termőföld éhezés energia bioüzemanyag

A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)

Az emberiség egyik legnagyobb, 20. századi eredménye az éhezők arányának drasztikus csökkentése volt

Míg az 1900-as évek elején a népesség közel 65 százaléka számított alultápláltnak, az évezredfordulóra ez az arány 14 százalékra csökkent.

hirdetés

A fosszilis energiahordozók kimerülésével a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívása a megfelelő mennyiségű és minőségű alternatív üzemanyag előállítása lesz, a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve.

Az emberiség előtt álló egyik lehetőség a bioüzemanyagokra való részleges átállás

A cél megvalósításához óriási termőterületet kell átállítani a biohajtóanyag előállításához szükséges alapanyag termelésére (főként kukorica és nádcukor). Kevesebb termőföldön kevesebb élelmiszert lehet előállítani, így a szűkülő kínálat újból éhínségeket okozhat. Jelenleg az Európai Unióban minden egyes nap tízezer tonna gabonából előállított bioüzemanyagot használnak fel, melyből 15 millió adag kenyeret lehetne készíteni. A súlyos éhezési hullámokat is okozó, ezért morális szemponttal is rendelkező élelmiszer kontra üzemanyag kérdés a jövőben egyre elterjedtebb lesz, hiszen az Egyesült Államok és az Európai Unió hosszú távú tervei között szerepel a bioüzemanyagok gyártásának bővítése.

Bár egyelőre elegendő élelmiszer áll rendelkezésre, az élelmiszerár-robbanás, a szűk szállítási kapacitások és a koronavírus miatt bevezetett szigorúbb ellenőrzések miatt tapasztalható nemzetközi kereskedelmi fennakadások nehezítik az élelmezést.

A KÖZELJÖVŐBEN A BIOÜZEMANYAGOKRA VALÓ ÁTÁLLÁS MÁR VOLUMENÉBEN IS KORLÁTOZHATJA AZ ELÉRHETŐ ÉLELMISZER MENNYISÉGET.

Ezek mellett az Oroszországgal szemben alkalmazott szankciók, kereskedelmi embargók és a Fekete-tenger blokádjai tovább nehezítik az élelmiszer logisztikát. Bár a júliusban Isztambulban megkötött orosz–ukrán–török egyezmény az élelmiszer-szállítást megkönnyítheti, a háború élelmezésre gyakorolt negatív hatásait még évekig érezni fogjuk.

Bajban a fejlődő országok

A legtöbb fejlett agráriumú centrum és félperifériás ország képes az élelmiszer-önellátásra, így termőföldjeik egy részét feláldozhatják a bioüzemanyag alapanyagainak előállítására. A gazdaság strukturális átalakulásának a kárvallottjai így az élelmiszerimportra szoruló fejlődő országok. A gazdaságilag fejlett országok a következő évtizedekben szembesülni fognak azzal a dilemmával, hogy vagy az élelmiszer-kivitelüket folytatják – ezzel segítve a rászoruló országokat, megelőzve a tömeges népvándorlást és éhezést –, vagy pedig ragaszkodnak az eddig megszokott, üzemanyagigényes gépjárművek használatához.

PÉLDAKÉPPEN: EGY VÁROSI TEREPJÁRÓ EGYSZERI TANKOLÁSÁHOZ ELEGENDŐ BIOÜZEMANYAG ELŐÁLLÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES ÉLELMISZERREL EGY ÁTLAGOS FOGYASZTÓT EGY ÉVIG LEHETNE TÁPLÁLNI.

Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági alszervezete (FAO, Food and Agriculture Organization) által havonta közzétett élelmiszerár-index már tavaly is 25 százalékpontos drágulást mutatott. Az orosz–ukrán háború év eleji kitörésekor a mutató értéke rövid idő alatt 20 százalékponttal emelkedett. Míg a fejlett országok lakosságának fogyasztási kosarában az élelmiszerekre költött összeg csupán 25-40 százalék, a fejlődő országokban legalább 70-80 százalék, így egy esetleges további élelmiszerár emelkedés őket érintené a leginkább. A főleg Európát és Kelet-Ázsiát sújtó aszály tovább hajtja az élelmiszerek inflációját.

