Sajtóközlemény
Évszázadokon keresztül figyelmeztető jelként tekintettek arra a sziklára, amely alacsony vízállás idején előbukkant a Dunából, a budapesti Gellért-hegy alatt. Megjelenése azt jelentette, hogy a folyó szintje olyan mélyre süllyedt, hogy az úszó vízimalmok már nem tudtak működni, a termés valószínűleg elpusztult, és szinte biztosan éhínség következett. Ezért kapta a magyar fővárosban az idővel szinte legendává váló kőtömb az Ínség-szikla nevet.
A Duna rekordalacsony vízállása miatt a szikla napjainkban nemcsak előbukkant, hanem szinte teljes egészében láthatóvá vált az alatta fekvő homokos folyómederrel együtt. A jelenség még a vizsgálatára kiküldött geológusokat és állami szakembereket is megdöbbentette. Mintha csak beteljesült volna a régi figyelmeztetés: Magyarország példátlan energiaválsággal küzd, amely miatt 44 év óta először a Duna vizével hűtött atomreaktorok közül egy kivételével mindet le kellett állítani.
hirdetés
A Guardian több mint 100 mérföldet, vagyis 160 kilométert tett meg az Európai Unió leghosszabb folyójának partján. A Duna tíz olyan ország életét és gazdaságát tartja fenn, amelyeken keresztülhalad. Az újságírók olyan falvakat és városokat kerestek fel, ahol a lakosok az ivóvízellátás biztosításáért, a gazdák pedig terményeik életben tartásáért küzdenek.
Pócsmegyertől Budapestig egyre súlyosabb a vízhiány
Pócsmegyer
Magyar Péter miniszterelnök nemrég arra figyelmeztetett, hogy az idei aszály gazdasági kára várhatóan meghaladja a 2022-es történelmi szárazság veszteségeit, amely súlyosan érintette Magyarország mezőgazdasági területeit. Bár a teljes kár mértékét egyelőre nehéz meghatározni, az 56 éves Somogyi István, a Pest vármegyei Pócsmegyeren gazdálkodó termelő már elvégezte saját számításait.
„Idén a termésem közel 50 százalékát elveszítettem, de a veszteség akár 70 százalékra is emelkedhet” – mondta. „Minden odalett, teljesen kiszáradt. Amióta a kommunista rendszer megszűnése után gazdálkodni kezdtem ezen a földön, még soha nem láttam ehhez hasonló katasztrófát.”
Somogyi szerint a példátlan válság nem váratlanul alakult ki. A korábbi évek hőhullámai és aszályai már előre jelezték, hogy súlyos problémák közelednek. A tudósok szerint az ember okozta klímaváltozás a világ valamennyi hőhullámát intenzívebbé teszi, és bekövetkezésük valószínűségét is növeli.
„Lehetett látni, hogy ez következik” – mondta a gazda. „A termés már tavaly is gyenge volt, de szerencsénk volt, mert a Duna vízszintje magas maradt. A rendkívüli hőség ellenére még elegendő nedvesség volt a talajban. Ezúttal azonban semmi remény nincs arra, hogy megmentsük a növényeket.”
A folyó mellett vezető, szinte teljesen kihalt utakon gyermekes családok kerestek enyhülést a Duna sekély vizében. Nem messze tőlük katonai vízszállító járművek szivattyúzták a vizet vidéki kutakból, majd az életfontosságú készleteket a helyi hálózatot ellátó tározókhoz vitték.
Szentendre
Pócsmegyerrel szemben, a Duna túlpartján fekszik a művészközösségéről ismert Szentendre. A hőhullám legintenzívebb napjain egyes esti előadásokat gyertyafénynél tartottak meg az áramfogyasztás csökkentése érdekében. Az elmúlt hetekben hatalmas, sivatagszerű szigetek emelkedtek ki a folyóból. A szabaddá vált meder felszíne kemény, száraz agyagból álló mozaikként repedezett meg a fojtogató hőségben.
Budapesten a hőmérséklet megközelítette a 42 Celsius-fokot, miközben éjszaka is 28 Celsius-fokos hőséget mértek. Európa minden más kontinensnél gyorsabban melegszik, az intenzív nyári forróságot és az elhúzódó aszályt pedig tovább súlyosbítja az ember okozta klímaválság. A szélsőséges körülmények erdőtüzeket táplálnak és megterhelik a vízellátó rendszereket.
