Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_thumbnails_ajamie2.jpg 

A brazil Curitibában zöld mentalitás szempontjából már a hetvenes években sikerült eljutni oda, ahova más városok még most is csak igyekeznek, kérdés azonban, sikerül-e fenntartani a vívmányokat.

Curitibát (jelentése fenyőmag) 1653-ban portugálok alapították, a legzöldebb brazil városként tartják számon, de világviszonylatban is legnek számít környezetvédelmi mentalitása miatt. Már akkor Brazília öko-központjának hívták, amikor máshol azt sem tudták, mi fán terem a környezetvédelem. Elsősorban buszhálózata, hulladékgyűjtő- és újrahasznosító rendszere és parkhálózata miatt csodálták és csodálják ma is. A tények:

  • A lakosok 99%-a szereti városát.
  • A város szemetének 70%-át újrahasznosítják.
  • A  világon egyedülálló buszhálózatot alakítottak ki.
  • A hajléktalanok, ha összegyűjtik a szemetet, étkezési jegyet kapnak cserébe.
  • Régi épületeiket lebontás helyett felújították, így lett pl. lőszerraktárból napközi.
  • A világon itt a legnagyobb az egy főre jutó zöldterületek aránya, a zöld tereket a lakosság bevonásával alakították ki.
  • Mindez Jaime Lerner-nek köszönhető, akit háromszor választottak Curitiba polgármesterének.
  • Mottó: "A kreativitás az, amikor levágsz egy nullát a költségvetésből."

A kezdetek

A zöld sikersztori a hatvanas évek végén kezdődött, amikor Curitiba igazi szeméttelep volt, elképzelések nélküli káosszal, munkanélküliséggel és mindent átható korrupcióval. Az 1940-es évektől megindult lakosságnövekedésnek és ipari fejlődésnek köszönhetően a hatvanas évekre állandósultak a nagyvárosi lét negatívumai:  növekedésnek induló gépjárműhasználat, szmogban úszó levegő, elektromosság és csatornázottság hiánya és természetesen egy olyan városfejlesztés, amely nem az emberekre szabta volna a várost, hanem sokkal inkább az autókra. A hatvanas években elkészült városfejlesztési tervnek megfelelően elkezdték volna az utakat bővíteni, újabb sávokat, felüljárókat kialakítani, amelyek sok esetben egyet jelentettek volna a 20. század elején felhúzott épületek lebontásával.

Csakhogy Curitiba lakói nem ilyen sorsot szántak a városuknak. A terv ellen tiltakoztak a helybéliek, az ellenzéki pártok és a különféle építész szervezetek is. Az ellenállás élére Jaime Lerner állt, akit sokan a város második alapítójának tartanak.

Jaime Lerner családja Lengyelországból érkezett Brazíliába, ahol az ifjú Lerner építészetet tanult és a család vállalkozásában dolgozott. A „pólós srácból” aztán igazi városvédő ikon lett, aki a világ egyik legélhetőbb városává varázsolta Curitibát, és aki háromszor volt a város polgármestere (1971–75, 1979–84, 1989–92), legelőször 33 éves korában. Bírálói azonban azt vetik szemére, hogy ha kellett, diktatórikus módszerekkel vitte keresztül akaratát, sok érdeket megsértett és nem nagyon tűrte el a beleszólást az intézkedéseibe. Lerner erre csak annyit mondott, hogy valóban, ha fenntartható városfejlesztésről volt szó, akkor nem ismert kompromisszumot, az eredmények pedig önmagukért beszélnek. A grist.org 2007-es listája szerint a világ 15 legzöldebb városának rangsorában a harmadik helyet szerezte meg és egy felmérés szerint az ott élők 99%-a szereti az 1.7 millió lakosú várost. Még akkor is, ha Curitibában nem uralkodnak paradicsomi állapotok, de Lerner hitt abban, hogy jó közlekedéssel, jó oktatással és egészségügyi intézményekkel ki lehet vívni a lakosok bizalmát.