A bioüzemanyag-gyártás az elmúlt két évtizedben éves szinten átlagosan 4%-kal bővült, azonban az új típusú koronavírus-járvány terjedésének első évében jelentősen, 11,6 százalékkal visszaesett. Ez részben a 2020-ban jelentősen csökkent üzemanyag-keresletnek, részben a globális aszályok miatt megugró alapanyagköltségnek volt köszönhető. Tavaly a Nemzetközi Energia Ügynökség jelentése szerint világszerte 151 milliárd liter bioüzemanyagot termeltek, az előrejelzés szerint idén pedig 159 milliárd litert fognak.

Több bioüzemanyag, kevesebb élelmiszer

Bár az alapanyagok drágulása több éve tart, a kőolajszármazékok drágulásával a bioüzemanyag-iparág újra nyereségessé vált. A gazdasági racionalitás is arra ösztönzi a farmereket, hogy a magasabb haszon érdekében a bioüzemanyag hozzávalóinak termelésére álljanak át, tovább szűkítve ezzel az élelmiszer-kínálatot.

AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ PROGRAMJÁNAK MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ A KONTINENS TERMŐFÖLDJÉNEK 20 SZÁZALÉKÁT KELLENE KIZÁRÓLAG A BIOÜZEMANYAGOK ALAPANYAGÁNAK ELŐÁLLÍTÁSÁRA FORDÍTANI. EZ LENGYELORSZÁG TERÜLETÉNEK KÖZEL NÉGYSZERESE.

Jelenleg Európa bioüzemanyag-igénye a termőföldjének öt százalékát foglalja le. Ezen terület megduplázásával még mindig csupán 6,5 százaléka lenne fedezhető az Oroszországból tavaly érkezett kőolaj-, gázolaj- és dízelmennyiségnek. Ha Európában a teljes bioüzemanyagalapanyag-termelést megszüntetnénk, a felszabaduló termőföldeken a háború miatt megakadt ukrán gabonaexport 20 százalékát megtermelhetnénk, melyet rászoruló országoknak lehetne értékesíteni. Ha a világ termőföldjeinek 30 százalékát bioüzemanyag-előállításra szentelnék, a világ energiaszükségletének csupán 2 százalékát tudnánk fedezni. Emellett felgyorsítanánk az erdőirtásokat, rontanánk a Föld szén-dioxid-megkötési képességet, felhajtanánk az élelmiszerárakat, és megnehezítenénk a növekvő lélekszámú emberiség táplálását.

Míg a hajtóanyagokhoz kevert etanol az Egyesült Államokban az üzemanyagárak csökkenését eredményezi, az Európai Unió tagállamaiban a növekedését. Emögött az áll, hogy az EU jelentős etanolimportra szorul, így a magasabb arányú biokomponens-keverék – bár a károsanyag-kibocsátást csökkentené – semmiben sem járulna hozzá Európa energiakitettségének csökkentéséhez.

A legjelentősebb etanol-előállító egyébként az Egyesült Államok: a globális össztermelés 55 százalékát adja. A második helyezett Brazília 27 százalékkal, majd harmadik az Európai Unió 5 százalékkal. Az energiaválság kezdetén egy magyar javaslat értelmében felfüggesztették volna az EU-s szabály által előírt arányú biokomponens kötelező használatát, ezzel akár 20-30 forinttal is mérsékelve a benzinárakat.

Az Egyesült Államokban az üzemanyagárak csökkentése érdekében Joe Biden idén áprilisban ideiglenesen felfüggesztette azt a szabályozást, miszerint maximum tízszázaléknyi etanolt lehet a fosszilis üzemanyagokba keverni. Az új szabályozás értelmében engedélyezett az akár 15 százalékos vegyítés is, becslések szerint ezzel gallononként tíz centtel csökkentve az árakat. Bár a magasabb etanolarány csökkenti az üzemanyagok energiahatékonyságát (így többet kell használni belőlük), a megnőtt fogyasztás ellenére az új szabályozás mellett az embereknek olcsóbb lesz a tankolás.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány junior kutatója.

Forrás- A nyitókép csak illusztráció, forrás: Pexels képe a Pixabay -en.

TOP 5

Ne maradjon le
egy hírről sem

utajovobe.eu
Rendszerezett a fenntartható fejlődés oktatásához is felhasználható tudás. Segíti az oktatók környezeti nevelésének beépítését az oktatott tantárgyakba.

Copyright © 2011 Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel - Útajövőbe.eu. Minden jog fenntartva.
Weboldal programozás, karbantartás SelfMed.pro. Villám tárhely Szerver.eu