„Több előny, mint hátrány: Szén-dioxid- és energiaadó a költségvetési hiány csökkentésére” címmel rendezett vitafórumot közösen a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT), a Levegő Munkacsoport, a brit Vivid Economics és az Európai Zöld Költségvetés (Green Budget Europe) az Európai Éghajlatvédelmi Alapítvány (European Climate Foundation) támogatásával. A 2012. július 4-én a Budapesti Gazdasági Főiskola Lotz-termében tartott eseményen bemutatták azt a tanulmányt, amely több, igen eltérő helyzetű uniós ország, köztük Magyarország adózási rendszerét és lehetőségeit vizsgálja. A kutatás következtetése az, hogy az energiaadózás hatékonyabban járul hozzá az államháztartási hiány csökkentéséhez, és az adózások más formáinál kevésbé veszélyezteti a munkahelyeket.
Emellett az éghajlat védelmét is jól szolgálja. A fórumon előadást tartott Hans Eichel korábbi német pénzügyminiszter is. Az ő nevéhez fűződik egy jelentős környezetvédelmi adóreform 1999 és 2005 között, amely kézzel foghatóan hozzájárult Németország gazdasági pozícióinak mostani megerősödéséhez. Az alábbiakban összefoglaljuk a vitafórumon elhangzottakat.
Köszöntőjében a levezető elnök, Bod Péter Ákos, az MKT alelnöke kifejtette: a gazdasági növekedést a jelenlegi módon nem lehet hosszú ideig folytatni, mivel ennek a természet korlátot szab. Ugyanakkor van egy kiváló gazdasági eszköz, amivel kedvezően tudjuk alakítani a folyamatokat, ez pedig az árrendszer. A mindenkori kormányok felelőssége, hogy olyan adó- és támogatási rendszereket dolgozzanak ki és vezessenek be, amelyek megfelelnek a környezetvédelmi céloknak is.
Környezetvédelmi adóreformok Európában és Ázsiában
Kai Schlegelmilch, az Európai Zöld Költségvetés (GBE) alelnöke és a német Ökoszociális Piacgazdasági Fórum (Forum Ökologisch-Soziale Marktwirtschaft e.V., FÖS) alelnöke előadásában először bemutatta szervezeteik tevékenységét. A GBE 2008-ban jött létre neves közgazdászok és volt politikusok (köztük két volt uniós biztos) részvételével annak érdekében, hogy nemzetközi összefogással segítsék elő a gazdasági eszközök (adók támogatások, emisszió-kereskedelem) alkalmazását a környezet állapotának javítására.
A FÖS 1994-ben alakult, és a későbbiekben jelentős szerepet játszott a német adó- és támogatási reformok kidolgozásában. Javaslatainak megfelelően 1999 és 2003 között a szociáldemokrata-zöld kormánykoalíció csökkentette a társadalombiztosítási járulékot, emelte a fűtési energia és az üzemanyagok adóját, valamint adót vetett ki a villamos áramra. 2011-ben pedig a konzervatív-liberális kormány hat javaslatukból – adó kivetése repülőjegyekre és a nukleáris fűtőanyagokra, a nehéz tehergépkocsik útdíjának kiterjesztése, az ipari energiaadók alóli kivételek csökkentése, bankadó bevezetése, valamint a cégautók adózásának átalakítása a jármű széndioxid-kibocsátása alapján – az első ötöt elfogadta<. Most már minden parlamenti párt egyetért azzal, hogy a környezetvédelmi adóreformot folytatni kell. Az egyetértés eredménye visszatükröződik Németország jelenlegi európai pozíciójában.
Több, egymástól független kutatás elemezte az 1999-2003 közötti intézkedések hatásait, és azt állapították meg, hogy az adóreform önmagában (minden egyéb hatást kiszűrve) a következő eredményekkel járt: a társadalombiztosítási járulék 1,7%-kal, az üzemanyag-fogyasztás 17%-kal, a tehergépkocsik üresfutása 22%-kal, a fosszilis energiák importja 13%-kal, a széndioxid-kibocsátás pedig 3%-kal csökkent; ugyanakkor a nyugdíjak 1,2%-kal, az autómegosztásban résztvevők száma 70%-kal, a közösségi közlekedés teljesítménye 5%-kal, gázüzemű gépkocsik 900%-kal nőtt, és jelentősen emelkedett az energiahatékonysági beruházások mennyisége, a megújuló energiák használata és az alacsony fogyasztású gépkocsik eladása. A legfontosabb azonban, hogy nettó 250,000 munkahely keletkezett.
