostudományi Kar genetikusának, David Reichnek a vezetésével végezték, és algériai, tunéziai és európai kutatók közreműködésével valósult meg. A cél az volt, hogy betöltsenek egy nagy űrt az észak-afrikai ősi populációk történetének megértésében. - „Észak-Afrika történetéből eddig nem sok minden derült ki” – mondta David Reich, a Harvard Orvostudományi Kar népességgenetikusa, a tanulmány egyik vezetője. „Ez egy hatalmas fehér folt volt.”

A DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a térség vadászó-gyűjtögető népessége genetikai hasonlóságot mutatott Marokkó ősi lakóival.

Míg Nyugat-Észak-Afrikában az európai földművesek – akik a Gibraltári-szoroson keresztül érkeztek – jelentősen átalakították a helyi lakosság genetikai összetételét, addig Tunézia és Algéria hosszú ideig megőrizte őshonos génállományát, még az európai és közel-keleti földműves közösségek megjelenése után is.

Különösen érdekes felfedezés született egy Djebba városában talált férfi genetikai elemzéséből. Kiderült, hogy génjeinek körülbelül 6%-a az európai vadászó-gyűjtögetőkhöz köthető, ami arra utal, hogy ősei mintegy 8 500 évvel ezelőtt keveredtek az európai népességgel. Egy ugyaninnen származó nő genetikai elemzése szintén kimutatta ezt a kapcsolatot, ami arra enged következtetni, hogy már akkoriban is létezett kapcsolat a Földközi-tenger északi és déli partvidéke között.

Kulturális csere és a hajózás bizonyítékai

Régészeti leletek régóta utalnak arra, hogy az európai és észak-afrikai ősi embercsoportok kapcsolatban álltak egymással. Egyes eszközök és technológiák – például a nyomásos pattintási technika, amely a kőeszközök formálását tette hatékonyabbá – elterjedtek a régióban.

További bizonyíték a Tunéziában talált obszidián (vulkáni üveg), amelyet eszközök készítésére használtak. Az elemzések kimutatták, hogy az anyag a Szicíliai-szorosban található Pantelleria szigetéről származik, ami megerősíti, hogy a Földközi-tenger északi és déli partvidékei között már ekkor is létezett kereskedelem és utazás.

Bár Észak-Afrikából ebből az időszakból nem kerültek elő hajómaradványok, Olaszországban, a Bracciano-tónál talált, hasonló korú, kivájt fatörzsből készült csónakok azt sugallják, hogy a korai mediterrán népek rendelkeztek a szükséges hajózási ismeretekkel. Noha ezek a csónakok nem kapcsolhatók közvetlenül az emberi vándorláshoz, bizonyítékot nyújtanak arra, hogy a korai navigáció lehetséges volt.

A tanulmány emellett egy második migrációs hullámra is fényt derített, amely néhány évszázaddal az európai földművesek érkezése után zajlott le. Körülbelül 6 800 évvel ezelőtt a Levantéról – a mai Délnyugat-Ázsiából – származó emberek telepedtek le Kelet-Magrib területén.

Ezek a korai pásztorkodó népek valószínűleg háziasított juhokat és kecskéket hoztak magukkal, elősegítve a régió fokozatos átmenetét a vadászó-gyűjtögető életmódról az állattartásra.