Szokatlan keménységgel léptek fel az orosz hatóságok a Greenpeace ellen, amelynek tagjai a Gazprom olajfúrótornyához kötözték magukat a Pecsora-tengeren. A tüntetők akár 15 évet is kaphatnak, bár elemzők szerint Moszkva csak ráijeszt az aktivistákra, hogy elejét vegye a tiltakozásoknak. A világ földgázkészletének harmadát, kőolajának 13 százalékát rejtő északi sarkvidék kincsei ugyanis egyre elérhetőbbé válnak, így a kitermelés a következő évtizedekben hatalmas méreteket ölthet.

Kalózkodásért akár 15 évre is rács mögé kerülhet az a 30 Greenpeace-aktivista, akik vasárnap kerülnek a murmanszki bíróság elé a Gazprom tengeri olajfúrótornyánál múlt héten tartott tiltakozó akciójuk miatt. A környezetvédő világszervezet szombatra tüntetéseket szervez világszerte, a letartóztatottak szabadon engedése érdekében.

A 22 letartóztatott 18 országból származik. A négy orosz állampolgár között ott van egy újságíró is, aki csupán fotóriporterként követte az eseményeket. (Nyolc további személy szabadlábon védekezhet.) A hatóságok példátlan határozottsággal léptek fel a környezetvédők ellen: nem csak a csónakkal érkezett tüntetőket tartották fel, de kommandósokkal elfoglalták a Greenpeace holland zászló alatt futó hajóját is.

Zöld kalózok

„A vád teljességgel abszurd: a kalózkodás feltétele, hogy az akció erőszakkal történjék, a megtámadott objektum feletti irányítás megszerzésének céljával. Ilyenről természetesen szó sem volt a Greenpeace esetében” – mondta az Indexnek Mihail Krejndlin a szeptember 18-i tiltakozásról. A szervezet munkatársa szerint az orosz tengeri határőrség is jól láthatta, hogy az aktivisták fegyvertelenül közelítették meg csónakjaikkal a fúrótornyot, ahová két aktivista kikötözte magát.

„Ennek ellenére a határőrök elfogták és a fedélzetre kényszerítették őket, egy napra „vendégekként” maguknál tartva az aktivistákat” – idézte fel a történteket a szakember, hozzátéve, hogy ez már önmagában is jogi kérdéseket vet fel a határőrök eljárásával szemben.

Kié a tenger?

Egy nappal később aztán a határőrség úgy döntött, hogy magát a hajót is elfoglalja, ahonnan az aktivisták csónakjaikkal útnak indultak. „Kommandósok jöttek helikopterrel, fegyverrel kényszerítették a személyzetet a megadásra. Ezután a hajót Murmanszkba vontatták” – mesélte Krejndlin, felhívva a figyelmet, hogy a hajó önmagában nem sértett meg semmiféle törvényt. „Sőt, még az olajfúrótorony körüli, szerintünk jogtalanul kijelölt biztonsági zónába sem ment be az Arctic Sea” – mondta a jogász.

A Gazprom százhúszezer tonnás, 140 méter magas, 200 fős személyzettel működtethető olajfúrótornya a Pecsora-tengerben áll, Oroszország kizárólagos gazdasági övezetében. A nemzetközi tengeri jog szerint a partoktól számítva az első 12 tengeri mérföld (összesen kb. 36 kilométer) minősül felségvíznek, újabb 36 kilométer gazdasági övezetnek. Ezen túl húzódik mintegy 300 kilométer szélességben a kizárólagos gazdasági övezet.

A zónában az adott országnak kitermelési, halászati joga van, de a területen bárki áthaladhat, a Greenpeace hajóját tehát vitatható jogalappal foglalták el a járőrök. „Ha orvhalászattal foglalkoztunk volna, akkor megtehették volna, ám a vizsgálatban elismerték, hogy a hajó ilyen tevékenységen nem folytatott” – mondta Krejndlin.

„Térden áll a személyzet, fegyvert szegeznek ránk. A kabin ajtaját épp most törik be. Félelmetes" – állt a szervezet egyik aktivistájának Twitter üzenetében, jelezve, hogy a hatósági fellépés keményebb volt a vártnál.

Putyin csitított

A Nyomozati hatóság (SZK) azonban már a héten jelezte, hogy a kalózkodásra vonatkozó cikkely nem az egyetlen lehetőség, elképzelhető, hogy más címen vonják majd az aktivistákat felelősségre. A nyilatkozat jelzi, hogy a kemény fellépés inkább figyelmeztetés lehet a Greenpeace-nek, hogy ne próbálja meg akcióival megakadályozni a Sarkkörön túli vidék ásványi kincseinek kiaknázását, hiszen ebben a században minden bizonnyal ez lesz a legnagyobb gazdasági haszonnal kecsegtető projekt, különösen, ha a globális éghajlatváltozás miatt csökken a jéggel fedett terület.

„Nyilvánvaló, hogy nem kalózkodtak" – jelentette ki szerdán Vlagyimir Putyin az Arktiszról szóló oroszországi gazdasági fórumon. Az orosz elnök azonban hozzátette, hogy a határőrök helyesen jártak el, hiszen nem tudhatták, hogy a Greenpeace színeiben valójában kik is akarták elfoglalni a fúrótornyot. Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov azonban az elnöki nyilatkozat nyomán gyorsan közölte: az elnök csupán személyes véleményét közölte, álláspontja nem lehet hatással a per menetére, hiszen Oroszországban a bíróságok függetlenek.

Orosz szakemberek szerint a történtek jogi megítélése nem egyértelmű. A Kommerszantnak nyilatkozva Konsztantyin Baranovszkij ügyvéd elmondta: ha az orosz büntető törvénykönyv kalózkodásról szóló cikkelyét szó szerint veszik, akkor valóban értelmezhető a Greenpeace akciója úgy, mint a tengeri objektum megtámadása.

