Valóban meg lehetne tanulni a boldogságot?

A Bristoli Egyetemen Bruce Hood „A boldogság tudománya” című kurzusának hallgatói jobban átvészelték a koronavírus-járványt és a bezártságot, mint más főiskolai hallgatók. 

Valóban meg lehetne tanítani a boldogságot virtuális tantermi foglalkozásokon keresztül – akár egy világjárvány idején?

Bruce Hood, a fejlődéspszichológia professzora „Pszichológia és jó élet” címen indította el oktatási anyagát néhány évvel ezelőtt, mikor az öngyilkosságok száma nagyon megugrott a bristoli egyetemisták körében. A siker váratlanul érte: ez lett az egyetem történetének legnépszerűbb kurzusa, amelyre egyszerre több mint ezer diák szeretne ma is bekerülni.

Ezek a kurzusok önmagukban nem tanítanak boldogságot, a kutatók inkább a „pozitív pszichológiára” összpontosítanak, amit Csíkszentmihályi Mihály pszichológus definiált 2000-ben. Eszerint nem a depressziót vagy a szorongást kezelik, hanem az elégedettségre és az életcél kiteljesítésére összpontosítanak. A teljes és állandó boldogság megfoghatatlan, mondja Hood, de a cselekedetek eredményeire összpontosító elégedettség, mások jólétének szem előtt tartása tényleg okozhat tartós boldogságot.

Hood online órái a karantén alatt ugyanolyan hatékonyak voltak, mint a hagyományos oktatással leadott anyagai. Szerinte a siker titka az, hogy nem a folyamatos, irreális boldogság hajszolására buzdítja diákjait, hanem az általános elégedettségre, és azt is hangsúlyozza, hogy fontos megtapasztalni a negatív érzelmeket is – a pozitívak mellett.

Boldogságtanulmány

A kurzusból tanulmány született, amelyen Laurie Santos, a Yale pszichológia professzora együtt dolgozott egykori tanárával, Hooddal, ebben rögzítették a boldogságkurzuson részt vett osztálynál alkalmazott metódust. A tanulók előre felvett előadásokat néztek, amelyek a boldogság különböző megközelítéseit tárgyalták. Ilyen volt az alvás fontossága, a közérzet javítása (meditációval, naplóírással, sporttal) és a közösségi média negatív hatásairól is szó esett. A kurzus részeként a diákok megpróbáltak beszélgetést kezdeményezni egy idegennel, vagy önkénteskedni. Az előadásokon Hood arra ösztönözte a hallgatókat, hogy ne féljenek a kudarctól, és próbáljanak ki új, kihívásokkal teli dolgokat, amik jobb önmegismeréshez vezetnek.

Több mint 1000 diák vett részt 11 hétig a tanulmányban leírt oktatáson, a kutatók háromszor mérték fel pszichéjük alakulását, egyszer a 2020-as félév elején, félév végén, majd 2021 februárjában. A kérdések arra vonatkoztak, hasznosnak érzi-e magát, kapcsolódik-e másokhoz, és optimista-e a jövőt illetően. Kitöltöttek egy általános szorongásokra vonatkozó kérdőívet is, és besorolták magukat a Szubjektív Boldogság Skálán, amelyben önmaguk boldogságát kell értékelni, és azt, hogy másokhoz képest mennyire elégedettek.

Santos és Hood ezután összehasonlította ezeket az eredményeket több mint 200 olyan fiatal válaszaival, aki még nem vettek részt az órán. Azt találták, hogy bár kezdetben mindenki hasonló boldogságszintről számolt be, a szemeszter végén a boldogságkurzus tanulói átlagosan közel egy pont növekedést értek el, a külső csoport boldogsága 1,5 pontot esett. Ugyanezt az eredményt figyelték meg a szorongás mérésénél is.

Hatások

2018 óta több ezer diáknak oktatták a kurzusokat, és a hallgatók minden alkalommal az elégedettség növekedéséről számoltak be. De sajnos nem mindenki tart ki, nagy a lemorzsolódás, még úgy is, hogy Hood osztályában a hallgatók kreditet kaptak. Ha valaki otthonról végezne el egy boldogságtanfolyamot (Laurie Santos online boldogságkurzusára jelentkezők száma ma meghaladja a 3,8 milliót), nagy az esélye annak, hogy abbahagyja és visszatér régi szokásaihoz. Az állandó boldogságra törekvés helyett talán elég lenne, ha kitartóan elsajátítanánk azokat a gyakorlatokat, amik egészségesebbé és lelkileg erősebbé tehetnek minket.

(wired)