Svédországban több alkalommal emelték az energiaadókat, bevezették a széndioxidadót, egyúttal csökkentették a társadalombiztosítási járulékot. Versenyképességi okokból az ipart nagyrészt mentesítették az energiaadó alól. 1990 és 2007 között a széndioxid-kibocsátás 9%-kal csökkent, miközben a GDP 48%-kal nőtt.
Dániában 1991-92-ben az iparra és a háztartásokra egyaránt kivetették a széndioxidadót. Az adó hatására a széndioxid-kibocsátás 1990 és 2001 között 24%-kal csökkent ahhoz képest, mintha nem létezett volna az adó. A kéndioxidra kivetett adó a kénkibocsátás 84%-os visszaesését eredményezte 1995 és 2004 között.1 2010-ben egy újabb jelentős adóreformba kezdtek: 2019-ig fokozatosan csökkentik a személyi jövedelemadót2 a foglalkoztatottság elősegítése érdekében. Ugyanakkor növelik a háztartásokra és az iparra kivetett energiaadókat és egyéb környezetvédelmi adókat. Az alacsony jövedelmű háztartásokra gyakorolt kedvezőtlen hatást egy egységes összeggel kompenzálják felnőttek és gyermekek számára egyaránt. Ez a fajta kompenzáció, amelyet a harmadik világ nyersanyag exportőr országaiban is kezdenek alkalmazni, a jövedelemkülönbségeket is csökkenti.
Finnországban eltörölték a munkaadói társadalombiztosítási járulékot. A kieső bevételeket a háztartási, erőművi és közlekedési energiára, valamint a széndioxid- és részecskekibocsátásra kivetett adókból pótolják.
Görögországban az államháztartási hiány csökkentése érdekében 2008 és 2011 között egyebek mellett 81%-kal emelték a benzin, és 40%-kal a gázolaj adóját. Írországban ugyanebben az időszakban hasonló céllal 30%-kal növelték az üzemanyagadót, és tonnánként 15 euró adót vetettek ki a széndioxid-kibocsátásra, amit 2014-ig megkétszerezni terveznek.
Az Egyesült Királyságban 2001-ben vezették be az éghajlatvédelmi díjat (Climate Change Levy, CCL) a földgáz, szén és a villamos áram ipari és kereskedelmi felhasználására. Hatására 2001 és 2010 között évente átlagosan 2,6%-kal csökkent az energiafogyasztás. 1993 és 1999 között évente 5%-kal emelték az üzemanyagadókat az infláció mértéke fölött. Eredményeként a közúti közlekedés teljesítménye a 2001. évi szinten maradt, miközben az állami bevételek jelentősen növekedtek. A többletbevételeket a társadalombiztosítási járulék csökkentésére fordították. 1996-ban adót vetettek ki az építőipari ásványokra (kavics stb.), ami az építőanyagok újrafelhasználásának jelentős növekedését eredményezte.
Szlovéniában 1998-ban vezették be a széndioxidadót, majd azt lépcsőzetesen több területre kiterjesztették. Észtországban átfogó környezetvédelmi adóreformot hajtottak végre 2002 és 2010 között: többször csökkentették a személyi jövedelemadót, és a kieső bevételeket az energia- és gépjárműadók emelésével pótolták. Mindkét országnak javult a versenyképessége a kisebb munkaerő-költségnek köszönhetően, továbbá nőtt az energiahatékonyság és a megújuló energiák használata.
Egyre több ázsiai ország szünteti meg az energiatámogatásokat, és tervezi az energia- és széndioxidadók bevezetését. Kína már bejelentette, hogy 2015-ben kiveti a széndioxidadót. Thaiföld több környezetvédelmi adó alkalmazását tervezi. Indonézia elkezdte a fosszilis energiának nyújtott támogatások felszámolását. Vietnám 2012 óta széles körűen alkalmaz energiaadókat az iparban, valamint a légi közlekedésnél és a hajózásnál. Adót vetett ki a műanyag zacskókra és a növényvédő szerekre is.3
Az energiaadózás lehetőségei Magyarországon
A brit Vivid Economics közgazdászai, John Ward és Max Krahé ismertették intézetük legújabb kutatásának, a CETRiE-projektnek az eredményeit. A „Szén-dioxid-adózás és pénzügyi konszolidáció: A szén-dioxid árazásában rejlő lehetőség az államháztartási hiány csökkentésére Európában” (Carbon taxation and fiscal consolidation: the potential of carbon pricing to reduce Europe’s fiscal deficits) című tanulmányuk azt vizsgálta, hogy milyen hatással járna a különféle adók emelése a GDP növekedésére és a foglalkoztatottságra. Az adóemelés ugyanis elkerülhetetlennek tűnik számos uniós országban, így Magyarországon is az államháztartás konszolidációja érdekében.
