Állami monopólium alá vonnák a kongói kobaltexport 25 százalékát, aminek révén a kinshasai kormány szigorúbb kontollt akar gyakorolni a fontos nyersanyag kereskedelme felett. A döntésről sok részlet nem ismert még, és - jegyzi meg a Bloomberg - önnmagában különös színezetet ad neki, hogy csak most került nyilvánosságra az ezt taglaló kormányhatározat, aminek tavaly november 5-e a keltezése. 

Kongó Európától, Észak-Amerikától és Kínától is nagyon távol van, ám az Afrika közepén elhelyezkedő, sok viszontagságtól sújtott ország azért fontos a világgazdaságban, mert jelentős rézérc-készletei mellett, a világ legjelentősebb kobalttartalékával rendelkezik. A kobalt nélkülözhetetlen az elektromos autók akkumulátoraihoz és az elektronikai eszközök gyártásában, olyan nagy cégek működése múlik közvetetten a rendelkezésre állásán, mint a Tesla, Apple, illetve nagy elektronikai márkák gyártóvállalatai. A kongói kobaltbányákban folyó munkák kapcsán rendszeresen érkeznek aggasztó hírek gyerekmunkáról, kizsákmányolásról, és ahogy az Origo megírta, nemrég több kongói család be is perelte a kobalt végfelvásárlóit, a Teslát, Applet, a Microsoftot, a Dellt, és a Google anyavállalatát. A nyersanyag annyira fontos az ország gazdasági teljesítménye szempontjából, hogy egy egész várost is áköltöztetnek azért, hogy hozzáférjenek ahhoz: 

Kongó korábban már legalább egyszer megmutatta a kobalt vásárlóinak, hogy valójában azok mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak az ottani szállítmányok tekintetében: a kormány nagyjából két éve stratégiai jelentőségűnek minősítette az ország kobaltvagyonát, ami lehetőséget adott arra, hogy átírják a bányászati törvényeket, a korábbiaknál kedvezőtlenebb kereteket kijelölve a bányavállalatok számára. Könnyen lehet, hogy most hasonló helyzet állhat elő, ha nem is elsősorban a nagy cégeknél.

Mit lehet tudni eddig a kormányrendeletről?

• Az bizonyos, hogy elsősorban a kisipari, kézműves bányászatot érinti, vagyis nem az ipari technológiával dolgozó nagy cégek működését, hanem azokat, akik szó szerint kétkezi munkával, kéziszerszámok segítségével dolgoznak egyes kobaltlelőhelyeken.
• Az általuk felszínre hozott érceket illetve kőzetet mostantól egy állami vállalat részére kell eladniuk, amelyet papíron a Gecamines, a nagy állami bányaipari holding hozott létre, és amin keresztül Kongó eddig is keresztülvezette a legtöbb bányászati tevékenységét, legyen szó akár külföldi cégeknek való engedélykiadásról vagy épp bizonyos díjak beszedéséről. Arról, hogy ez milyen órási korrupcióra adott lehetőséget, itt írt az Origo. A Gecamines egyébként azért is az egyik legérdekesebb szereplő a történetben, mert állandó termelőkapacitással nem rendelkezik - azok a korábbi évtizedekben leépültek -, ezért szerepe főként az, hogy az államot képviselje az engedélyek, díjak, kereskedelmi tevékenységek kapcsán a termelést ténylegesen folytató külföldi társaságok irányába.
• Úgy tűnik, a rendelkezésnek egyértelmű célja, hogy teljes állami kontroll alá vonja a kisipari kitermelést, nem pusztán a kobalt, hanem más nyersanyagok esetében. A rendelkezést a kormány nevében a miniszterelnök és a bányászati miniszter írta alá, az indoklásban az szerepel, hogy Kongó országként annak ellenére is csekély hatást gyakorol az onnan származó nyersanyagok áraira, hogy több tekintetében - de a kobalt kapcsán biztosan - stratégiai pozícióban van.

Természetesen most minden érintett azon tanakodik, hogy mindennek milyen hatása lesz a kobalt piacára, de úgy tűnik, egyelőre csak találgatni lehet ennek kapcsán. Az elemzők abban értenek egyet, hogy sem a monopólium hatékonyságát, sem bevezetésének hatásait nem lehet még tisztán látni, csupán annyi bizonyos, hogy a kongói állam nagyobb, meghatározóbb szereplőként kíván fellépni a kongói kobalttermelésben. A döntés bizonyosan érinti a feldolgozókat és a felvásárlókat, akiknek valószínűleg a Gecamines-szal kell megállapodást kötniük a láncolatban betöltött közbülső szerepükről.

Azt azonban, hogy ténylegesen mi fog történni, nagyon nehéz megjósolni. A kobalt ára néhány évvel korábban, 2017 végére rekordmagasságba, tonnánként közel 70 ezer dollárra emelkedett. A kongói kormány a fentiek szerint hozzányúlt a bányászati licenszekhez és keretmegállapodásokhoz, az országban pedig hirtelen a korábbinál is nagyobb tömegek álltak kétkezi kobaltbányásznak. Bár a kitermelés java gépesítve zajlik - a legnagyobb kitermelő Glencoret, a bányaipari óriásvállalatot egyébként szintén perbe fogták most -, az adatok szerint, legkevesebb 200 ezer kisipari bányász élhet réz- és kobaltkitermelésből a legfontosabb ipari területen, a Katanga régióban.

