Milyen pornót nézünk majd a jövőben?

A pénzhajhászás, a hazugságok és a kizsákmányolás sodorták morális válságba a pornóipart, és azzal párhuzamosan, hogy ez a médiában is egyre jobban látszik, helyzetbe kerülnek a mainstream pornó forradalmasításán munkálkodó független szexfilmgyártók is.

A feminista, organikus vagy fair trade pornó hívei azt szeretnék, ha öntudatos fogyasztóként tájékozódnánk arról, hol és hogyan készült az a pornó, amit nézni szeretünk. Ha a fair trade kávéért, tehát a munkaerő kizsákmányolása nélkül termesztett kávéért sokan hajlandók többet fizetni, miért ne lehetne ezt elterjeszteni a pornófogyasztók között?

Soha nem volt még a pornó ennyire a mainstream kultúra része, és soha nem volt még ilyen egyértelmű, hogy komoly gondok vannak vele. Nézzük csak meg a legnépszerűbb gyűjtőoldalak unott színészekkel egy kaptafára készült, igénytelen videóit, vagy pillantsunk rá a paródiába hajló, bugyuta címkékre. De az igazi probléma az, hogy jóformán csak irreális testek, megalázó, sokszor rasszista szituációk vannak bennük, a nők elleni erőszakról nem is beszélve, ami gyakorlatilag minden harmadik videó kiindulópontja.

Mindehhez hozzájön, hogy az ingyenes netpornó korában felnövő fiatalok jó eséllyel előbb találkoznak ezekkel, minthogy saját szexuális tapasztalatokat szereznének: ugyan nincsenek minden kétséget kizáróan hiteles adatok arról, hogy Magyarországon mikor találkoznak először pornóval a fiatalok, egy horvát tanulmány szerint az ottani gyerekek hatvan százaléka ezen 11 éves korára már túl van, közel negyven százalékuk pedig 14 éves korára heti rendszerességgel szörföl pornóért. 

Szóval hajlamosak vagyunk azt gondolni, „de hát a pornó az ilyen mocskos valami”, és hogy biztosan ilyen inkorrektek, erőszakosak, nőgyűlölők és rasszisták a legáltalánosabb szexfantáziák, továbbá megszoktuk azt az elgondolást is, hogy a pornózással együtt jár a kizsákmányolás, a titkolt pornónézéssel meg a bűntudat – mindez csak rossz beidegződés. Legalábbis az újhullámos pornósok szerint.

Pornó, amire mindenki büszke lehet

A pornóipar válsága ráirányította a figyelmet azokra a fősodortól független, egyelőre csak kisebb körben népszerű felnőtt filmesekre, akik szerint mindezért nem a pornó, hanem a rossz pornó a felelős, és ez nagy különbség. Vagyis ők

hisznek a teljesen kifehérített, pozitív üzeneteket közvetítő pornófilmekben, amikre minden szereplő büszke lehet.

Ennek megfelelően magukat általában művészeknek vagy társadalmi aktivistának tekintik, céljuk a pornóipar forradalmasítása, amivel visszacsempésznék a teljesen mechanikussá vált filmekbe az embert – a kreativitást, az érzelmeket és mindenekelőtt a nőket mint egyenjogú partnereket. De ne szaladjunk ennyire előre, és tegyük fel a kérdést:

Mi is a gáz a jó öreg Pornhub/YouPorn/xHamster-himihumival?

Sorolom (ezekről a bajokról pont mostanában adott izgalmas interjút a The Atlanticnak Shira Tarrant amerikai társadalomtudós a pornóipar jelenéről szóló új könyve apropóján).

• Negatív képet fest a szexualitásról.
• A gyártók nem törődnek a munkakörülményekkel, és a pornószínészek nincsenek abban a helyzetben, hogy érvényesítsék az érdekeiket.
• A legnagyobb ingyenes pornóoldalakon a tartalom jó része kalóztartalom, megnézésük tulajdonképpen lopás.
• Ezeknek az oldalaknak a nyolcvan százaléka egy cég, a Mindgeek kezében van, így aránytalanul nagy a hatalmuk a piacon, minden piaci szereplőnek diktálhatnak.
• A tömegpornóoldalakon a felhasználó ízlését a tömeghez igazítják: olyan videókat, címkéket mutatnak a fogyasztónak, amiről azt gondolják, hogy érdekli őt – persze a keresési előzmények és a régióra jellemző infók alapján. 
• Sok bennük a rasszizmus és az erőszak.

