Bár a holdra való eljutást több mint ötven éve kipipálta már az emberiség, a most újrainduló versenyben távolabbi a cél: a Mars.
A tőlünk átlagosan 230 millió kilométerre lévő vörös bolygóra a jelenlegi kémiai meghajtású rakétákkal 3 évig tartana az expedíció oda- és visszaútja.
Mivel a NASA 2035-re el szeretne jutni a naprendszer negyedik bolygójára, keresik a megoldást, hogyan lehetne – a hosszú űrutazás közismert hátrányait kivédve – lerövidíteni a két planéta közötti utat.
Az egyik ígéretes megoldás a nukleáris termomeghajtás (nuclear thermal propulsion – NTP).
A CNN tudósítása szerint a seattle-i Ultra Safe Nuclear Technologies (USNC-Tech) újítása akár öt–kilenc hónapra is csökkenthetné az út hosszát, de szakértők szerint ez akár 90 napra is lerövidíthető.
Ennek elsősorban élettani okai lennének, ugyanis hosszabb ideig a mélyűrben tartózkodó űrhajósokat nem védi a föld mágneses pajzsa, így a hosszú idő alatt összességében jelentős sugárzásnak lennének kitéve.
A meghajtás lelkét egy urán alapú nukleáris reaktor képezné, amely hőt termel. A termelt hő segítségével a folyékony hajtóanyagot fűtenék fel annyira, hogy gázzá alakuljon, és a kilövellő gáz ereje hajtaná meg az űrhajót.
Ez a megoldás kétszer annyi tolóerőt generálna, mint amennyi a hagyományos, kémiai hajtóművekkel elérhető, bár egyelőre több okból nem tudná teljesen leváltani a hagyományos meghajtást.
Az egyik legfőbb probléma a kiáramló radioaktív gáz, ezért az űrhajókat hagyományos rakéták juttatnák fel a világűrbe, és csak
A FÖLDTŐL BIZONYOS TÁVOLSÁGBAN INDÍTANÁK BE
a nukleáris meghajtást. A hajtóanyag folyékony hidrogén lenne, amely tartályai egyben a reaktor sugárzásától is védenék az űrhajó másik végén elhelyezkedő legénységi modult.
A cég tervei szerint a meghajtást nemcsak az űrkutatásban, hanem katonai és űrturizmuscélú területeken is fel lehetne használni.
Forrás - A nyitókép csak illusztráció, forrás: Aynur Zakirov képe a Pixabay-en
TOP 5
