A kutatók egyre inkább egyetértenek abban, hogy hosszú távon nem lesz elég a szén-dioxid-kibocsátásunk csökkentése, hanem valahogy ki kell vonnunk azt a légkörből.
Erre már léteznek módszerek, amelyek ráadásul a gyakorlatban is hasznosak, most pedig Izlandon már működik a negatív kibocsátású erőmű.
A klímaváltozással foglalkozó tudósok egy része sokáig úgy gondolta, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével vissza lehet fordítani a globális felmelegedést, és el lehet kerülni a bolygóra váró katasztrófát. Egyre többen vélekednek azonban úgy, hogy ez többé nem lehetséges: az emberiség még mindig 40 milliárd tonna szén-dioxidot juttat a légkörbe évente, és a párizsi klímaegyezményben kitűzött 2 Celsius-fokos emelkedés komoly veszélyben van.
Éppen ezért fontosak az olyan kutatások, amelyek nemcsak a kibocsátás csökkentésére koncentrálnak, hanem egyenesen arra, hogy valamilyen módon kivegyük a levegőből a szén-dioxidot, ezzel aktívan csökkentve annak jelenlétét a légkörben - vagy legalábbis komolyabban ellensúlyozva az emberiség kibocsátását.
Egyelőre nincs szó arról, hogy helyettesíteni tudnánk a növényeket, vagyis hogy a szén-dioxidból valamilyen módon oxigént tudnánk alkotni, de már az is elég lenne, ha el tudnánk nyelni az előbbit, és utána lehetőleg valamit kezdeni vele, hogy soha ne is kerüljön vissza a légkörbe. Az ötlet persze jó, csak éppen a megvalósítása nem egyszerű, több okból sem.
Az első ok éppen arra vezethető vissza, hogy sokáig nem is foglalkoztak vele, hiszen a legtöbb szakértő szinte biztos volt benne, hogy az emberiség időben észhez fog térni, és a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus visszavágása elég lesz a problémák elkerülésére. Éppen ezért az ezzel foglalkozó vállalatoknak is nehéz dolguk volt, de szerencsére olyan milliárdosok, mint például Bill Gates azért folyamatosan csepegtették a pénzeket az ilyen startupokba.
A másik ok, hogy habár rettegünk a rengeteg szén-dioxidtól, valójában összességében még így is nagyon nehéz a kis rosszaságokat megtalálni a levegőben. Ha szimplán a levegőt vizsgáljuk egy átlagos helyen, akkor körülbelül 0,04%-os koncentrációban található meg, vagyis minden 2500 gázmolekulából csak 1 szén-dioxid. Ha innen próbálnánk meg kiszűrni és befogni, az körülbelül 600 és 1000 dollár közé eső költséggel járna egy tonna szén-dioxidra levetítve.
Éppen ezért logikusabbnak tűnik oda menni, ahol eleve nagyobb koncentrációban van jelen,
például egy szénerőmű kimenetéhez, ahol ez körülbelül 10%, vagyis itt már 10 gázmolekulából 1 szén-dioxid. Az ilyen forrásoknál a fenti költség akár a tizedére is csökkenthető, ami már jóval barátságosabb.
Egyelőre az üggyel foglalkozó vállalatok megoldásai már bőven túljutottak a kísérleti fázison, és a legtöbbjük rendelkezik próbaüzemekkel is, ahol demonstrálni és tesztelni tudják a módszereiket, de azért még többnyire óvatosan fogalmaznak a várható eredményekkel kapcsolatban.
Mielőtt konkrétumokkal előállnak, tovább szeretnék finomítani a technológiát, és habár azt mondják, hogy a berendezéseik modulárisan az igényeknek megfelelően bővíthetők, azt még nem igazán tudják megmondani, hogy nagyobb mennyiségben használva mennyire vihető le a szén-dioxid-befogás költsége.
A Climeworks például abban reménykedik, hogy 100 dollár környékére tudja leszorítani ezt tonnánként, míg a Global Thermostat szerint akár 50 dollárra is lemehet. Mindenesetre a gyakorlatban, kereskedelmi felhasználás mellett működő rendszert egyelőre csak a Climeworks tud felmutatni, de legalább rögtön kettőt is.
Az első egy Svájcban működő egység, ami évente körülbelül 1000 tonna szén-dioxid fog be a levegőből - és ez ugyan soknak tűnik, de valójában csak körülbelül 20 háztartás éves kibocsátása. A befogott szén-dioxidot aztán egy közeli üvegházba szállítják, ahol a növények azt szépen megköszönik, és hálájuk jeléül 20%-kal több termést hoznak.
A másik pedig az igazán nagy szám: a negatív kibocsátású erőmű. Igaz, magát az erőművet nem a Climeworks építette, sőt némileg csaltak is, mert az izlandi Hellisheidiben működő geotermikus erőművet vették célba, ami eleve nagyon kevés káros gázt juttat a levegőbe.
Az erőmű a vulkanikus aktivitásból származó hőt alakítja át elektromos árammá, illetve lakossági fűtésre használható hővé. Mindez nagyon tiszta, de kis mennyiségű szén-dioxid azért így is a levegőbe kerülne a folyamat során, igaz, egy átlagos széntüzelésű erőmű kibocsátásának mindössze körülbelül a 3%-a. Izland azonban a párizsi klímaegyezmény óta még komolyabban veszi az ügyet, így az állami Reykjavík Energy vállalat még ettől a kevés kibocsátástól is meg akart szabadulni.
A megoldást pedig az ásványvízben találták meg
Az történik ugyanis, hogy a Climeworks berendezése az erőmű által kibocsátott gázokat befogva kiszűri a szén-dioxidot, majd azt összekeveri vízzel. Az így létrejött szódából azonban nem fröccsöt csinálnak, hanem körülbelül 700 méterrel a föld alá nyomják le, ahol egészen érdekes dolgok történnek vele.
A szén-dioxidos bazaltos kőzet, Forrás: Climeworks
A szén-dioxidos víz ugyanis elkezd reakcióba lépni az Izland alatt eléggé gyakori bazaltos kőzettel, és átalakul egyfajta ásvánnyá. Vagyis ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a befogott szén-dioxid gázból lesz némi kőzet, ez pedig soha nem fog visszakerülni a légkörbe. Oké, legalábbis néhány ezer évig biztosan nem.
Ezt az áttörést az tette lehetővé, hogy a tudósok rájöttek, hogy a korábban tesztelt kőzetekkel szemben, ahol ez a folyamat akár több száz évet is igénybe venne, az (izlandi) bazaltos kőzetben mindössze egy-két év alatt végbe megy.
És ez még akkor is bizakodással tölthet el minket, ha az izlandi erőmű mindössze 50 tonna szén-dioxidot tud kővé változtatni évente, ami még mindig csak egy átlagos amerikai család éves kibocsátása. Mert igenis a negatív károsanyag-kibocsátású erőmű itt van, létezik és működik.
Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat!
Kapcsolódó anyagok:
70 SZÁZALÉKKAL KELLENE CSÖKKENTENI A SZÉN-DIOXID-KIBOCSÁTÁST
GÁZBOMBÁVÁ VÁLIK SZIBÉRIA ÖRÖKKÉ FAGYOTT TALAJA
Forrás - Nyitókép: A negatív kibocsátású erőmű Hellisheidiben, Izlandon, Forrás: Climeworks
TOP 5