A pornó társadalmi megítélésének romlásával kapcsolatban érdemes felidézni az alig pár hónapja történt James Deen-botrányt. Deen sztársága azt testesítette meg, hogy a mainstream pornóval minden rendben: ő volt az alacsony, hétköznapi kinézetű és méretekkel rendelkező, de helyes arcú „zsidó srác a szomszédból”, aki azért pornózik, mert imádja a szexet. Ahogy állítólag ő maga fogalmazott: óvodáskora óta pornókarrierről álmodozott - Deen tündökléséről pár éve itt írtunk hosszabban.

Úgyhogy rajongótáborának gerincét fiatal lányok tették ki, Deennek még szexrovata is volt egy-egy lapnál, és a közvélemény elkönyvelte feminista pornósztárnak – pusztán azért, mert nem volt kigyúrt és ronda, mint a férfi pornószínészek többsége.

Az álompárnak annyi

Ez a kép azonban pillanatok alatt semmivé foszlott, amikor volt barátnője, a szintén pornós Stoya (az álompár szintén az illúzió része volt) Twitterén nyilvánosságra hozta, hogy

Deen korábban többször megerőszakolta őt, otthon és forgatás közben is, 

azzal, hogy szándékosan nem vette figyelembe az előzőleg közösen lefektetett szabályokat, és nem állt le, amikor Stoya kérte.

Pár nap alatt nyolc pornószínésznő csatlakozott a kijelentéséhez, és Deennel jóformán az egész szakma meglazította vagy megszakította a kapcsolatot. Stoya és más pornósok interjút adtak a botrány után nem sokkal a Guardiannek - a cikkben egybehangzóan állítják: nem a szex a probléma, hanem a kultúra, vagyis ahhoz, hogy a pornóban ne legyen nők elleni erőszak, az egész társadalomban lévő nőellenességet kell megszüntetni. 

Szóval pillanatok alatt a pornóval járó erőszakról, nőellenességről és a szexmunkások kizsákmányolásáról cikkeztek a legnagyobb lapok.

A pornóellenes feministák vagy a pornó betiltása mellett érvelő konzervatívok a sztoriban saját igazukat látták bebizonyosodni: lám-lám, a pornó szükségszerűen rossz, még a legjobb formájában is, így magát a műfajt kell felszámolni ahhoz, hogy a nők elleni erőszak problémája legalább részben megszűnjön.

A pornópozitív feministák és a fair trade pornó hívei viszont Stoyával együtt azt mondják: csak jó pornót kell csinálni, a gyártás során etikai szempontokat érvényesítve.

Feminista és fair trade

Az eset után több gyártó, például a Deenhez szorosan kötődő Kink.com is kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy milyen jogokat biztosítanak a továbbiakban a szexmunkásoknak. De a lista nem igazán csillapította a kedélyeket. A probléma mélyebb, a bizalomvesztés jelentősebb volt annál, mint hogy a színészeknek a forgatás során biztosított fürdőszoba, személyi kíséret vagy a forgatás lefújását biztosító jog megoldotta volna.

De nézzük, kik a pornóipar forradalmárai, akik fontosabb szerephez juthatnak a jövőben a műfaj megújításában. Egységes mozgalomról nem beszélhetünk, de több alkotó, csoportosulás küzd évek óta viszonylag hasonló célokért, röviden a fair trade pornóért - az Etikus Pornóért Társaságnak saját honlapja is van, igaz, egyelőre elég kezdetleges.

Egyébként sokat elárul az iparágról, hogy a feminista, a fair trade, az etikus és az újhullámos pornó mára gyakorlatilag szinonimákká váltak.

Politológiát tanult, ma pornórendező

A svéd származású, Barcelonában alkotó Erika Lust a feministapornó-mozgalom talán legfontosabb alakja, kábé egy évtizede készít művészi igényű, magas színvonalat képviselő, szereplőivel korrekt módon bánó, etikus pornófilmeket. Lust az egyetemen politológiát és genderelméletet tanult, előbb ismerkedett meg a feminista filmelmélettel, mint a pornózással.

2014-ben egy TED beszédében mondta el hitvallását: szerinte azért muszáj megreformálni a pornóipart, hogy a pornó oktatási célokat is betölthessen.

Lust szemében a pornó olyan eszköz, amivel közelebb kerülhetünk a saját szexualitásunkhoz,

és szabadabb, természetesebb életet élhetünk.

Lust egyelőre megállíthatatlannak tűnik: nemcsak sorra gyártja a tényleg elképesztően igényes – egyébként jóformán csak fehér színészeket szerepeltető – pornófilmeket, de egyetemekre is hívják előadásokat tartani, szívesen látott vendég a Chicagói Filmfesztiválon vagy a berlini filmintézetben is.