A tanulmány részletes áttekintést ad a széndioxid- és energiaadók alkalmazásáról az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Görögországban, Németországban, Olaszországban és Portugáliában. Külön esettanulmányokban elemzik az ilyen adóztatás lehetőségeit Lengyelországban, Magyarországon és Spanyolországban. Ezekre az országokra – az őket sújtó költségvetési hiány mellett – eltérő földrajzi elhelyezkedésük és méretük, valamint a gazdaságuk jellege és nagysága különbözősége miatt esett a választás.
A modellezés eredményei alapján a három vizsgált ország mindegyikében az energiaadózás kevésbé hátrányos a gazdaságnak, mint az adózás egyéb formái, és ezen kívül további előnyökkel is járhat. A közvetlen adóknak (például szja) kétszer akkora lehet a negatív
hatása a GDP-re, mint az ugyanakkora bevétellel járó energiaadóknak. A közvetett adók (például az áfa) kevésbé hátrányosak, mint a közvetlen adók, de szintén rosszabb eredményhez vezetnek, mint az energiaadók. Ennek egyik fő oka, hogy az energiaadók következtében csökken az energiaimport, így több pénz marad a hazai gazdaság fejlesztésére.
A vizsgált adófajták foglalkoztatottságra gyakorolt hatása között nincs lényeges eltérés, bár a legrosszabbnak az áfa mutatkozott, amely különösen sújtja a – munkaerőigényes – kiskereskedelmet.
Az energiaadók sokkal hatékonyabbak a széndioxid-kibocsátás csökkentésében, mint az egyéb adók. 2020-ra a vizsgált energiaadó-csomag 1,5 és 2,5% -os kibocsátáscsökkentéshez vezethet az alapesethez képest.
Hátránya az energiaadónak a regresszivitása, vagyis az, hogy kompenzáció nélkül a kiskeresetűeket még nehezebb helyzetbe hozza.. Az elemzés megerősíti, hogy az energiaadózás nagyobb mértékben csökkenti az alacsonyabb jövedelmű háztartások és egyéb hátrányos helyzetű csoportok vásárlóerejét, mint a magasabb jövedelműekét. Ugyanakkor az egyéb adók még kedvezőtlenebbek lehetnek, mivel a belföldi, esetenként élőmunkaigényes termékek és szolgáltatások megvásárlását fékezik, és a kereslet csökkenésével a munkahelyeket jobban veszélyeztetik. Egyes országok tapasztalatai azt mutatják, hogy lehetséges olyan kompenzációs megoldást is találni, amely éppen a szegényebb rétegeket hozza kedvezőbb helyzetbe, mérsékelve a társadalmi feszültségeket.
A tanulmány szerint Magyarországon a széndioxid- és energiaadókból a GDP 1,2%-ának megfelelő államháztartási többletbevételre lehetne szert tenni.
A kutatás során azt is megállapították, hogy a széndioxid-adózáshoz hasonlóan kedvező eredményeket lehet elérni az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformjával, vagyis a széndioxid-kibocsátási plafon szigorításával, ami növelné a széndioxid árát, és a kvóták minél nagyobb részének árverésen történő értékesítésével.
Az Európai Unió gazdasági versenyképességének javítását (és mellette a globális éghajlatvédelmet) szolgálná, ha ugyanakkor, amikor széndioxid-adót vetnek ki az iparra (vagy szigorítják a kibocsátáskereskedelmi rendszert), az EU környezetvédelmi vámot vetne ki azokra a fontosabb termékekre, amelyek az EU-n kívüli országokból származnak, és amelyek előállítása jelentős széndioxid-kibocsátással jár. A tanulmány konkrét javaslatokat tesz arra, hogy miként lenne célszerű ilyen vámokat bevezetni.
