Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_adrc-4357647.jpg 

A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK), a technológiai cégek számára oly fontos kobalt fő szállítója, jelentősen belenyúlna az ország kobaltkereskedelmébe úgy, hogy annak jelentős részét állami monopóliummá tenné.

Mindezt egy, nagyjából három hónapja már létező, de eddig nem ismert kormányrendelet alapozza meg. Egyelőre nem tudni, hogy ennek milyen hatása lesz a kobaltellátásra, de az szinte biztos: a kormány a kobaltból származó, remélt bevételek miatt teszi meg ezt a lépést.

Állami monopólium alá vonnák a kongói kobaltexport 25 százalékát, aminek révén a kinshasai kormány szigorúbb kontollt akar gyakorolni a fontos nyersanyag kereskedelme felett. A döntésről sok részlet nem ismert még, és - jegyzi meg a Bloomberg - önnmagában különös színezetet ad neki, hogy csak most került nyilvánosságra az ezt taglaló kormányhatározat, aminek tavaly november 5-e a keltezése. 

Kongó Európától, Észak-Amerikától és Kínától is nagyon távol van, ám az Afrika közepén elhelyezkedő, sok viszontagságtól sújtott ország azért fontos a világgazdaságban, mert jelentős rézérc-készletei mellett, a világ legjelentősebb kobalttartalékával rendelkezik. A kobalt nélkülözhetetlen az elektromos autók akkumulátoraihoz és az elektronikai eszközök gyártásában, olyan nagy cégek működése múlik közvetetten a rendelkezésre állásán, mint a Tesla, Apple, illetve nagy elektronikai márkák gyártóvállalatai. A kongói kobaltbányákban folyó munkák kapcsán rendszeresen érkeznek aggasztó hírek gyerekmunkáról, kizsákmányolásról, és ahogy az Origo megírta, nemrég több kongói család be is perelte a kobalt végfelvásárlóit, a Teslát, Applet, a Microsoftot, a Dellt, és a Google anyavállalatát. A nyersanyag annyira fontos az ország gazdasági teljesítménye szempontjából, hogy egy egész várost is áköltöztetnek azért, hogy hozzáférjenek ahhoz: 

Kongó korábban már legalább egyszer megmutatta a kobalt vásárlóinak, hogy valójában azok mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak az ottani szállítmányok tekintetében: a kormány nagyjából két éve stratégiai jelentőségűnek minősítette az ország kobaltvagyonát, ami lehetőséget adott arra, hogy átírják a bányászati törvényeket, a korábbiaknál kedvezőtlenebb kereteket kijelölve a bányavállalatok számára. Könnyen lehet, hogy most hasonló helyzet állhat elő, ha nem is elsősorban a nagy cégeknél.

Mit lehet tudni eddig a kormányrendeletről?

  • Az bizonyos, hogy elsősorban a kisipari, kézműves bányászatot érinti, vagyis nem az ipari technológiával dolgozó nagy cégek működését, hanem azokat, akik szó szerint kétkezi munkával, kéziszerszámok segítségével dolgoznak egyes kobaltlelőhelyeken.
  • Az általuk felszínre hozott érceket illetve kőzetet mostantól egy állami vállalat részére kell eladniuk, amelyet papíron a Gecamines, a nagy állami bányaipari holding hozott létre, és amin keresztül Kongó eddig is keresztülvezette a legtöbb bányászati tevékenységét, legyen szó akár külföldi cégeknek való engedélykiadásról vagy épp bizonyos díjak beszedéséről. Arról, hogy ez milyen órási korrupcióra adott lehetőséget, itt írt az Origo. A Gecamines egyébként azért is az egyik legérdekesebb szereplő a történetben, mert állandó termelőkapacitással nem rendelkezik - azok a korábbi évtizedekben leépültek -, ezért szerepe főként az, hogy az államot képviselje az engedélyek, díjak, kereskedelmi tevékenységek kapcsán a termelést ténylegesen folytató külföldi társaságok irányába.
  • Úgy tűnik, a rendelkezésnek egyértelmű célja, hogy teljes állami kontroll alá vonja a kisipari kitermelést, nem pusztán a kobalt, hanem más nyersanyagok esetében. A rendelkezést a kormány nevében a miniszterelnök és a bányászati miniszter írta alá, az indoklásban az szerepel, hogy Kongó országként annak ellenére is csekély hatást gyakorol az onnan származó nyersanyagok áraira, hogy több tekintetében - de a kobalt kapcsán biztosan - stratégiai pozícióban van.

Természetesen most minden érintett azon tanakodik, hogy mindennek milyen hatása lesz a kobalt piacára, de úgy tűnik, egyelőre csak találgatni lehet ennek kapcsán. Az elemzők abban értenek egyet, hogy sem a monopólium hatékonyságát, sem bevezetésének hatásait nem lehet még tisztán látni, csupán annyi bizonyos, hogy a kongói állam nagyobb, meghatározóbb szereplőként kíván fellépni a kongói kobalttermelésben. A döntés bizonyosan érinti a feldolgozókat és a felvásárlókat, akiknek valószínűleg a Gecamines-szal kell megállapodást kötniük a láncolatban betöltött közbülső szerepükről.