Jönnek a nők

A svéd nőkből álló pornókollektíva, a New Level of Porn Zara Kjellner vezetésével gyárt feminista, a női örömöt középpontba állító szexfilmeket. Ezekben a filmekben a nő az aktív fél, a jelenetet, a pózokat a nő szexuális örömszerzése határozza meg. Egyik filmjük címe is ez: Female Fantasy. Kjellnerék belülről szeretnék bomlasztani a mainstream pornót, és abban reménykednek, hogy kezdeményezésük mozgalommá növi ki magát.

Egész más miatt tekinthető fair trade pornónak a pár éve kiugrott marketingszakember, Cindy Gallop által indított szexoldal. A bő tíz éve működő Beautiful Agonyhoz és testvéroldalaihoz hasonló Make Love Not Porn azt ígéri, hogy igazi szexet mutat látogatóinak – nevezhetnénk ezt amatőr pornónak, de az oldal hitvallása szerint ezzel épp a lényeget tévesztenénk szem elől, hiszen

az igazi szex művelői maximum az öröm megjátszásában amatőrök.

Ennek megfelelően bárki küldhet nekik videókat, csak a pár dolláros kurátori díjat kell kifizetni, viszont a videók megnézéséért elkért pénz felét visszautalják nekik. Gallop szintén egy TED-beszédben fejtette ki, hogy szerinte a pornó azért ártalmas jelenség, mert hazudik arról, hogy milyen a szex - az igazi szex megmutatásának viszont pozitív társadalmi hatásai vannak.

A férfi, akinek puncija van

Az újhullámos vagy fair trade pornónak az is fontos eleme, hogy a természetes szexualitás részeként kezelik az LMBTQ-emberek közötti szexualitás megmutatását. Buck Angel – közkeletű nevén: a férfi, akinek puncija van – például egy nőből férfivé lett transznemű ember, aki nemcsak abban volt úttörő, hogy transz pornószínészként a mainstream pornóiparba is be tudott törni, hanem utána rendezőként és producerként a meleg, feminista és fair trade pornósok is többször kitüntették, például az úgynevezett PorYes-díjat is megkapta.

Angel társadalmi aktivistaként tekint magára, akinek már a teste is maga a lázadás.

Ugyanis első ránézésre férfinak látszik, izmos, kopasz, szakállas, viszont női nemi szerv van a lába között. Már nem pornózik, aktivistaként járja a világot, és előadásokat tart a szexualitás megéléséről.

Filmjei is minden műfaji határt átlépnek: Angel legutóbbi egészen egyedülálló projektje, a Sexing the Transman egy dokumentumpornó-film, amiben transz férfiakkal készített interjút, majd felvette őket szex közben. Angel kézi kamerával dolgozik, amatőr körülmények között. Interjúi teljesen szokványosak, így mielőtt szex közben látnánk a szereplőket, megismerjük őket, közel kerülünk hozzájuk.

Buck Angel sokat beszél a pornóipar megújításáról is, magát pedig feministának vallja:

Engedjük meg most már a pornósoknak, szexmunkásoknak és szexuális felvilágosítással foglalkozó szakembereknek, hogy több pozitív tudást adhassanak át a világnak a szexualitásról.

Ehhez képest mindent egy dolog mozgat. A mainstream pornót gyártó csávókat semmi más nem érdekli a pénzkeresésen kívül” – mondta egy interjúban.

Saját díjat osztanak

Az alternatív pornószcéna egyik legfontosabb vízgyűjtője a tíz éve futó, idén parkolópályára tett Feminista Pornó Díj, ami nevével ellentétben egyáltalán nem csak a feminista pornóról szól: azokat a filmeket díjazzák, amelyek forgatása során a színészekkel jól bántak, amelyek sokszínűek abban, hogy rasszbeli diverzitást tükröznek, és amelyek az igazi szexuális örömről szólnak. Ráadásul a díjazás mellett konferenciákat is tartottak a fair trade pornóról és a pornó társadalomelméleti kérdéseiről.

Ifjú titánok

Érdekes fiatal alkotó a feministapornó-szcénában Vex Ashley, aki egy képzőművészeti egyetem fotószakát hagyta ott azért, hogy pornózzon: élő webkamerás pornóval indult, ebből keresett annyi pénzt, hogy nyugodtan belevághatott valami nagyobba. Saját stúdiót alapított, és a Four Chambers égisze alatt kreatív pornófilmeket kezdett gyártani.

Ashley filmjei költőiek, ügyesen használják a filmes formanyelvet, és egy pornófilmtől elég szokatlan módon érdekes szimbólumokat használnak. Ashley előszeretettel merít francia filozófusoktól, például Roland Barthes-tól, amikor megtervezi pornófilmjeit, amikben sokszor szerepel. A jelenetek részleteit a színészekkel együtt találja ki, ők még a végső vágásba is beleszólhatnak. Ashley-t mostanában fedezik fel magának az újságok, tavaly az ELLE készített vele interjút.

