A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
Képzeljünk el egy időgépet, amely visszarepít minket a dinoszauruszok korába. Egy sűrű, mocsaras erdő közepén találjuk magunkat, ahol rovarok zümmögnek a virágok, páfrányok és tűlevelűek között. Hihetetlen, de ez a hely Nyugat-Antarktiszon található.
Német és brit tudósok most először fedeztek fel borostyánt az Antarktiszon – ősi tűlevelű fák fosszilizálódott „vérét”, amelyek 83 és 92 millió évvel ezelőtt a Föld legdélebbi kontinensén nőttek. A gyökerek, pollen és spórák fosszíliái mellett a borostyán bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a kréta időszak közepén, a Déli-sark közelében egy mocsaras esőerdő létezett. Ez a környezet tűlevelűek uralta táj volt, hasonló a mai Új-Zéland és Patagónia erdeihez, írja a Science Alert.
A borostyán felfedezése feltárja az Antarktisz jelenlegi jeges felszíne alatti ősi élőhelyet, amely egykor elég meleg és nedves volt ahhoz, hogy gyantát termelő fáknak adjon otthont. A kréta időszak közepén ezeknek a fáknak hónapokon át tartó téli sötétséget kellett túlélniük – de egyértelműen sikerült nekik, még akkor is, ha hosszú időszakokra nyugalmi állapotba kellett kerülniük.
E felfedezés előtt a tudósok a kréta időszak borostyánlelőhelyeit legdélebbre az ausztráliai Otway-medencében és az új-zélandi Tupuangi Formációban azonosították.
„Izgalmas volt felismerni, hogy a történelem egy pontján mind a hét kontinensen olyan éghajlati viszonyok uralkodtak, amelyek lehetővé tették a gyantát termelő fák túlélését” – mondta Johann Klages, a német Alfred Wegener Intézet tengergeológusa. „Most az a célunk, hogy többet megtudjunk az erdei ökoszisztémáról – például hogy leégett-e, vagy találhatunk-e életnyomokat a borostyánban. Ez a felfedezés egy újabb közvetlen utazást kínál a múltba.”
A tudósok a 19. század eleje óta tárnak fel megkövesedett fákat és leveleket az Antarktiszon, de ezek többsége több száz millió éves, a déli szuperkontinens, Gondwana létezésének idejéből származik. Ahogy az Antarktisz eltávolodott Ausztráliától és Dél-Amerikától, és a Déli-sark felé sodródott, nem teljesen világos, mi történt az erdeivel.
2017-ben kutatók fúrásokat végeztek Nyugat-Antarktisz közelében, és kivételesen jól megőrzött bizonyítékokat tártak fel ezekről az ősi élőhelyekről. Több év elemzés után Klages és csapata 2020-ban bejelentette, hogy a kréta időszak közepére datálható fosszilis gyökérhálózatot találtak. Mikroszkóp alatt pollen- és spóramaradványokat is azonosítottak.
Ugyanebből a fúrásból származik a mostani bizonyíték arra, hogy gyantát termelő fák léteztek az Antarktiszon. Egy háromméteres iszapközetrétegben Klages és új csapata több apró, mindössze 0,5–1,0 milliméteres áttetsző borostyándarabot írt le. Ezek mindegyike a sárga és narancssárga árnyalatok változatait mutatja, jellegzetes fodrozódott törésekkel a felszínükön.
Ez a gyantafolyás jele, amely akkor keletkezik, amikor a fa nedve szivárog a kérgen lévő sérülések, például tűz vagy rovarok támadása miatt.
A kréta időszak a Föld történetének egyik legmelegebb periódusa volt, és az Antarktiszon, valamint a közeli szigeteken talált vulkanikus lerakódások azt mutatják, hogy ebben az időszakban gyakoriak voltak az erdőtüzek.
A borostyán valószínűleg azért maradhatott meg és fosszilizálódott, mert a magas vízállások gyorsan befedték a fa gyantáját, megvédve azt az ultraibolya sugárzástól és oxidációtól.
Úgy tűnik, hogy a borostyán apró kéregdarabokat is tartalmaz, de további elemzés szükséges ennek megerősítéséhez.
Apró részletekből építkezve a tudósok fokozatosan képet alkotnak arról, hogy milyen lehetett az Antarktisz ősi erdője, és hogyan működött 90 millió évvel ezelőtt.
A tanulmány az Antarctic Research folyóiratban jelent meg.
Kapcsolódó anyagok:
Egyre zöldebbé válik az Antarktisz
Rengeteg olajat találtak az oroszok az Antarktiszon, ez problémát is okozhat
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Erika🙃 képe a Pixabay -en.
