A városi élet fenntarthatatlan, egyre inkább látható és érzékelhető most már a hétköznapi emberek számára is. Érdekes tény, hogy ők nem járnak konferenciákra, ahol újra és újra csak ugyanazt regélik, hanem a maguk módján próbálnak meg tenni valamit a problémák megoldására.
Mégis mik ezek az alapvető problémák? Kétségtelenül igen nehéz finanszírozni az energiaellátást, de napi gond az egyre csak növekvő szemét és hulladék megfelelő kezelése is. A hulladékgazdálkodás problémakörén belül az interneten sok hasonló kép terjed, ki így, ki úgy próbál „összeeszkábálni” vmi működőképeset, hogy ha a már ismert problémakör nem is szüntethető meg objektív feltételek hiányában, akkor legalább csökkenthető legyen a „káros hatás”. Mert ebben az értelemben a szürkevíz is hulladék, ha azt nem hasznosítjuk újra.
A szürkevíz felhasználása azonban csak egy része annak a problémakörnek, melyet ma csatornahálózatként emlegetünk. Anak ellenére, hogy az emberek kézetében a csatornahálózat úgy él, mint egy igen csak hasznos vmi. De mi a baj a csatornával?
Anno, amikor elkezdték a városok csatornázását, nem volt szempont a termőföld pótlása és a folyó-, valamint az ivóvizek tisztán tartása. Ehhez tudni kell azt is, hogy a föld lakossága jóval kevesebb volt azokban az időkben, mint ma, így kevesebb emberi ürüléket és vizeletet kellett a csatornákba és a folyókba engedni. Feltehetjük a kérdést, hibáztathatók-e őseink, hogy anno lefektették a ma is ismert csatornák alapjait? Aligha.
Mára azonban kétségtelenül az újrahasznosíthatatlan hulladéktermelés egyik jelképe a csatornahálózat, mely értékes alapanyagot enged tisztítás vagy anélkül a vizekbe, szennyezve, terhelve azokat, olyat, amit nem hogy érdemes, de ma már kötelező lenne 100 %-ban újrahasznosítani. Miért? Mert termőföldjeink humusztartalma drámaian csökken a világon, - egyes becslések szerint kb. 60 éven belül teljesen elvész -, másrészt felesleges olyan zárt rendszereket építeni és üzemeltetni a városokban, ha a hulladék újrahasznosítása helyben, azaz a lakóházban is megoldható lenne. (A skandinávok pl. már régóta kidolgozták azokat a komposzt wc-ket, melyek rendre komposzttá, termőfölddé alakítják az ürüléket, a városok azonban mégsem alkalmazzák ezt a modellt.)
Az emberi ürülék felhasználására az utóbbi időben más elképzelés is született, drágább és olcsóbb is, sőt egészen elképesztó is, elviekben tehát megoldható lenne a csatornarendszer kiváltása. A vizelet problémaköre már más tészta, eddigi ismereteink szerint újrafelhasználása erősen vitatott, abban azonban hiszünk, hogy erre is található valamilyen olyan megoldás, mellyel a mezőgazdaság gazdagítható.
Mi marad tehát az egyszerű állampolgárnak, míg a döntéshozók el nem kezdik átalakítani városainkat? Mint ahogy a kép is mutatja, egy egyszerű megoldás. (Olyan, amit akár a csendes lázadás jelzővel is illethetnénk.) Mindenesetre a kép jól mutatja, hogyan lehet rendszerben gondolkodni, és hogyan lehet iható édesvíz helyett a szürkevizet felhasználva csökkenteni az ivóvíz előállításával együttjáró költségeket, ugyanakkor az addig feleslegesnek, hulladéknak tekintett szürkevizet (a városban) felhasználni.
Mi kell mindehhez? Józan paraszti ész, semmi más…
Ha bárki tud hasonlóan praktikus megoldást, kommentben megírhatja. Ha a téma érdekes, bizisten feldolgozzuk és újabb cikket írunk…
Béer
TOP 5
