Megvalósítható-e egy település teljes energetikai függetlenedése?

A kérdés értelemszerűen úgy is feltehető, le lehet-e válni a multik által biztosított áram- vagy földgázellátásról?

Erre való törekvésekről olvashattunk már, a dán példa mellett ismert egy hazai kezdeményezés is, melyről már több alkalommal hírt adtunk mi is. Akit érdekel ez a „sikersztori”, itt olvashat róla.

Nemrég egy lengyel függetlenedési kísérlet is a lapok címoldalára került, talán nem véletlenül. Nagypálihoz hasonlóan a kétezernél alig nagyobb lélekszámú takaros kis település, Kisielice is hasonló módon próbál leválni a multik rendszeréről, mint a magyar.

A projektet a falu önkormányzata koordinálja, évek óta lépésről lépésre haladnak. Egyszerre ugyanis a település nem rendelkezett akkora tőkével, amellyel a teljes leválás megvalósítható lett volna, így a függetlenedés szakaszossá vált, de azzal a céllal, hogy a már nem is oly távoli jövőben a falu energiaellátása teljesen autonóm legyen. Magyarországon a tőke döntő része pályázati forrásokból vált biztosítottá, míg testvérnépünk adományokból és a település kedvező „adópolitikája” révén gyűjtötte össze a pénzt és kezdhetett bele a projektbe.

Egyelőre a település részeleges energiaellátását két szélerőműpark biztosítja majd 50 turbinával, de épül a harmadik is. Az első két, már működőképes park 82 MW energiát termel, míg a készülő harmadik 24 MW áram előállítására lesz képes. Vélhetően ez sem lesz azonban elég a teljes függetlenedéshez, így a lengyelek a napenergiát is segítségül hívják, naperőműtelepet hoznak majd létre.

Mint ahogy a dán vagy a magyar település, egy közösségi tulajdonban lévő kazán üzemeltetésével Kisielice is hasznosítja a biomassza elégetéséből származó energiát, azonban nemcsak a közösségi épületeket látják el így fűtéssel, - mint ahogy megfigyelhető ez pl. Nagypáliban -, hanem a lakóházakat is, mégpedig 80 %-ban. Mindehhez az alapanyag a mezőgazdasági földekről származó szalma. Nyáron természetesen a lakóházakat nem kell fűteni, akkor az energiát vízmelegítésre használják. A fűtéshez éppúgy, mint ahogy egyébként az áramellátáshoz is hozzájárul a nem egész egy éve üzembe helyezett biogáz-erőmű is, mely egy-egy MW-ot biztosít.

Ha szűkítve nézzük e történetet, nem nehéz, előbb-utóbb kiszámolható, mikor fogja megérni a befektetés és mikor lesz a szintén pénzt felemésztő üzemeltetés ellenére a működtetés nyereséges, azaz mikortól lesz „ingyenes” az energia a falu számára. Kérdés, hogy az elért eredmények hatására valaha mindezek ellenére leválik-e a település a központi energiaellátásról, vagy sem.

Ha bővebben nézzük a kérdéskört, ingyenes lesz-e valaha az energia, meg kell említeni, hogy az autonómiát biztosító berendezéseket csak a (városi) ipar képes előállítani, így a függőség, bár részlegesen, de mégis fennmarad.

A teljes energetikai önellátás így nehezen valósítható meg, vagy legfeljebb másként kellene kivitelezni, ami a „kényelemhez” szokott emberiségnek manapság igen nehezen menne. Ma Magyarországon a tanyák ötödén nincs áramellátás, így elképzelhető, hogyan lehet hűtő, számítógép és kütyük nélkül élni, hogy csak néhány eszközt említsek, amire „feltétlen” szüksége van a kor emberének. Ennek ellenére ezen tanyasi népesség „vígan” megél, fűtését fával biztosítva túléli még a farkasordító teleket is.

Kíváncsi leszek, mi lesz a „kényelemhez szokott” emberekkel ugyanakkor tél vége felé, ha az orosz-ukrán válság miatt esetleg kevesebb lesz a földgáz, és nem lesz mivel fűteni.

Kérdés az is, mi lesz akkor, ha az alternatív energiaüzemeltetést az állam meg akarja majd adóztatni, erre irányuló törekvéseket ugyanis láttunk a közelmúltból.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a leírtak ellenére azt sem, hogy a zöld energiák elterjedését mindenféleképpen elő kell segíteni az elkövetkezendő 20-50 évben, hisz lételemünk a karbon-kibocsátás mérséklése és így a felmelegedés megállítása, melyért ma részben az energiaellátásunk a felelős.

Kép 1

Kép 2