Stiller Tamást elhatározta, megmutatja a mai gyerekeknek és felnőtteknek, hogyan lehet úgy tudatosan élni, hogy még jól is érezzük közben magunkat. A hagyománytisztelet és a gondoskodás ösztönözte Stiller Tamást, amikor elhatározta, megmutatja a mai gyerekeknek és persze a felnőtteknek, hogyan lehet úgy tudatosan élni, hogy még jól is érezzük közben magunkat.

– Az Ovikert-program, ami megtanítja a gyerekeknek, hogyan kell kertészkedni, országosan egyedülálló kezdeményezés. Miért vágott bele?

– Három éve vagyok tulajdonosa és szerzője egy gasztronómiai weboldalnak, ahol folyamatosan foglalkozunk az egészséges táplálkozás, a változatos és szezonális étkezés fontosságával. Emellett a magyar termékek védelmére is fontos felhívni a figyelmet, és az sem árt, ha tisztában vagyunk vele, mi mikor terem. Azt gondoltam, jó ötlet lenne mindezt beolvasztani egy programba, ez lett az Ovikert. Az óvodás generáció még fogékony az újra, rájuk még nincs túl nagy hatással a virtuális világ és a divat, ők még nyitottak az új iránt. Azt gondolom, ha a mai óvodások úgy nőnek fel, hogy a tudatos élet kialakítása már a sajátjuk, akkor értékes generáció cseperedhet fel.

– Gyerekkorában Ön előtt is volt hasonló példa, vagy már felnőttként alakult ki Önben a tudatosság igénye?

– Volt, ami ösztönözzön, hiszen gyerekkoromban sokat nyaraltam vidéken. Ettem a kertből frissen szedett epret porcukorral, tudom, milyen a földből kihúzott friss répa íze, a friss paradicsom illata, a nyersen elrágcsált sóskalevél, vagy petrezselyem, de tyúkot is tojóztam. Ezek a mai napig meghatározó, fontos élmények és emlékek. Hol tehetik meg mindezt a mai gyerekek? Pedig jó lenne, ha ők is megtapasztalnák, és nem csak a szüleik mesélnének róla, mert akkor más értékrend szerint nőnének fel. Régebben tudtuk: mindennek megvan az ideje, mikor kell sárgabaracklekvárt vagy lecsót főzni. Most abszolút káosz van, mert mindig mindent meg tudunk vásárolni a piacon. Ez pedig nemcsak nekünk, hanem a magyar gazdaságnak sem tesz jót.

– Önerőből valósítja meg a programot. Ennyire szívügye?

– Ez egy járhatóbb, gyorsabb útja a megvalósításnak. Nem volt idő arra, hogy pályázzunk, várjunk az eredményhirdetésre és a támogatásra. Sok ismerős, régi barát csatlakozott hozzám, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én, így szinte csak a palántákat kellett zsebből megvásárolnom. Mi akartunk valamit, és megvalósítottuk.

– Főként Gyöngyösre és környékére koncentrálta a program indítását. Miért?

– Tősgyökeres gyöngyösi vagyok, de a programba bekapcsolódó tizenkét óvoda önként jelentkezett. A felmenőim vannak gyöngyösi gimnáziumi igazgatók, a tanítás, nevelés talán ezért is fontos az életemben. Az elődeim is nagyon sokat tettek a városért, a Gyöngyösi Kalendáriumot például ők hozták létre. Azt gondoltam az értékek átadása nekem is feladatom.

– Nemcsak a kiskert és az ott megtermelt alapanyagok, hanem a konyha is fontos hely az Ön életében.

– Valóban, de most nem dolgozom sehol szakácsként. Korábban igen, a vendéglátásban, de elfordultam a szakmától. Nagyon jó mestereim voltak az iskolában és a családban is, a nagybátyám a Kárpátia étterem vezetője volt. Tőle sok mindent megtanultam a szakmaszeretetről és a szakmai alázatról, de amikor a főiskola elvégzése után elkezdtem dolgozni, nagy csalódás volt, hogy egyáltalán nem azt tapasztaltam, amit ő nekem tanított. És ez a mai napig igaz. A régi iskola egyáltalán nem érvényesül a mai világban. És most nem arra gondolok, hogy milyen ételeket készítünk, illetve, hogy mennyi étel van egy étlapon.

– Ön szerint milyen lenne a jó vendéglátás?

– Ha a vendég belép az ajtón, akkor tisztességesen köszönnek neki. A görögök vagy az olaszok mintájára tudatosítani kellene, hogy a vendéglátás olyan, mintha a saját otthonomban fogadnék valakit. Ezzel szemben mi most csak egy szolgáltatást értékesítünk, úgy, mintha egy tévét akarnánk eladni, motiváció és odafigyelés nélkül.

– A mai világban egy fiatalember ilyen gondolatokkal is tud érvényesülni?

– Az ovikertre van érdeklődés. Azt gondolom, olyat csinálok, ami fontos, amivel foglalkozni kell. Olyan alapköveket rakunk le így, ami egy életre meghatározhatja a gyerekek gondolkodását, hogy olyan felnőttek váljanak belőlük, akikre a régi öregek azt mondták: ebből rendes ember lesz. Olyan, aki mindent lát, aki mindennel tisztában van, tiszteli és becsüli a másikat. Az ovikert egy jó pszichológiai játék is, hiszen van valami, amivel a gyerekeknek foglalkozniuk kell, gondoskodniuk kell valamiről. Ráadásul ennek a munkának gyorsan meglátszik majd az eredménye.

Forrás: http://heol.hu/heves/kozelet/egyedulallo-program-kerteszkedni-tanitja-a-gyerekeket-449896