A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)

Egy új tanulmány, amelyet a Scientific Reports folyóiratban publikáltak, betekintést nyújtott a Nebrai Égkorong elkészítéséhez használt kifinomult technikákba.

A Nebrai Égkorong egy 3600 éves műtárgy, amelyet 1999-ben fedeztek fel a németországi Nebra melletti Mittelberg dombon. A leletet Henry Westphal és Mario Renner találta, miközben illegálisan kincset kerestek fémdetektorral, adott erről hírt a Heritage Daily.

hirdetés

A korongot akkoriban két bronzkarddal, fejszékkel, egy vésővel és spirális karperec-töredékekkel együtt találták meg, amelyeket egy magángyűjtőnek adtak el. A korongot végül 2022-ben egy rendőrségi akció során szerezték vissza, és jelenleg a szász-anhalti hallei Állami Elő- és Koratörténeti Múzeumban van kiállítva. A korong kékeszöld patinával borított, arany berakásokkal díszített, amelyek az eddig ismert legősibb csillagászati ábrázolások közé tartoznak. Ezek között megtalálható a Nap vagy egy telihold, egy holdsarló és csillaghalmazok.

A régészek a korongot az Únětice-kultúrához kapcsolják, amely a Közép-európai bronzkor kezdetén, körülbelül i.e. 2300 és 1600 között virágzott.

Egy új metallográfiai tanulmány szerint, amelyet a Szász-Anhalt Tartományi Kulturális Örökségvédelmi és Régészeti Hivatal készített az OVGU-val és a DeltaSigma Analytics GmbH-val együttműködve, a korongot bonyolult eljárással készítették. Ez tíz ciklusnyi 700°C-ra történő hevítést, kovácsolást, majd lágyítást igényelt, hogy a fém szerkezete ellazuljon.

Az eljárást energia-diszperzív röntgenspektroszkópiával, elektronvisszaszórásos diffrakcióval és fény-mikroszkópos mikrostruktúra-elemzéssel határozták meg. Ezeket a vizsgálatokat párhuzamos kísérletek kísérték, amelyek során Herbert Bauer tapasztalt rézműves egy öntött alapanyagból készített másolatot.

„Az, hogy több mint 20 évvel az Égkorong visszaszerzése után is alapvetően új eredmények születnek, nemcsak azt mutatja, hogy ez az évszázad lelete rendkívüli, hanem azt is, milyen fejlett volt már a fémfeldolgozás művészete a korai bronzkorban” – mondta Dr. Harald Meller professzor, tartományi régész.

A korong nemcsak emiatt érdekes - Vajon mi célt szolgált?

A tudósok között mai napig megoszlanak a vélemények, mi célt szolgált a kifinomult technológiával készült eszköz. Erről a wikipédia így ír: “A korong az elfogadott értelmezés szerint a Napot, a Holdat és a csillagokat ábrázolja. Segítségével összhangba lehet hozni a nap-naptár és a hold-naptár ciklusát.

A korong kerületén, szimmetrikusan elhelyezve két, aranylemezből készült szegélyívet erősítettek, amelyekből az egyik hiányzik. Ezekhez az ívekhez tartozó központi szögek egyenlők és nagyságuk 82–83º. Ez megegyezik azzal a szöggel, amelyet a nyári és téli napfordulói napkelték vagy napnyugták bezárnak egymással, ha a feltételezett lelőhelyről, a Mittelberg dombról (Lipcsétől 60 km-re nyugatra) figyeljük a Nap évi mozgását a horizonton.

Így a két pánt a Nap két félévi útját szimbolizálja az adott földrajzi helyhez kötődve. Ennek alapján Wolfhard Schlosser, a bochumi Ruhr Egyetem csillagásza és Harald Meller régész állítja, hogy a korong naptárszámítást segítő csillagászati mérőműszerként funkcionált. Ralf Hansen, hamburgi asztronómus ezt megelőző tanulmányában egy babiloni ékírásos szöveget felhasználva arra a megállapításra jutott, hogy a bronzkori ember már 365 napos napévvel és 354 napos holdévvel számolt.

Babiloni csillagászok által nagyjából ezer évvel később leírt szabály szerint: a holdhónapok által meghatározott évbe egy tizenharmadik holdhónapot kell beiktatni akkor, amikor a Hold és a (ma ismert nevén) Fiastyúk úgy jelenik meg, ahogyan a korong is ábrázolja.“