Ügyelni kell a hazai sajátosságokra
Németország volt pénzügyminisztere, Hans Eichel előadásában először is arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénzügyi konszolidáció a politika középpontjában áll az EU-tagállamok többségében. A tagországok költségvetési hiánya 2011-ben átlagosan a GDP 4,5%-át tette ki, azonban több országban a helyzet ennél sokkal súlyosabb (például Írországban 13,1%, Görögországban 9,1%, Spanyolországban 8,5% volt a hiány). 2012 márciusában 25 tagállam írta alá a Stabilitásról, Koordinációról és Kormányzásról szóló Szerződést (az ún. fiskális paktumot), amely szerint a költségvetés strukturális hiánya nem haladhatja meg a GDP 0,5%-át (a kevés adóssággal rendelkező országoknál az 1%-át), az államadósság pedig legfeljebb a GDP 60%-a lehet, illetve évente megfelelő mértékben kell csökkennie ezen érték felé. Azokkal az államokkal szemben, amelyek nem teljesítik ezeket a feltételeket, túlzott deficit eljárást kell lefolytatni. Ugyanakkor a tagországoknak mindent meg kell tenniük azért is, hogy fellendítsék a gazdaságukat. (Máskülönben a pénzügyi egyensúly megteremtésének a fedezete sem biztosítható.)
Ahhoz, hogy sikerüljön eleget tenni mindezeknek a követelményeknek, érdemes áttekinteni és hasznosítani a német környezetvédelmi adóreform tapasztalatait, amelyre akkor került sor (1999 és 2005 között), amikor Eichel volt a pénzügyminiszter. A CETRiE-kutatás eredményei alátámasztják, hogy a kedvező németországi tapasztalatok más országokban is érvényesek lehetnek: a széndioxid- és energiaadók kevésbé hátrányosak a gazdaság és a foglalkoztatottság szempontjából, mint például a személyi jövedelemadó vagy az általános forgalmi adó. Ez utóbbiak emelése esetén a fogyasztás kétszer annyival csökkenhet, mintha ugyanakkora bevételre a széndioxid- vagy energiaadók révén tenne szert a kormány. A fogyasztás szintjének javítása pedig létfontosságú, hiszen ezáltal növekszik a gazdaság. Eichel arra is felhívta a figyelmet, hogy minden ország helyzete más, így nem lehet egy az egyben lemásolni a külföldi tapasztalatokat.
Az előadást követő vitán részben éppen ezek a sajátosságok kerültek előtérbe. Említésre került, hogy az üzemanyagadók emelését megnehezíti, hogy ebben az esetben megugorhat az üzemanyag-turizmus, sőt csempészet. Ezért célszerűbb lenne kilométer- és szennyezésarányos útdíjat bevezetni (amit 2013 nyarára irányoz elő a magyar kormány a tehergépkocsik vonatkozásában), valamint szigorítani a személygépkocsi-használat elszámolási lehetőségeit.
Az energiaadók emelésénél ügyelni kell az arányokra, nehogy a környezetvédelmi szempontból jóval kedvezőtlenebb energiahordozók fogyasztása növekedjen meg (például a széné és a tűzifáé). Továbbá határozott intézkedéseket kell hozni a műanyag és egyéb hulladékok égetésének felszámolására.
Több hozzászóló is felvetette, hogy a bevételeket részben az energiahatékonyság javítására (például az épületek korszerűsítésére) kellene fordítani. Eichel válaszában elmondta, hogy Németországban először csak a társadalombiztosítási járulék csökkentésére használták a többletbevételeket, azonban a közvélemény inkább azt szerette volna látni, hogy ezeket környezetvédelmi célokra fordítsák. Ezért később a bevételek egy részét az energiahatékonyság és a megújuló energiák támogatására költötték (például nagyon kedvező hitelt nyújtottak az épületfelújításokhoz).
A rendezvény végén Kai Schlegelmilch azt javasolta a hallgatóságnak, iratkozzanak fel a GBE ingyenes negyedévenként megjelenő Green Budget News hírlevelére, ahonnan rendszeres tájékoztatást kaphatnak a környezetvédelemben alkalmazott piaci eszközökkel kapcsolatos fejleményekről a világ különböző országaiból.
Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke
1 Továbbá Dániában a személygépkocsik regisztrációs adója 212%-os, aminek hatására az 1000 főre jutó autók száma az egyik legalacsonyabb az EU-ban.
2 Dániában nincs egészségbiztosítási adó. Az egészségügyi kiadásokat az általános adóbevételekből fedezik.
3 Kínában, Vietnámban és Indonéziában a környezetvédelmi adóreform kidolgozásához Kai Schlegelmilch nyújtott szakmai segítséget. Ld. http://www.foes.de/pdf/FTD%20oekosteuermann.pdf
Forrás: http://www.levego.hu/kapcsolodo_anyagok/vilagszerte_bevaltak_az_energiaadok?utm
Kép forrása: http://www.bellona.org/articles/articles_2009/EU_one_billion