A Duna egyes Szentendre környéki szakaszain már gyalogosan is át lehet kelni, mert a víz alig ér az emberek bokája fölé.
„Itt tilos az úszás és a hajózás” – mondta a 44 éves Balázs László, a helyi folyami mentőszolgálat vezetője. „A hőség elől menekülő emberek ennek ellenére bemennek a vízbe, és nincsenek tisztában azzal, hogy a sekély meder hirtelen mély gödrökbe szakadhat, ahol megfulladhatnak.”
A Budapesti Rendőr-főkapitányság június végén közölte, hogy egyetlen hétvége alatt három ember tűnt el a Dunában. A vízi rendőrök később Iváncsa közelében megtalálták egyikük holttestét, a másik két eltűnt úszó keresése pedig a folyó alsóbb szakaszain folytatódott.
Az aszály és az energiaellátásban okozott fennakadások miatt több magyar településen ivóvízhiány is kialakult. A szentendrei Tourinform iroda egyik helyiségében több ezer palack vizet tárolnak, hogy szükség esetén kioszthassák, különösen az idősek és a kiszolgáltatott helyzetben lévő lakosok között.
„Mintegy 4000–5000 háztartás maradt víz nélkül” – mondta a 62 éves Gulyás József, Szentendre alpolgármestere. „Összesen 25 tonna vizet osztottunk ki, és naponta körülbelül 100 segélyhívás érkezett. Még soha nem tapasztaltunk ehhez hasonlóan súlyos helyzetet. Idős asszonyok ölelték át a vizet kiszállító munkatársakat, és sírva fakadtak.”
Budapest
Északról dél felé haladva az út eléri Budapestet, ahol a Duna átlagos vízmagassága normális körülmények között 2–3 méter, áradáskor pedig akár 8 méterre is emelkedhet. Az intenzív nyári hőség és az elhúzódó aszály miatt azonban augusztus 4-én rekordalacsony, mindössze 14–19 centiméteres vízállást mértek.
A folyó olyan drámai mértékben húzódott vissza, hogy egymás után tárta fel a hosszú ideje víz alatt rejtőző emlékeket. Előkerültek egy gyapjas mamut maradványai, egy Budapesten a második világháború után elpusztított híd részei, egy náci hadihajó és egy fel nem robbant brit bomba is.
Budapesten annyira alacsonnyá vált a Duna, hogy Kürti Gábor, a Magyar Kerékpárosklub elnöke és egy teherkerékpárokat gyártó vállalkozás tulajdonosa július 28-án délután fél öt körül elindult belvárosi irodájából, kerékpárra ült, majd példátlan teljesítményként 30 kilométert tett meg a folyó szabaddá vált medrében. Útja gyorsan elterjedt a közösségi médiában.
„Azt akartam megmutatni, hogy ha valaki 30 kilométeren keresztül tud kerékpározni a Duna medrében, akkor ez azt jelenti, hogy a klímavészhelyzet miatt szó szerint elértük a mélypontot” – mondta a Guardiannak.
Kürti KTM X-Strada 20 gravel kerékpárjával a Szilas-patak torkolatától indult. Finom kavicson, nagy köveken, keményre száradt homokon és sáron haladt keresztül, majd körülbelül három óra elteltével elérte a váci révátkelőhelyet.
„Sokak számára ez rendkívüli kalandnak tűnt, nekem azonban szívszorító volt” – mondta. „Olyan folyószakaszokon kerékpároztam, ahol gyermekkoromban úsztam vagy kajakoztam, most pedig biciklivel át tudtam kelni rajtuk. Ez leírhatatlan szomorúsággal töltött el. Olyan volt, mintha egy szörnyű baleset helyszínét néztem volna. Az egész út során a szemem előtt tárult fel a katasztrófa mérete.”
Nagytéténynél kiszárad az ártéri erdő, Pakson a fákat mentik
Nagytétény
Kürti Gábor elvezette a Guardian újságíróit a nagytétényi Kis-Háros-szigetre, amely még néhány hónappal korábban is látványos ártéri erdő volt. A védett terület kúszónövényeknek, vadon élő szőlőféléknek és több európai hódcsaládnak ad otthont. A folyót ma olyan talajon áthaladva lehet megközelíteni, amely normális körülmények között több méterrel a vízfelszín alatt helyezkedne el. A Duna egyik ága olyan drámai mértékben húzódott vissza, hogy egyszerűen véget ér az aszály által szabaddá tett folyómedernél.
