Kép forrása: Midjourney

A Mars terraformálása – azaz a vörös bolygó élhetővé tétele – évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat és az űrkolonizáció híveit.

Bár a sci-fi regények, például Kim Stanley Robinson híres Mars-trilógiája látványos képet festenek egy földszerű Marsról, a fizikai valóság sokkal ridegebb: a szükséges anyagmennyiség és energia akkora, hogy a cél, vagyis a légkör sűrűségének a növelése, a légkör felmelegítése, és a sarki jég felolvasztása, szinte elérhetetlennek tűnik, írja a Science Alert.

hirdetés

A Lengyel Tudományos Akadémia kutatója, Leszek Czechowski egy új tanulmányában (A Mars terraformálásának energetikai problémái) – melyet az 56. Hold- és Bolygótudományi Konferencián mutatott be – rávilágít, hogy ugyan rendkívül nehéz feladat lenne a Marsi légkör sűrűségének a növelése, - mely az emberi szervezet életben maradásához feltétlenül szükséges -, mégsem teljesen lehetetlen.

Czechowski rámutat, hogy a Mars jelenlegi légnyomása annyira alacsony, hogy ha valaki védőruha nélkül kilépne a felszínre, a testében lévő víz azonnal forrni kezdene, vagyis azonnal életét veszítené. Ezért a Marson élő embereknek folyamatosan nyomásálló ruhát kellene viselniük, ami nem egyszerű feladat. Ugyanakkor a bolygó néhány mélyen fekvő pontján, például a Hellas Planitia nevű mély medencében már most is olyan a nyomás, hogy a víz csak 50 °C-on kezdene forrni, azaz ez éppen csak meghaladja az emberi testhőmérsékletet. Ez azt jelenti, hogy itt valamivel kedvezőbbek a körülmények, és egyfajta „természetes kiindulópontként” szolgálhatna a terraformáláshoz. Pontosabban itt nem kellene teljesen a nulláról indulni, így kisebb beavatkozással is gyorsabban lehetne közelebb kerülni az élhető környezet kialakításához. Ennek ellenére még ezen a területen is csak a földi légnyomás egy százada mérhető – ami mindössze a tizede annak a szintnek, ahol az ember már védőruha nélkül is túlélhetne. A végső cél azonban ennél jóval több: egy olyan légkör létrehozása, amely hasonló a Földéhez. Ez hatalmas mennyiségű gáz pótlását igényelné, és ennek megvalósítása óriási energiaráfordítással járna.

Felmerül a kérdés: honnan szerezzük be ezt a rengeteg gázt? Czechowski szerint a válasz a Naprendszer külső részén, a Kuiper-övben rejlik. Bár a Mars közelében lévő aszteroidaöv logikusabb forrásnak tűnhet, ezek az objektumok nem tartalmaznak elég vizet és nitrogént ahhoz, hogy földszerű légkört lehessen létrehozni.

A másik lehetőség az Oort-felhő lenne – ez egy elméleti, jeges testekből álló, óriási képződmény a Naprendszer peremén. Az itt található anyag elegendő lenne, azonban Czechowski számításai szerint egy innen származó objektum 15 000 év alatt jutna el a Mars közelébe. Ezért marad a Kuiper-öv, melyből akár évtizedek alatt is odaszállítható egy nagyobb jeges test.

A terv lényege, hogy egy ilyen égitestet szándékosan ütköztetnénk a Marssal. Az ütközés hatására felszabaduló gázok és hőmennyiség segítene a légkör sűrítésében és a bolygó felmelegítésében. A probléma, hogy ezek az objektumok instabillá válnak, ha közel kerülnek a Naphoz – főleg, ha a manőverhez gravitációs gyorsítást alkalmaznánk, ami darabokra szaggathatja a törékeny jeges testeket.

Czechowski végkövetkeztetése: elméletben lehetséges elegendő anyagot juttatni a Marsra, hogy a légköri nyomás az ember számára már ne legyen azonnal halálos. A megvalósítás kulcsa egy olyan meghajtórendszer lenne, amely nem gravitációra támaszkodik. A kutató egy fúziós reaktorral működtetett ionhajtóművet javasol, bár részleteket nem közölt róla.

Természetesen más terraformálási módszerek is elképzelhetőek, például biotechnológiai megközelítések, ám ezek is hatalmas energiaráfordítást igényelnek. Jelenleg tehát még távol állunk a megvalósítástól. Ez azonban nem akadályozza meg a Mars-rajongókat abban, hogy tovább álmodozzanak egy lakható vörös bolygóról – még ha ehhez néhány hatalmas kődarabbal meg is kell „ütögetni” azt.