Tom Szaky-t négyéves koráig Szaky Tamásnak hívták. Mondhatnánk tipikus „amerikás magyar” sikersztori az övé: egy jó ötlettel, sok munkával még az egyetem befejezése előtt céget alapít, amiből hamarosan világsikerű zöld biznisz lesz. A hulladékgazdálkodást teljesen átértelmező TerraCycle-t szerte a világon ismerik és elismerik, Tomot a Forbes a „30 legégetőbb kérdéssel foglalkozó vezető”-jének listáján jegyzi. Az alig 30 éves fiatalember nemcsak a nagy bizniszről mesélt, hanem magyarságáról is.
A magyarok számára azt hiszem, az első legfontosabb információ rólad a magyarságod. Hogy kerültél a tengeren túlra?
Szüleim fiatal harmincasok voltak, én négyéves, amikor emigráltunk Kanadába. Az egyetemet már az Egyesült Államokban kezdtem, a Princetonon. Az összes rokon Magyarországon maradt, ezért ha nem is sűrűn, általában háromévente hazajöttünk általában esküvőre vagy temetésre.
Ehhez képest jól beszélsz magyarul!
Szüleim szerették volna, ha kapcsolatban maradok a magyar kultúrával, velük csak magyarul beszélek. Állandóan forszírozták, hogy menjek velük látogatóba haza, ehhez persze nem volt sok kedvem. Amikor megnyitottuk Budapesten az irodát, akkor már szerettem, hogy tudok magyarul beszélni. Egyébként ekkor tudatosodott bennem sok minden, miről-miért gondolkodom úgy ahogy, illetve hogy a magyarok miért látnak másként dolgokat.
Miben vagyunk mások?
Sokkal több lehetőség rejlik ebben az országban, mint amit kihasznál. Lehetne új üzleteket indítani, beruházni, ha az emberek máshogy gondolkodnának. Barátaim felkészítettek arra, hogy a magyarok nagyon sokat panaszkodnak, és úgy érzik magukat a munkahelyen, mintha mindennap hétfő lenne. Nekem itt, Amerikában az tetszik, hogy az emberek nem problémáznak azon, ha valami nem sikerül, nem jól megy, szeretnek rizikót vállalni. Belevágnak nem biztos kimenetelű dolgokba is, de így és ezzel együtt élvezik az életet, s ha belebuknak, maximum újrakezdik.
Tehát ha itthon maradsz, valószínűleg el sem indítod ezt a vállalkozást?
Meglehet.
Odakint pedig – ahogy olvastam – igazi eco-entrepreneur vagyis ökovállalkozó lettél. Ez már egy létező kategória?
Azt hiszem, igen. Elég sok közösségi-social témájú előadást tartok konferenciákon, mi úgy hívjuk az ilyen témával foglalkozókat, hogy social entrepreneur, tehát olyan vállalkozók, akik nemcsak pénzt „csinálnak”, hanem tevékenységük közösségi hasznot is hoz. Elég sok ilyen cég van már egyébként, ezeket „social business”-nek nevezzük.
Elmondhatjuk, hogy a TerraCycla a social business és öko kapitalizmus területén egy vezető cég?
Igen, elmondhatjuk. Nem vagyunk a legnagyobbak, de nem vagyunk kicsik se, most már 9 éve dolgozunk ezen a területen, így nőttük ki magunkat egy évi 15 milliárd doláros bevételű céggé.
Olvasva az élettörténeted elég megdöbbentő és talán ebben is látszik a különbség az itthoni meg a kinti lehetőségek között, hogy 14 évesen vállalkoztál!
Akkor én azt láttam a környezetemben, hogy létre lehet hozni a nulláról 10-20 év alatt óriási cégeket, és ez nekem nagyon tetszett. Európában én ezt nem tapasztaltam, sokkal inkább azt, hogy ha gazdag vagy, gazdag maradsz, ha szegény vagy, akkor szegény. Az első próbálkozásom egy webdesign vállalkozás volt. Nem volt sok bevételünk, pár tízezer dollár, de ez olyan munka volt, amit szerettem csinálni. Nagyon tetszett, hogy tudtam keresni egy kis pénzt, és hogy fel tudtam venni két alkalmazottat.
Alkalmazottat? Hány évesek voltak?
Egyik harminc volt, másik 16-17. Ez itt sem tipikus dolog, de az volt a fontos, hogy mindig volt munkánk, a korkülönbséggel nem volt gond. Most se baj, most is van nálam kétszer annyi idős kollegám. Voltak más cégeim is, amik hol működtek, hol nem, de mindebből sokat lehetett tanulni.
És akkor jött a Terra Cycle ötlete, ami tudom, gilisztákkal indult, csak az nem világos hogy lett belőle hulladék-újrahasznosító cég.
Egyetemista voltam, amikor elmentem egy ismerősömhöz, aki marihuánát termesztett otthon. Ez már tetszett, de az jobban, hogy gilisztaürülékkel táplálta a növényt, a gilisztákat pedig konyhai hulladékkal. Különösen az fogott meg, hogy a szeméttel is lehet valamit kezdeni, s hogy milyen jó lenne, ha más szemetet is föl lehetne dolgozni. Ma már a cigi csikkeket, a használt pelenkát, és nemsokára Brazíliában a rágógumit is visszagyűjtjük. De csak azt, amihez találunk céges partnert, mi úgy neveztük el, hogy szponzorált hulladékgyűjtés.