Piros folt a combon

A fair trade pornóban az is fontos, hogy az általában alternatívnak, extrémnek tartott szexuális gyakorlatokat, a BDSM-, a fétis-, a kötözős vagy a paskolós szexet is természetesen kezelik. Sőt, ha belegondolunk, ezekben az esetekben különösen fontos, hogy a jelenet szereplői biztonságban érezzék magukat, és ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben.

A fair trade vagy feminista pornóban tehát nyugodtan szerepet kaphatnak akár erőszakos, az alárendelésről, akár megerőszakolásról szóló szexfantáziák is,

a fair trade pornó nem arról szól, hogy bárkinek elő akarnák írni, milyen fantáziái lehetnek. A lényeg ehelyett az, hogy maga a forgatás és az ahhoz kapcsolódó környezet ne tárgyiasítsa az embert, ne legyen a szereplők számára megalázó semmilyen értelemben, és megfelelően megfizessék őket. Vagyis akkor csinálják, ha ehhez van kedvük, érvelnek a fair trade pornósok. 

Pandora Blake például a feminista-etikus pornó egyik legaktívabb szószólója, saját oldalát viszont teljes egészében az elfenekelős szexnek szentelte, és első ránézésre elég kemény videókat készít. A helyzet iróniája, hogy oldalát a női ejakulációt és a testen nyomot hagyó paskolást is tiltó, 2014 végétől hatályos brit törvények szerint le kellett szednie a netről.

Blake is feltűnik néha a mainstream médiában: nemrég az indonéz Marie Claire-ben, korábban a Guardianben beszélt a feminista pornóról, és arról, hogy ő nem akarja jobbá tenni a világot azzal, hogy jobb pornót gyárt, hanem csak biztosítani akarja az embereknek, hogy

olyan jók maradhassanak pornónézés közben is, amilyen jók általában.

Vagyis ne kelljen mocskos kompromisszumokat kötni senkinek, ha pornót akar nézni.

Vannak ellenzők, Stoya elkötelezett

Természetesen a fair trade és feminista pornónak megvannak az ellenzői: szerintük ez az olcsó címke csak arra való, hogy megint valami újdonságot, „igazi szexet” ígérve kérjenek el még több pénzt a pornófogyasztóktól, és amúgy is kérdéses ezeknek a pornóknak a fairsége. Ahogy szerintük

maga a feminista pornó is önellentmondás, olyan nem létezhet.

Ráadásul ez az egész csak arra jó, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét azoknak, akik megengedhetik maguknak, hogy fizessenek a pornójukért, érvelnek.

Ezek fontos kérdések és problémák, és nem várható, hogy a jövőben rendeződnek. Arra viszont mutatnak jelek, hogy egyre többen keresnek alternatívákat az egyre cikibb tömegpornó helyett: lassan szaporodnak a Hogyan találom meg az interneten az etikus pornót? típusú cikkek (itt felsorolnak párat, itt pedig sokkal többet). És ezt a fair trade pornósok mindenképp sikernek könyvelik el. Gyakran élnek élelmiszeripari párhuzammal: a fair trade és organikus ételek nem váltották le a junk foodot, de legalább bedobták a közbeszédbe a jobb élelmiszerek iránti igényt, még ha ez azzal is járt, hogy felhígult maga a fair trade fogalma.

Stoya szerint egyébként a vérfrissítésre a legnagyobb szüksége magának a mainstream pornónak van. A kiugrott pornós a teljes egészében a pornótudományoknak szentelt Porn Studies folyóiratban írta meg véleményét, még a megerőszakolásos botrány kirobbantása előtt.

„Hat évet dolgoztam pornósként a mainstreamben, vagyis a heteroszexuális férfi fogyasztók igényeit megcélzó, kapitalista pornóiparban. Félretéve saját ideológiai meggyőződésemet, támogatom az etikus gyakorlatokat és a munkakörülmények javítását, minden felnőtt szexmunkásét, nemtől, nemi szervtől és műfajtól teljesen függetlenül. Ha a mainstream pornóipar életképes akar maradni, akkor sokkal proaktívabbnak kell lennie az etikus pornógyakorlatok alkalmazásában.”

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

MILYEN PORNÓT NÉZÜNK LEGSZÍVESEBBEN A NETEN? ÍME A 10 LEGKERESETTEBB!

EBBEN A 20 ORSZÁGBAN NÉZTÉK A LEGTÖBB PORNÓT 2015-BEN!

Forrás - A nyitókép csak illusztráció, forrás: pixabay