A száraz, agyagszerű felszín úgy fest, mintha egy, az egyre súlyosbodó ember okozta klímaválság által formált jövőből származó felvétel lenne. Mindez azonban már most megtörténik.
A járókelők az egykori folyómederben sétálnak, lábuk helyenként belesüpped a sárba. A kajakozók nehezen próbálnak átjutni a megmaradt sekély csatornákon. Sokan végül feladják, vállukra emelik a kajakot, és gyalog indulnak haza. A magyar hatóságok nagy mennyiségű vizet szivattyúznak az ország természetvédelmi területeire, köztük a nagytétényi térségbe is. Ezzel próbálják megakadályozni a mocsarak teljes kiszáradását az egyre súlyosabb aszály közepette.
Paks
Dél felé haladva az út végül eléri Paksot, Magyarország atomerőművének otthonát, amelynek építményei már messziről a látóhatár fölé emelkednek. A települési dolgozók hétvégén is munkába állnak, hogy életben tartsanak több mint 700 veszélyeztetett fát, és megöntözzék a város virágágyásait.
„Tizennyolc éve végzem ezt a munkát” – mondta a 39 éves Farkas Szilvia, aki a teljes egészében önkormányzati tulajdonú paksi Dunakom Zrt. munkatársaként fákat és más növényeket ültet, illetve öntöz. „Ennyi év alatt még soha nem láttam ilyen sok növényt kiszáradni, és még soha nem dolgoztam olyan keményen a megmentésükért, mint idén.”
A Dunakom Zrt. saját fúrt kútjából nyeri az öntözővizet, emellett egy ülepítőmedencéből is vehet ki vizet. A lakosság jelenleg nem használhat vezetékes vizet öntözésre, ezért az emberek összegyűjtik a szürkevizet, és azzal locsolják kertjeiket. Az ország szegényebb, hátrányos helyzetű térségeiben a vízválság tovább súlyosította több ezer olyan ember régóta fennálló problémáit, akik már az aszály előtt is nehéz körülmények között éltek, és nem rendelkeztek megfelelő hozzáféréssel vezetékes vízhez vagy szennyvízrendszerhez.
A 43 éves Orsós Renáta négy gyermekével él egy kis tanyán Paks külterületén. Otthonukban soha nem volt vezetékes víz. Orsós szintén a Dunakom Zrt. dolgozója, és a hőségben kiszáradó városi zöldterületek öntözésében vesz részt. Saját családja azonban hosszú ideje egy szomszédtól kap vizet.
„Még télen is szivattyúznunk kell a vizet, majd nagy edényekben felmelegítenünk, hogy meg tudjunk mosakodni” – mondta. „Most egy barátunk hetente egyszer hoz nekünk vizet, de a helyzet kezd elviselhetetlenné válni.”
A Paksról Budapest felé vezető úton időnként magas, duzzadt felhők gyülekeznek a főváros fölötti tiszta égbolt peremén. Úgy tűnik, mintha végre esőt ígérnének, estére azonban eltűnnek, és szertefoszlatják egy egész ország reményeit. Az emberek egyelőre csak abban bízhatnak, hogy az Ínség-szikla ismét eltűnik a Duna hullámai alatt, visszasüllyed a folyó mélyére, és újból alig több lesz egy régi legendánál.
Somogyi István azonban gyermekkorától hallotta a nemzedékről nemzedékre továbbadott történetet a szikláról, most pedig saját szemével látja annak a figyelmeztetésnek a következményeit, amelyet a kőtömb állítólag előre jelzett. A gazda nem hiszi, hogy a veszély végleg elmúlik.
„Az aszály jövőre visszatér” – mondta. „Ez a tendencia. És nem sok mindent tehetünk ellene.”
Az anyag elkészítésében Borbély Zsuzsa közreműködött.
Kapcsolódó anyagok:
Elfogyhat a vizünk? Egyre több országot kezd megbénítani a súlyos vízhiány
A nyitókép csak illusztráció, forrás: AI által generált kép
TOP 5
EU társadalom és jog
Sajtóközlemény