Mert hogy van már szponzorált hulladék is?
A szponzorált hulladék azt jelenti, hogy a TerraCycle csomagolt termékeket gyártó cégekkel társul, akik így az egész kategóriára kizárólagos gyűjtési „jogot” szereznek. A program során fizetünk a fogyasztóknak a visszagyűjtött hulladékért, amiből a TerraCycle újrahasznosított termékeket gyárttat, a fogyasztó pedig nem saját célra használja fel az így kapott ellenszolgáltatást, hanem fel kell ajánlja egy társadalmi szervezetnek vagy iskolának.
Tehát a nemrég nálunk is indult Milka csoki papír visszagyűjtő akcióban a konkurencia hulladékát is vissza lehet küldeni, míg más csoki gyártó már nem gyűjtethet veletek?
Így van, az egész kategória hulladék-visszagyűjtése egy cég, jelesül a Kraft Foods neve alatt fut.
És hogy áll a projekt, van már eredmény?
Még csak néhányezer jött vissza, de ezeknek a programoknak kell egy hosszabb kifutási idő. Itt Amerikában a dzsúszos dobozok visszaküldése havi 1-2 ezerről indult, ám ma már napi (!) félmillió dobozt kapunk.
A Revolution in a Bottle című könyvedben azt írtad, hogy az a célotok, hogy megváltoztassátok a világ legnagyobb cégeit. Hol tartotok?
Folyamatban van, hiszen a legnagyobb cégek a partnereink. Azokban az országokban, ahol a multik is jelen vannak, könnyebb projekteket indítani, új cégeket csatlakoztatni, tehát tényleg megváltoztatjuk a gondolkodásukat.
Távolabbi tervek?
Növelni a számokat. Idén 15 millió dolláros bevételünk volt, ami sem nem kevés, sem nem sok. Ma 22 országból gyűjtünk több mint 150 féle szemetet, és azon vagyunk, hogy minél több országban, minél többféle szemetet újrahasznosítsunk.
Igaz, hogy a Forbes TOP30 közösségi vállalkozójának listáján rajta vagy?
Minden hónapban kijön valamilyen lista, amin – állítólag – rajta vagyok, úgyhogy ez nem jelent semmit, de egyébként igaz.
Ezek szerint ott híres ember vagy?
Lehet, nem tudom. Van, hogy megismernek a repülőtéren és odajönnek hozzám beszélgetni.
Akkor csak igaz az, hogy kezdesz afféle celeb lenni?
Talán igen, nálunk ezt „business celebrity”-nek mondják.
Visszamész az egyetemre?
Igen, tartok néha egy-egy előadást, ha meghívnak, de azt hiszem, a padba már nem ülök vissza.
2012 nyár
A sikersztori kronológiája
2001: Elsőéves egyetemistaként véletlenül találkozik a növénytápláló gilisztaürülékkel, amiben rögtön nagy lehetőséget lát
2002: Spórolt pénzből, kölcsönökből vesz egy gilisztaürülék feldolgozására alkalmas gépet. A giliszták etetéséhez éttermek hátsó udvaráról lapátolja össze az ételhulladékot.
2003: Otthagyja a Princetont, megnyer egy egymillió dolláros díjazású üzleti versenyt, amelyből megalapítja a TerraCycle céget.
2004: Megrendeléseket kap a Wal-Marttól és a Home Depottól – beindul a gilisztaürülék biznisz. Gyárat vesz Trentonban, ahol gőzerővel gyártják a TerraCycle növénytápot.
2006: Tom az Inc. Magazin címlapján, a cég év végéig több mint egymillió dollárnyi újrafelhasznált üdítős palackba csomagolt, folyékony gilisztaürüléket értékesített.
2007: Beindulnak a speciális hulladékot – ivótasak, joghurtos doboz, elektronikai hulladék - gyűjtő brigádok. Ekkor kel életre a szponzorált hulladék ötlete.
2008: A Kraft Foods Capri Sun ivóleve az első szponzorált hulladék. Sikeres promóció a Newsweekben, Tom elnyeri az Év Márkaújítója díjat a Brand Packaging magazintól. Kiadja szemléletformáló könyvét a Revolution in a Bottle-t.
2009: A TerraCycle megnyitja első újrahasznosított termékeket értékesítő boltját Princetonban. Kisfilmjüket, a Szemétdomb császárait leadja a National Geographic Channel, amiből a TV-csatorna minisorozatot is rendel.
2010: A gyümölcs beérik, szárnyal az üzlet: 50 millió visszaküldött ivótasakot dolgoznak fel, a Wal-Martban külön kirakatot kapnak a program promóciójára.
2011: A cég Európában is megkezdi működését. Új projektek az Old Navyvel és az Office Depot-val. A visszagyűjtött strandpapucsokból játszóteret építenek. Trash Tycon néven a nehezen hasznosítható hulladék újrafeldolgozásáról szóló online játékot indítanak.
Forrás: http://www.elelmiszer.hu/cikk/gilisztaetetesbol_lett_oko_multi
TOP 5
