Második világháborús katonák sírjait mosta ki az emelkedő víz a Marshall-szigeteken. Egy amerikai partközeli templomban a miserend mellett a dagálynaptárt is kifüggesztik, a NASA folyamatosan költözteti az épületeit, Tuvalun pedig sós környezetben is termeszthető növénnyel kísérleteznek. Öt példa arra, hogy az óceánok szintemelkedése már kézzelfogható gondokat okoz szerte a világon.

1. A Marshall-szigetek

Második világháborús japán katonák maradványait mosta ki az emelkedő óceán a napokban a Marshall-szigetek egyik háborús temetőjéből. A Csendes-óceánon fekvő szigetek alig két méterrel emelkednek a víz fölé, a 21. század végére jósolt vízszintemelkedés rendkívül érzékenyen érinti őket. A katonasírokból kimosott maradványokat Santi-szigeten találták, a február és április során tapasztalt árhullámot követően. Azonosításukban az USA haditengerészete segített. A magas vízállás nemcsak katonák maradványait, de katonai felszereléseket – fegyvereket, aknákat, fel nem robbant bombákat is kimosott a földből.

A második világháború idején a szigeteken heves harcok dúltak, mivel egy japán haditengerészeti bázis is volt itt. Most az emelkedő vízszinttel küzd a 70 ezres lakosságú szigetállam, képviselője a bonni környezetvédelmi konferencián arra panaszkodott, hogy a szigeteket egyre gyakrabban – gyakorlatilag minden teliholdkor – elöntő dagály sós vízzel árasztja el az utcákat, és tönkreteszi a földeken termelt élelmiszert.

2. Norfolk, Virginia

Az emelkedő vízszint a fejlett országokat sem kíméli, az USA-ban a virginiai Norfolk egy jellemző példa. Itt egy száz éve emelt betongát felett bukott át az óceán vize, arra késztetve a Chrysler Museum of Artot, hogy 24 millió dollárért a legfelső szintre telepítse át a pincéből a fűtő és légkondicionáló berendezéseket. Pont időben végeztek ahhoz, hogy megússzák a környező utcákat 30 centi magasságban május végén elborító vizet.

Árulkodó, hogy a közelben – a Hampton road környékén – található unitárius templom honlapján nemcsak a miserend szerepel, hanem egy dagálynaptár is. Most hétvégén alapos körültekintéssel szerveztek meg egy megemlékező szertartást, hogy még a dagály előtt végezzenek, különben a templomba belépők kilépni már csak a vízbe tudnának. Az elmúlt 80 évben 30 centimétert emelkedett itt a vízszint, a következő 50 évre fél méterre számítanak. Ironikus, hogy miközben itt várható USA-szerte a legmagasabb vízszintemelkedés, a norfolki kikötő egész Észak-Amerika legnagyobb szénátrakodó helye. Itt pakolják hajókba a Virginiában kibányászott, exportra szánt kőszenet, amelynek elégetése hozzájárul a klímaváltozáshoz, így a tengerek szintjének emelkedéséhez is. A város gátrendszert építene, de még nem tudják, miből.

3. NASA

A NASA is bajban van, az amerikai űrkutatási ügynökség hét nagyobb központja közül öt fekszik partközelben, ezek ki vannak téve az egyre emelkedő tengerszint jelentette veszélynek. Köztük van például az ikonikus Hold-küldetések űrhajóinak indítóállomása, a Kennedy Space Center Floridában. Vagy a virginiai Wallops Flight Facility, ahol 1945-ös megnyitása óta 16 ezer rakétát lőttek fel, és közben 23 centimétert emelkedett a vízszint. A NASA ezért a víz közelében fekvő épületeket folyamatosan bontja és újjáépíti beljebb, a szárazföldön. Probléma mégsem kizárólag a virginiai létesítmények közelében 2100-ra jósolt 30 centiméteres vízszintemelkedéssel van, hanem a magasabb víz és a hurrikánok összjátékával is.

Száz év alatt egy méter

Jelenleg évi 3-8 milliméterrel emelkedik a világtenger szintje, ami azonban gyorsabb is lehet, ha nem sikerül mérsékelni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A becslések szerint 26-98 centiméter közötti lehet a vízszintemelkedés a 21. század végére. Itt olvashatja a cikkünket arról, hogy a vízszintemelkedés milyen hatással lesz a tengerparti városokra.

4. Tuvalu (vagy bármelyik szigetvilág)

Tuvalu a Marshall-szigetekhez és egy sor szigetvilághoz – például a Maldív-szigetekhez – hasonlóan alacsony fekvése miatt aggódhat az emelkedő víz miatt. Itt havonta kétszer is ellepi a dagály például Funafutit, a fő szigetet. A most februári, eleve mindig magasabb dagálykor félméteres víz állt mindenütt. Ez itt is sóval szennyezi a termőföldet. Még 2007-ben kidolgoztak egy nemzeti adaptációs programot. Ennek értelmében gátakat és hullámtörőket építenek, az egyre inkább sóssá váló talaj miatt pedig a hagyományos helyi alapvető élelmiszert jelentő pulaka (taró-krumpli) sós környezetben is termeszthető változatát igyekeznek elterjeszteni.

5. Mozambik

Maputói-öböl. Itt három sziget partjait mossa lassú, de megállíthatatlan kíméletlenséggel az emelkedő víz. Xefina Grande, Xefina Pequena és Xefina do Meio alig négy kilométerre fekszik a maputói Costa do Soltól. Az O Pais helyi lap beszámolója szerint amikor a területet gyarmatosító portugálok erődítményt építettek és az ágyúkat telepítettek a XV. században, azok akkor még 600 méterre feküdtek a parttól. Mostanra azonban már a víz alatt vannak. A három sziget közül kettő – Xefina Grande és Xefina do Maio – pedig 2000 előtt még egy szigetet alkotott, de az akkori nagy árhullámok kettészakították – írja az AllAfrica blog.

5+1. Emelkedő atoll

Miközben nagy az aggodalom az egyre emelkedő óceán miatt a Marshall-szigeteken, egy biztató jelenséget is megfigyeltek: a szigetek alapját adó korallzátonyok a vízszinttel együtt emelkednek. 1905-ben a Nadikdik atollon egy heves viharban két embert kivéve mindenki meghalt, és az atoll is elpusztult. A vihar azonban annyira elkavarta az üledéket és a korallokat, hogy képesek voltak újraalkotni a szirtet, és az atoll mostanra ismét stabil szárazföldnek számít. A New Zeland Herald erről szóló februári beszámolójában azt írja, ez új reményt adhat a vízszintemelkedéstől tartó országok számára, de figyelmeztetnek is, nem biztos, hogy a korallpolipok lépést tudnak tartani a gyors ütemű vízszintemelkedéssel.

Forrás

Kép: Funafuti nagy dagálykor, Forrás: AFP/Torsten Blackwood