Amikor bolygónkba különféle objektumok csapódnak, rendszerint csak kráterek maradnak utánuk.
Ám ha a becsapódó égitest mérete és tömege elég nagy, jelentős mennyiségű földi anyagot lökhet ki a világűrbe.
Ennek egy része visszahullik a bolygónkra, másik része viszont az űrben marad, és a Naprendszer más égitesteinek ütközhet.
ERRE A LEGJOBB PÉLDA AZ A FÖLDÖN AZONOSÍTOTT 289 METEORIT, AMELYEK ANYAGA A MARSRÓL SZÁRMAZIK.
A Naprendszer több holdja is óriási becsapódások eredményeként született.
Szintén nem kizárható az a forgatókönyv sem, hogy a becsapódáskor felröpülő törmelékkel együtt mikroorganizmusok is eljussanak más égitestekre.
Peter Brannen A világvégek (The Ends of the World) című könyvében arról ír, hogy a Földet hatalmas sebességgel eltaláló aszteroida a kőzettörmelékkel együtt vélhetően dinoszauruszcsontokat is az űrbe lökhetett, ezek pedig könnyen eljuthattak a Holdra és más naprendszerbeli objektumokra.