Ugyanakkor az elmúlt két év ellátási zavarai miatt - a Glencorenak több bányájában is le kellett állítania a munkát, egészen változatos okokból -, valamint azért, mert a világ más térségeiről megemelkedtek a szállított mennyiségek, illetve a piacon ragadt készletek miatt, a tonnánkénti ár 2018 áprilisa után több mint 70 százalékos esést szenvedett el egy év alatt, és csak mostanában indult újra emelkedésnek:

"Ez a döntés valószínűleg gyengíti a kisipari kitermelés azon képességét, hogy kiegyensúlyozza a piacot", mondja George Heppel, a CRU Group üzleti elemző szenior analitikusa.

Nem gondoljuk azt, hogy a kormányzat hatékonyabb tud lenni a piac ellátásában annál, mint ahogy most a kereskedők felvásárolják az ércet" - teszi hozzá előrejelzését.

De hogy a kongói kobalt mekkora hányadát érinti az új rendelkezés? A Darton Commodities adatai szerint, a kobalt 20 százaléka kisipari kitermelésből származik, de a hivatalos kongói adatok ennél nagyobb mértéket, 30 százalékot adnak meg.

Bármelyik is a valós - a konszenzus érthetően 25 százaléknál van -, mindenképpen jelentős mennyiségről van szó az export tekintetében. Kongó egyedül felelős a világpiacra kerülő mennyiség nagyjából 60 százalékáért.

A kezdeményezés jó, de úgy tűnik, csak a pénzről szól

Van az ügynek egy másik érdekes fejleménye, ez pedig egy, szintén november 5-i rendelkezés, aminek különösen a gyerekmunka visszaszorításában lehet jelentősége. A fentitől eltérő dokumentum ugyanis előírja azt, hogy létre kell hozni egy felügyeleti szervet, amelynek az lesz a feladata, hogy elejét vegye a gyerekmunkának a bányákban, és hogy ellássa a kisipari bányászatot folytató tömörülések, szövetkezetek felügyeletetét.

Ugyanakkor se ez a felügyeleti szerv, se a Gecamines leányvállalataként megnevezett, a monopóliumot gyakorló cég nem állt még fel. A Mining.com kereste az állami vállalat elnökét és vezérigazgatóját is, de nem válaszoltak a kérdéseikre.

"Ha az egésznek az a célja, hogy a kongói kormány formálisan rendbe rakja a kézműves bányászat szektorát és csökkentse az ahhoz jellegzetesen kapcsolódó kockázatokat, akkor ez akár egy jó lépés is lehet", mondja Andries Gerbens, a Darton Commodities elemzője.

Ugyanakkor úgy tűnik, inkább a bevétel növeléséről szól, mint bármi másról" - teszi hozzá az elemző.

A pontos szabályozásra ugyanakkor biztosan nagy szükség van. Nemzetközi jogvédő szervezetek már 2016-ban azt állították, hogy a bányákban problémás dolgokat látni, amik az Apple és más nagy technológiai cégek ellátási láncait érintik. Helyben pedig a kézműves bányászok és a vállalatok vitájára kell pontot tenni. A nagy cégek ugyanis azt mondják, törvény adta, szerződéses joguk van felvonulni az érceket rejtő régióban és ott gépeikkel termelést kezdeni, a kézműves bányászok viszont azt mondják, ők már évekkel azelőtt ott dolgoztak, hogy a kormány a külföldi cégeknek adta volna a kitermelés jogát.

Annyi bizonyos, hogy a Gecamines leányvállalata öt évre kapja meg a lényegében a teljes kisipari bányászatot monopolizáló jogokat, megújítási opciós lehetőséggel.

Egyúttal - mivel saját termelőkapacitással az állami vállalat nem rendelkezik - megkapja a jogosultságokat arra, hogy feladataira szerződést kössön alvállalkozókkal vagy delegálja azt más vállalatok számára.

Az új rendelkezés eddig ismeretlen volt a nagy nyilvánosság előtt, és számos elemében még nem is valósult meg. Nem ismert tehát, hogy milyen hatása lesz a rendeletnek a kongói kobalt piacra jutó mennyiségére, az árakra, az ellátás biztonságára. Annyi bizonyos: két évvel a készletek stratégiai jelentőségűvé nyilvánítása után, a nagy cégek most újra Afrika szegény országára figyelhetnek lélegzetvisszafojtva.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat! 

Kapcsolódó anyagok: 

ÍGY GYŐZ LE MINDENKIT KÍNA AZ E-AUTÓGYÁRTÁSBAN

KÍNA ÁSVÁNYKINCSE NÉLKÜL ÖSSZEOMLANA A HIGH-TECH IPAR

Forrás - A nyitókép csak illusztráció, forrás: pixabay