Skip to main content
EU társadalom és jog

Nem az a szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többet kíván

Számos alkalommal Seneca elhíresült mondását idézi az a 2010-ben megválasztott elnök, aki köztudottan a legszegényebb politikai vezető a világon, és akitől ma mi is idézeteket olvashatunk, többek között a globális fogyasztás fenntarthatatlanságáról.

Jose Mujica, Uruguay 2010-ben választott elnökéről azt mondják, ő “a világ legszegényebb elnöke”. Az államfő, aki mindig is visszafogottan élt, fizetésének 90%-át karitatív szervezeteknek adja át és csak a maradék 10%-ot tartja meg - azaz körülbelül 900 eurót-, mert az felel meg egy általános uruguayi munkabérnek.

hirdetés

"Nincs szükségem a fizetésemre, így is bőven megtermelem, amire igényt tartok"  - szokta mondani Jose Mujica, aki megválasztása után nem költözött be az elnöki palotába, hanem fenntartja azt a hajléktalanok számára, ha nagyon rossz idő esetén betelnének a hajléktalanszállók. Szintén a megválasztása után az ő utasítására adták el az egyik tengerparti elnöki rezidenciát 2,7 millió dollárért, hogy a bevételből egy mezőgazdasági iskolát fejleszthessenek. 

Az elnök egyébként szegény parasztcsaládból származik; ő és felesége egy viszonylag kis zöldségfarmból teremtik elő napi betevőjüket. A farmmal együtt,a házaspár vagyona lényegében három traktor és egy régi személyautó, egészen pontosan egy ütött-kopott, 26 éves Volkswagen Bogár, amivel az elnök úr dolgozni jár. 

José Mujica tehát az az ember, akinek kincset érnek a gondolatai: olvassátok, jegyezzétek meg, és alkalmazzátok őket!

1. A forradalmakról: "Rengeteg olyan tavaszt éltem át, amely szörnyű téllel végződött. Mi, emberek társas lények vagyunk, egyedül képtelenek lennénk élni - függünk a társadalomtól. Az egy dolog, hogy megdöntünk egy diktatúrát, vagy lezárjuk az utcákat. Az viszont egy másik, hogy együtt, közös erővel egy jobb társadalmat hozunk létre, valamit, ami szervezést, megosztást, hosszútávú munkát igényel. Nagyon fontos, hogy ne mossuk össze a két irányt."

2. A marihuána legális fogyasztásáról: "Ugyanaz vele a helyzet, mint bármely más változással. Amikor 1913-ban Uruguayban lehetővé tettük a nők számára, hogy elválhassanak, sokan azt mondták, itt a vége a hagyományos értékeknek, és egyáltalán a társadalomnak. 

Mindig lesznek olyan tradicionális vélemények, amelyek félni fognak a mástól, az újtól, a változástól - pedig nem kellene. Fiatal koromban, ha nem viseltünk nyakkendőt és öltönyt, nem mehettünk el egy bálba sem. Nem gondolnám, hogy manapság bárki is kiöltözik, ha este elmegy szórakozni valahová."

3. A materializmusról: "Régen olyan isteneink voltak, akik elutasították a materializmust, ma viszont már a Piac Istene irányít bennünket. Kezében tartja a gazdaságot, a politikát, a szokásainkat, az egész életünket és hitelkártyákkal, kamatokkal, végtelen számokkal tesz bennünket boldoggá. Úgy tűnik, mintha arra születtünk volna, hogy vásároljunk és vásároljunk, amikor pedig erre már képtelenek vagyunk, frusztráltak leszünk, elszegényedünk, és cél nélkül kódorgunk a világban."

4. A globális fogyasztásról: "Manapság mindent újrahasznosítunk. Ha a saját határainkon belül élnénk és okosan gazdálkodnánk, akkor a világ összes lakosa megkapná azt, amire szüksége van. A globális politikának ebbe az irányba kellene elmozdulnia."

5. Az abortuszról és az azonos neműek házasságáról: "Fontos lenne, hogy alkalmazzuk a következő irányelvet: felismerni a tényeket. Az abortusz szinte olyan idős, mint maga az emberiség, csakúgy, mint az azonos neműek közötti szerelem. Ott van Julius Caesar, vagy Nagy Sándor, például. Ha modern jelenségeknek próbáljuk eladni ezt a két dolgot, akkor hazudunk, és ha nem engedélyezzük, hogy megtörténjenek, azzal felesleges tortúrának tesszük ki az embereket."

6. Az alázatosságról: "Ha a politikusok karrierje elkezd felfele ívelni, ők rögtön királynak érzik magukat. Nem tudom hogy megy ez, vagy miért, csak abban vagyok biztos, hogy a köztársaságok egy okból jöttek létre: azért, hogy biztosítsák az emberek egyenlőségét, azt, hogy senki ne legyen több a másiknál. Mindenkinek szem előtt kellene tartania ezt."

7. A vagyon újraelosztásáról: "Az üzleti szereplők nem akarnak mást, csak növelni a profitot. A kormány dolga, hogy ellenőrizze, elég pénzt adnak-e a bevételükből a munkatársaknak ahhoz, hogy azok jól megéljenek. Nem ördöngösség: kevesebb szegény polgár, több fogyasztás. A legjobb befektetés mindig az emberi erőforrás."

A cikk itt folytatódik.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

 

TOP 5

Friss Cikkek