Kié lehet a Vénusz vagy a világűr?

Az oroszok már a Vénuszon vannak

Ennek a felfokozott hangulatnak remek példája az orosz űrügynökség, a Roszkozmosz vezetőjének, Dmitrij Rogozinnak nyilatkozata.

Múlt héten jelentette be a közös amerikai-brit kutatócsoport, hogy foszfin nyomait mutatták ki a Vénusz légkörben, mivel ez akár az élet jele is lehet, ezért a bolygó kiemelt figyelmet kap a közeljövő űrkutatási terveiben.

Erre reagálva Rogozin nyilatkozott, hogy

Rogozin azzal magyarázta a kisajátítást, hogy Oroszország volt az első, amely felderítette a bolygót, megvizsgálta a légkörét, leszállt a felszínére, ott fotókat készített. Egyúttal megerősítette, hogy több küldetést is terveznek a jövőben a bolygóra.

Ha eltekintünk attól apró hibától, hogy nem Oroszország, hanem a Szovjetunió érdeme ezeknek az űrkutatási mérföldköveknek a felállítása, a felfedezések kapcsán mennyiségileg igaza van.  A hidegháború idején a Szovjetunió 16 Venyera szondát indított a bolygó felderítésére. A Venyera-7 volt az első, amely a felszínről adatokat küldött, a Venyera-9 küldte el az első fotót. Viszont a Szovjetunió felbomlása óta a bolygó nem kapott figyelmet az orosz űrprogramban.

Ezalatt a NASA csak érintőlegesen foglalkozott a Vénusszal.  Több szonda esetében csupán gyorsításra használták a bolygót. Például a Cassini-Huygens szonda esetében kétszer is kihasználták a Vénusz gravitációs lendítését, mielőtt a Szaturnusz felé vette az irányt. 2006-ban a Venus Express szonda állt bolygó körüli pályára, és olyan sikeresen működött, hogy az expedíciót háromszor is meghosszabbították. Az amerikai űrprogramban a Mars kapott sokkal nagyobb figyelmet.

Akkor most osszuk fel a világűrt?

A mostani feszültségekkel terhelt politikai-gazdasági világhelyzetben, ami egy mini hidegháborúra emlékeztet nem ártana egy kicsit óvatosabb fogalmazás. Persze nem is meglepő, az orosz nyilatkozatok gyakran érzelmileg túlfűtöttek, ha az ország sorsáról van szó.

Rogozin is közismert szókimondó, néha odamondogató, alkalmanként gunyoros stílusáról ismerszik meg. Nem először beszélt arról, hogy a Vénuszt orosz felségterületnek tartja. Rogozin rendszeresen ad interjút az állami médiának. Még augusztusban ez a mondat már elhangzott tőle. Valószínűleg nem véletlenül épp akkor, amikor a Nemzetközi Űrállomásról visszatért a SpaceX legénysége.

Az sem lehet véletlen, hogy korábban már beszélt erről. A foszfin kimutatása a Vénusz légkörében nem friss felfedezés, hosszú ideig több csatornán keresztül is ellenőrizték a felfedezés hitelességét. Tudományos csatornákon keresztül már tudhattak a felfedezésről, ezért emlegetik az elért sikereket és további terveiket.

De már csak azért sem szerencsés ez a fajta felosztás, mert az oroszok ezzel nagyon rosszul járnának.

Ezeknek a területeknek a felderítését az oroszok elhanyagolták. Ráadásul ez az a bolygó, amely a felszíni körülményei miatt nem igazán alkalmas semmire, igaz, szépen mutat esthajnalcsillagként az égen.

Enyém, tiéd, kié?

De ennek a fajta felosztásnak nincs semmi értelme. Több mint ötven éve létezik az ENSZ által tető alá hozott nemzetközi világűrszerződés, 1959-ben ugyanis létrejött az ENSZ világűrbizottsága. 1961-es beszédében Kennedy elnök sürgette a világűr felhasználásának szabályozást. A Szovjetunió 1962-ben benyújtotta a tervezetet, a közgyűlés a következő évben elfogadta, majd 1967 októberében lépett hatályba. A szerződést eddig több mint 100 ország ratifikálta és további 25 írta alá.

Az alapelvszerződés szerint  a világűr kutatását és használatát az egész emberiségnek élveznie kell, minden ember jólétét kell szolgálnia. Mindenki által szabadon kutatható terület, melyet egyetlen állam sem sajátíthat ki. Tilos az űrbe nukleáris és tömegpusztító fegyverek telepíteni, a Holdat és a bolygókat kizárólag békés célra lehet használni. Magyarul ez az alapelvszerződés egyértelműen megtiltja, hogy bárki kizárólagosan birtokba vegye a világűr bármely részét, így a Vénuszt is.

A tudományos munkáé a terep

Ha véget érnek a szópárbajok, ahogy eddig is, mindenki vissza fog térni a normális munkához. Oroszországnak sem hirtelen jutott eszébe visszatérni a Vénuszra, közel húsz éve dédelgetett terve ez.

A Venyera-D a Vénusz kutatásának új korszakát indítaná el, egyfajta Vénusz 2.0, a sikeres Venyera szondák szellemi örökségének folytatása. 2015–ben a NASA Vénusz csoportjával részletesen ismertették terveiket abban a reményben, hogy egy közös küldetést hajtanak végre. Az elképzelés szerint a Venyera-D orosz műhold maradna, ehhez csatlakozna a NASA.

A tervezet egy olyan expedícióval számol, amely egyszerre több küldetést is végrehajtana. A szonda egy keringő és egy leszálló egységből állna. A keringő egység folyamatos gyűjtené az adatokat a bolygóról. A leszálló egység a landolás során adatokat gyűjtene a légkörről, miközben folyamatosan infravörös fotókat készít, sőt, földet érés után további képeket készít és talajmintákat vesz.

A tervek között szerepel egy légballonos szonda is. Ez a légkör különböző magasságú rétegeiben repülve gyűjtené az adatokat. A tervek szerint a Venyera-D indítására még ebben az évtizedben sor kerül.

A Roszkozmosz terveiben emellett még további három szonda indítása szerepel, de ezekkel kapcsolatos terveiket még nem részletezték.

Miért lett ilyen a Vénusz

A Vénusz kutatása nem csak az élet lehetséges jele miatt fontos. A Föld és a Vénusz keletkezésük idején akár ikertestvérek is lehettek volna. Azonban történt valami a Vénusszal, ami miatt a paradicsom pokollá változott.  Normál esetben a Vénuszon a földihez hasonló, annál melegebb klíma uralkodhatna. De valami történt a bolygó történetében, aminek hatására a Vénusz felmelegedett légköre megtelt szén-dioxiddal, vize elpárolgott, majd eltűnt, és a felszín 400 Celsius fok fölé forrósodott.

Ha megértjük mi történt a Vénusszal, több esélyünk van rá, hogy visszafogjuk a Föld globális felmelegedését. Ezáltal pedig sokat tehetnénk azért, hogy a Föld ne jusson a Vénusz sorsára.