Azt azonban, hogy ténylegesen mi fog történni, nagyon nehéz megjósolni. A kobalt ára néhány évvel korábban, 2017 végére rekordmagasságba, tonnánként közel 70 ezer dollárra emelkedett. A kongói kormány a fentiek szerint hozzányúlt a bányászati licenszekhez és keretmegállapodásokhoz, az országban pedig hirtelen a korábbinál is nagyobb tömegek álltak kétkezi kobaltbányásznak. Bár a kitermelés java gépesítve zajlik - a legnagyobb kitermelő Glencoret, a bányaipari óriásvállalatot egyébként szintén perbe fogták most -, az adatok szerint, legkevesebb 200 ezer kisipari bányász élhet réz- és kobaltkitermelésből a legfontosabb ipari területen, a Katanga régióban.

Ugyanakkor az elmúlt két év ellátási zavarai miatt - a Glencorenak több bányájában is le kellett állítania a munkát, egészen változatos okokból -, valamint azért, mert a világ más térségeiről megemelkedtek a szállított mennyiségek, illetve a piacon ragadt készletek miatt, a tonnánkénti ár 2018 áprilisa után több mint 70 százalékos esést szenvedett el egy év alatt, és csak mostanában indult újra emelkedésnek:

"Ez a döntés valószínűleg gyengíti a kisipari kitermelés azon képességét, hogy kiegyensúlyozza a piacot", mondja George Heppel, a CRU Group üzleti elemző szenior analitikusa.

Nem gondoljuk azt, hogy a kormányzat hatékonyabb tud lenni a piac ellátásában annál, mint ahogy most a kereskedők felvásárolják az ércet" - teszi hozzá előrejelzését.

De hogy a kongói kobalt mekkora hányadát érinti az új rendelkezés? A Darton Commodities adatai szerint, a kobalt 20 százaléka kisipari kitermelésből származik, de a hivatalos kongói adatok ennél nagyobb mértéket, 30 százalékot adnak meg.

Bármelyik is a valós - a konszenzus érthetően 25 százaléknál van -, mindenképpen jelentős mennyiségről van szó az export tekintetében. Kongó egyedül felelős a világpiacra kerülő mennyiség nagyjából 60 százalékáért.

A kezdeményezés jó, de úgy tűnik, csak a pénzről szól

Van az ügynek egy másik érdekes fejleménye, ez pedig egy, szintén november 5-i rendelkezés, aminek különösen a gyerekmunka visszaszorításában lehet jelentősége. A fentitől eltérő dokumentum ugyanis előírja azt, hogy létre kell hozni egy felügyeleti szervet, amelynek az lesz a feladata, hogy elejét vegye a gyerekmunkának a bányákban, és hogy ellássa a kisipari bányászatot folytató tömörülések, szövetkezetek felügyeletetét.

Ugyanakkor se ez a felügyeleti szerv, se a Gecamines leányvállalataként megnevezett, a monopóliumot gyakorló cég nem állt még fel. A Mining.com kereste az állami vállalat elnökét és vezérigazgatóját is, de nem válaszoltak a kérdéseikre.

"Ha az egésznek az a célja, hogy a kongói kormány formálisan rendbe rakja a kézműves bányászat szektorát és csökkentse az ahhoz jellegzetesen kapcsolódó kockázatokat, akkor ez akár egy jó lépés is lehet", mondja Andries Gerbens, a Darton Commodities elemzője.

Ugyanakkor úgy tűnik, inkább a bevétel növeléséről szól, mint bármi másról" - teszi hozzá az elemző.

A pontos szabályozásra ugyanakkor biztosan nagy szükség van. Nemzetközi jogvédő szervezetek már 2016-ban azt állították, hogy a bányákban problémás dolgokat látni, amik az Apple és más nagy technológiai cégek ellátási láncait érintik. Helyben pedig a kézműves bányászok és a vállalatok vitájára kell pontot tenni. A nagy cégek ugyanis azt mondják, törvény adta, szerződéses joguk van felvonulni az érceket rejtő régióban és ott gépeikkel termelést kezdeni, a kézműves bányászok viszont azt mondják, ők már évekkel azelőtt ott dolgoztak, hogy a kormány a külföldi cégeknek adta volna a kitermelés jogát.

Annyi bizonyos, hogy a Gecamines leányvállalata öt évre kapja meg a lényegében a teljes kisipari bányászatot monopolizáló jogokat, megújítási opciós lehetőséggel.

Egyúttal - mivel saját termelőkapacitással az állami vállalat nem rendelkezik - megkapja a jogosultságokat arra, hogy feladataira szerződést kössön alvállalkozókkal vagy delegálja azt más vállalatok számára.

Az új rendelkezés eddig ismeretlen volt a nagy nyilvánosság előtt, és számos elemében még nem is valósult meg. Nem ismert tehát, hogy milyen hatása lesz a rendeletnek a kongói kobalt piacra jutó mennyiségére, az árakra, az ellátás biztonságára. Annyi bizonyos: két évvel a készletek stratégiai jelentőségűvé nyilvánítása után, a nagy cégek most újra Afrika szegény országára figyelhetnek lélegzetvisszafojtva.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat

Kapcsolódó anyagok: 

 

Forrás - A nyitókép csak illusztráció, forrás: pixabay