A kép csak illusztráció (Forrás: Unsplash)
Az emberiség kihalása sok embert foglalkoztat, az is, ki léphet az ember helyébe, ha az utóbbi mint a bolygót uraló faj megszűnne létezni a Földön.
A hipotetikus felvetésről, egyben evolúciós kérdésrőll a The European készített interjút Tim Coulson zoológussal, az Oxfordi Egyetem tudósával.
- Kezdjük az alapoknál: el tudná magyarázni, mi az evolúció, és miért olyan alapvető folyamat az élet számára a Földön? Hogyan működik generációkon át, befolyásolva, hogy mely fajok virágoznak vagy hanyatlanak?
- Az evolúció az élőlények fokozatos változásának folyamata, amely során egyre jobban alkalmazkodnak környezetükhöz. Az evolúció „üzemanyaga” a genetikai mutáció – a DNS-ben bekövetkező változások. A mutációk többsége káros, de néhányuk előnyt jelent a túlélésben vagy a szaporodásban. Mivel a gének öröklődnek, azaz a szülőkről az utódokra kerülnek, az előnyös mutációk egyre gyakoribbá válnak, mivel ezek az egyedek több utódot hoznak létre.
A genetikai mutációk megváltoztatják az egyének jellemzőit. Egy mutáció például magasabbá, gyorsabbá, ellenállóbbá teheti az egyedet a fertőzésekkel szemben, vagy jobb esélyt biztosíthat egy ragadozó elől való menekülésre. Generációkon át az apró genetikai változások felhalmozódnak, és a fajok lassan változnak. Ez az alapvető folyamat magyarázza az élet sokféleségét a Földön, és azt, hogy az élőlények hogyan fejlődnek és alkalmazkodnak a változó környezeti hatásokhoz és lehetőségekhez.
Az élet négy milliárd éve fejlődik a Földön, az állatok körülbelül 600 millió évvel ezelőtt jelentek meg, míg a Homo sapiens nagyjából negyedmillió éve alakult ki. Az emberek ma is evolúciós folyamatokon mennek keresztül, bár az őket érő nyomások és környezeti tényezők különböznek az őseinket érőktől.
- Új könyve, The Universal History of Us (Az univerzális történetünk), azt vizsgálja, hogy mi kellett ahhoz, hogy Ön és én létezhessünk. Szakértelme alapján, milyen gondolatai vannak a földi élet jövőjéről, különösen az emberiség kihalása esetén?
- A könyvemben az univerzum történetét követem végig a Nagy Bummtól egészen az Ön és az én létezéséig. A kihalás minden faj sorsa, beleértve az embereket is, bár remélhetőleg az emberiség vége még a távoli jövőben várható. Elgondolkodtam azon, hogy milyen fajok léphetnének a helyünkbe, ha az emberek és közeli rokonaink, a nagy emberszabású majmok kihalnának. Mely fajok virágozhatnának, betöltve az emberek hiánya által megnyíló ökológiai réseket?
A földi élet jövője valószínűleg az ökoszisztémák újraegyensúlyozódásával és az intelligencia új formáinak megjelenésével járna, akár meglepő módokon. Ha az ember nem lennének a domináns faj, más fajok lassan új ökológiai szerepeket tölthetnének be, bár ezek talán semmiben sem hasonlítanának az emberi civilizációra. Az élet valószínűleg még egymilliárd évig fennmarad a Földön, ezért elgondolkodtam, mely fajok építhetnék meg az első nem emberi civilizációt.
- A főemlősöket gyakran tartják az emberek logikus utódainak intelligenciájuk miatt. Egyetért ezzel?
- A hominidák, mint a csimpánzok és a bonobók, intelligens állatok, akik rendelkeznek olyan tulajdonságokkal, mint az ellenálló hüvelykujj, az eszközhasználat képessége, és – legalább rövid távon – a két lábon járás, amelyek mind közösek velünk. Ezek ellenére valószínű, hogy az emberekkel együtt ők is kihalnának, mivel ugyanazoknak a fenyegetéseknek vannak kitéve a közös környezetünkben.
Még ha néhány főemlős túl is élné, jelentős kihívásokkal kellene szembenézniük: kicsi a populációjuk, néhány erdős élőhelyre korlátozódnak, és lassú a növekedési, illetve szaporodási rátájuk. Ezen túlmenően a főemlősök erősen függnek a szoros társas hálózatoktól, például vadászat, tisztogatás és védelem terén, amelyek elengedhetetlenek a túlélésükhöz. Ezek a korlátok nehézzé tehetik számukra a drámai ökológiai változásokhoz való alkalmazkodást.
- A delfinekről, madarakról és néhány gerinctelenről is ismert, hogy magas szintű intelligenciával rendelkeznek. Lehetséges, hogy fejlett társadalmakat alakítsanak ki?
- Bizonyos madarak, mint a varjak, hollók és papagájok, rendkívül intelligensek, képesek meglehetősen összetett rejtvények megoldására. Közös fészkelőhelyeket is építhetnek, amelyek évekig fennmaradhatnak, elősegítve a hosszú távú közösségi kapcsolatokat és egyfajta egyszerű kultúrát. Néhány rovarfaj bonyolult, tornyos építményeket hoz létre, amelyek az emberi társadalmakban található összetettséget és szervezettséget tükrözik, bár ez a viselkedés inkább ösztönös (genetikailag meghatározott), mintsem intelligencián alapul.