Aki tudósít, az bűnt követ el

Más a helyzet az eseményt fotóriporterként követő Gyenyisz Szinyakovval. „Eddig példa nélküli, hogy egy újságírót ugyanolyan elbírálás alá vessenek, mint annak az eseménynek a résztvevőit, amelyről tudósít" – mondta Krejndlin. Szinyakov egyébként nem csak a Greenpeace-szel együttműködve készített munkáiról ismert, hanem azért is, mert szoros kapcsolatban áll a provokatív „Vojna" (Háború) művészeti csoporttal, amely több Putyin-ellenes „művészeti partizánakciót" hajtott végre. Ezek egyike volt a Szentpétervár egyik felnyíló hídjára festett

Putyin elűzéséért.

Szinyakov és több társa esetében két hónapos előzetes letartóztatásról döntött a murmanszki bíróság, arra hivatkozva, hogy a városban nincs bejelentett lakcímük, így elszökhetnek és újabb bűncselekményeket követhetnek el.

„Most a legfontosabb a letartóztatottak kiszabadítása, de a Greenpeace nem hagy fel a későbbiekben sem hasonló akcióival" – közölte Krejndlin.

Pionírok a jégmezőn

A Sarkkör óriási kőolaj és földgáztartalékokat rejthet, stratégiai jelentősége gyorsan fog növekedni a következő évtizedekben. Ezért is vált mind aktívabbá a vita az érintett országok – Egyesült Államok, Kanada, Norvégia és Grönland révén Dánia – között arról, hogy meddig tartanak a kontinentális talapzatok, amelyek alapján meghúzhatják a határokat és így meghatározhatják, hogy kit illetnek a természeti kincsek. Becslések szerint a világ földgázkészletének csaknem harmada, kőolajtartalékainak pedig 13 százaléka bújhat meg az Északi Sark körzetében. Természetesen a mélytengeri területek kiaknázása előtt még számos technikai akadály tornyosul, de a sekélyebb területek feltárása már elérhető közelségbe került.

Oroszországnak kevés tapasztalata van a tengeri kitermelésben, ezért is akart külföldi partnereket bevonni a Barents-tengeren lévő Stokmann gázmező kitermeléséhez. Az együttműködés végül a francia Totallal és a norvég Statoillal jött volna létre, ám a projektet gazdasági okok miatt egyelőre jegelték.

Jégmező közelében még egyik olajtársaság sem foglalkozik kitermeléssel, bár mind a Shell, mind a Statoil, vagy a Rosznyefttyel közösen az Exxon Mobil tervez hasonlót. (A norvég fúrótornyok a Golf-áramlat közelében fekszenek, így mentesek a jégmezőktől.) A Greenpeace által most „kipécézett” Gazprom – pontosabban leányválalalta, a Gazpromnyefty – olajfúrótórnya még szintén nem működik, a beindítását októberre tervezik, bár nem kizárt, hogy a menetrend végül csúszni fog.

Jég alá szoruló olaj

Bár a Sarkkör a növekvő stratégiai jelentőség miatt egyre inkább a politika középpontjába kerül, a Greenpeace visszautasította az állítást, hogy politikai játékszere volna a nagyhatalmi játéknak. A szervezet nem csak Oroszországban lép fel, éppúgy tiltakozik a Shell vagy a Statoil tervei ellen is" – jelentette ki Krejndlin. A Greenpeace szentpétervári jogásza szerint nem is tehetnének másképp már csak azért sem, mert a nagy cégek egyre inkább közös projektekben gondolkodnak, így országok szerint nem is igen oszthatók fel a gigászi cégek érdekei.

A Greenpeace szerint a nem szabadna kőolajat és földgázt kitermelni a tartósan jeges területek közelében. Helyettük védett zónákat létrehozva kellene garantálni, hogy a terület érintetlenül megmarad az élővilág számára.

A kitermelést önmagában is ellenzik, de a legnagyobb veszélyt egy esetleges – és korántsem példátlan – baleset lehetőségében látják. „Nincsen meg annak a technológiája, hogy miként kéne egy olajszivárgás esetén kiemelni az olajat a jégmezők alól" – mondta egyik ellenérvét Krejndlin.

Hollandia bíróságra megy

A Greenpeace Arctic Sea nevű hajója holland zászló alatt futott, így az ügyben érintett lett Hollandia is, amely jelezte: az orosz hatóságok fellépése miatt a nemzetközi tengeri jogi bírósághoz fog fordulni. „A nemzetközi jogi szabályai szerint a letartóztatottakat annak az országnak kellene átadni, amelyik zászlaja alatt futott a lefoglalt hajó" – magyarázta Krejndlin, mi lehet a jogsértés alapja.

A jogász azonban elismerte, hogy messze nem az orosz határőrök fellépése volt a legkeményebb a Greenpeace történetében: 1985-ben a franciák atomrobbantási kísérleteit figyelő Raibow Warrior nevű hajóját robbantotta fel a Csendes-óceánon a francia elhárítás. A Greenpeace egy fotográfusa életét vesztette. Az akció végrehajtóit nem sikerült titokban tartani, végül Párizs kénytelen volt elismerni felelősségét. Lemondott a francia védelmi miniszter, és Franciaország, egy nemzetközi döntőbíróság ítélete alapján 8,1 millió dollárt fizetett a környezetvédő szervezetnek az elvesztett hajóért.

Forrás: http://index.hu/kulfold/2013/09/29/kalozkodasert_birosagon_a_green_peace/

Kép forrása: Gyenyisz Szinyakov fotóriporterFotó: Igor Podgorny