„Metró?! Csak a holttestemen keresztül!”

Ezt válaszolta Lerner még az 1970-es években arra a kérdésre, lesz-e valaha metró Curitibában, de előtte az autósoknak intett be. Ahelyett ugyanis, hogy a város felvásárolta volna az utak menti épületeket és lerombolta volna őket, hogy aztán utakat szélesítsen az autóknak, Lerner kijelentette: Curitiba nem autópálya, ellenben elengedhetetlen egy jól működő tömegközlekedési rendszer, ami egyenlő lett a buszközlekedéssel. Ennek eredménye lett egy olyan autóbusz-hálózat (Bus Rapid Transit), amelyet aztán a világ több országában is átvettek (közel 150-ben) és úgy tartják számon napjainkban is, mint a leginnovatívabb tömegközlekedési modellt a vasútvonalak elterjedése óta. Létrehozása gyors, nagyjából százszor olcsóbb működtetni, mint a metró hálózatot – ezek voltak Lerner érvei arra, miért nem gondolkodik metróban is. Az első buszvonalat 1974-ben alakították ki, ezt követte további négy fővonal és ehhez csatlakozó alvonalak. Curitiba lakosságának 73%-a közlekedik BRT-vel és/vagy távolsági busszal. A buszmegállókat úgy alakították ki, hogy a legtöbb ember maximum 15 perces gyaloglással elérhesse őket, vannak 270 férőhelyes buszaik is.

Lerner szakértelemről, józan paraszti észről és gyorsaságról beszél, ha a siker kritériumairól kérdezik. A szakértelem hasznos, de legalább ilyen fontos volt a józan ész, így a tervezés során nem kizárólag technológiai megfontolásokra építettek. Fontos volt, hogy a buszjegy olcsó legyen, de más szempontok is számítottak. A gyorsaság szempontjából a gyors beszállásra (viteldíj fizetése beszállás előtt), a gyors közlekedésre (buszsávok - autók nem lassíthatják le a buszokat), a buszok előnyben részesítésére (ha busz közeledik, a lámpák zöldre váltanak) fókuszáltak. Így sikerült elérni, hogy ne az autók paradicsoma legyen Curitiba, hanem hatékony tömegközlekedéssel az emberek könnyen eljussanak A-ból B-be. Ráadásul egyes cégek jutalmazzák munkavállalóikat akkor, ha busszal járnak munkába.

Curitiba városnak egy fillérjébe nem kerül a BRT fenntartása. A buszok magánvállalatok tulajdonában vannak, a kormányzat pedig kijelöli az utakat, meghatározza a díjakat és km alapon fizet minden szerződött félnek.

Buszjegy szemétért

A Lerner-i modell talán legnagyobb vívmánya az integrált gondolkodás, így annak is meglett a logikája, miképp lehetne rávenni az embereket arra, hogy szemetet gyűjtsenek, egyben használják a tömegközlekedési eszközöket. Először a szegénynegyedekben élőket ösztönözték arra, hogy egyáltalán a szemetet összegyűjtsék és ne a folyókba dobják, hanem az arra kijelölt konténerekbe. Akik megfelelő mennyiségű szemetet összegyűjtöttek, buszjegyet, élelmet vagy tankönyveket kaptak. Később ezt a modellt kiterjesztették a szelektív hulladékgyűjtésre is. A kilencvenes években a háztartások 70%-át sikerültbekapcsolni ebbe a rendszerbe, Curitiba hulladékának 2/3-át újrahasznosítják. A környezettudatos mentalitást már gyerekkorban elsajátítják például azzal, hogy a gyermekek a műanyag palackokat beviszik az iskolába és karácsonyra újrahasznosított műanyagból készült játékokat kapnak. Sok esetben a gyermekek oktatják otthon a szüleiket a környezettudatosságra.

A cikk itt folytatódik... 

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Kép: Jamei Lerner