Mindazonáltal valószínűtlen, hogy madarak vagy rovarok átvehetnék az emberek által betöltött ökológiai szerepet, mivel hiányoznak azok a finom motoros képességek, amelyek egy civilizáció megteremtéséhez szükségesek. Azonban a polipok jobb jelöltek lehetnek az emberek hiánya által keletkező ökológiai rés betöltésére.
- Miért pont a polipok? Mi teszi őket olyan erős versenyzőkké az evolúciós versenyben?
- A polipok a Föld legintelligensebb, legalkalmazkodóbb és legtalálékonyabb élőlényei közé tartoznak. Képesek bonyolult problémákat megoldani, színekkel kommunikálni, tárgyakat manipulálni és elképesztő pontossággal álcázni magukat. Ezek a tulajdonságok lehetővé tehetik számukra, hogy az ember kihalása után civilizációépítő fajjá fejlődjenek.
Fejlett idegrendszerük, decentralizált idegrendszerük és figyelemre méltó problémamegoldó képességük különösen alkalmassá teszik őket egy kiszámíthatatlan világban való boldogulásra. Ezek a képességek lehetővé teszik számukra, hogy új ökológiai réseket használjanak ki, és alkalmazkodjanak egy változó bolygóhoz, különösen az emberi hatás hiányában.
- A kézügyességük egyértelmű előny. Hogyan hasonlítható ez más fajokhoz, például a főemlősökhöz, akiket gyakran a legközelebbi rokonainknak tartanak?
- A polipok képesek megkülönböztetni valós és virtuális tárgyakat, rejtvényeket oldanak meg, interakcióba lépnek a környezetükkel, összetett eszközöket kezelnek ujjként funkcionáló tapadókorongjaikkal, és a mélytengeri árkoktól a part menti régiókig sokféle élőhelyen boldogulnak.
- Érdekes elképzelni ezeket az „vízalatti városokat,” amelyeket leír. De valaha képesek lennének a polipok valóban meghódítani a szárazföldet?
- Természetesen csak spekulálok, de a kézügyességük és intelligenciájuk erős jelöltté teszi őket arra, hogy civilizációt építsenek. A polipok azonban valószínűtlen, hogy alkalmazkodnának a szárazföldi élethez, mivel hiányzik belőlük a csontváz, amely a gyors és mozgékony mozgást lehetővé tenné a vízen kívül. Ezek az élőlények – amelyek egyes példányai akár 6 méteres hosszúságot és 50 kilogrammos súlyt is elérhetnek – azonban potenciálisan építhetnének víz alatti közösségeket, amelyek hasonlítanak a szárazföldi városokhoz. Azonban ehhez akár százezer vagy millió évekre lehet szükség.
Az evolúció előrehaladtával lehetséges, bár nem biztos, hogy olyan módon fejlődnek, amely lehetővé teszi számukra a vízen kívüli légzést, sőt szárazföldi állatok, például szarvasok vagy juhok vadászatát – feltéve, hogy ezek a fajok túlélik azt a katasztrófát, amely az embereket eltünteti.
- Úgy gondolja, hogy a polipok valóban képesek lennének átvenni az emberek szerepét?
- Fontos emlékezni arra, hogy ezek csak lehetőségek, és lehetetlen megjósolni, hogyan alakul az evolúció hosszú idő alatt. A véletlen mutációk, előre nem látható kihalási események és a populációk szűkülése mind jelentősen befolyásolhatják az evolúció irányát, így nehéz meghatározni, hogy kialakul-e egy új faj, amely eléri az emberi szintű intelligenciát vagy városok építésének hajlamát.
De vajon helyettesíthetik-e a polipok az embereket – és potenciálisan a főemlősöket is –, ha kihalnának? Abszolút. Lehet, hogy a tenger agyai lesznek.
- Van egyfajta sci-fi minőség ezekben a lehetőségekben. Mennyire kell komolyan vennünk ezt az elképzelést, hogy a polipok átvehetik az uralmat?
- Vajon építenének-e a polipok hatalmas víz alatti városokat, és jönnének-e a szárazföldre légzőkészüléket viselve szarvasokra vadászni? Nem tudhatjuk. De biztosan nem zárhatjuk ki. Vajon megjósolta volna bárki is, hogy néhány millió évvel ezelőtti őseink emberré fejlődnek és uralják a bolygót? Valószínűleg nem. Mégis, az emberek megtanultak halat fogni, valamint a víz fölött és alatt navigálni, így lehetséges, bár nem biztos, hogy a polipok is hasonlóképpen alkalmazkodnak majd a szárazföldi élethez.
Természetesen a polipok felemelkedése mind spekuláció: az evolúció kiszámíthatatlan, és nem tudhatjuk biztosan, milyen irányba halad egy esetleges emberi kihalás esetén. A földi élet jövője számtalan változótól függ, és sok faj emelkedhet ki a többiek közül. Ennek ellenére, figyelembe véve a polipok figyelemre méltó intelligenciáját, alkalmazkodóképességét és túlélési stratégiáinak sokféleségét, nem lenne a legvadabb elképzelés, hogy egy poszthumán világban virágoznak.
Kapcsolódó anyagok:
Egyszer már kihalt az emberiség 98.7 százaléka
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Johannes Plenio on Unsplash
