Az okosóra az új okostelefon? Kell-e egyáltalán egy új kütyü?

Megvan az a jelenet a nyolcvanas évekből, amikor nagyszünetben az egész osztály a gazdag gyerek karácsonyra kapott számológépes kvarcóráját csodálja? Hogy konkrétan csajozni lehetett azzal, hogy az ember órája hány zenét tud? Amikor milliók nézték áhítattal, ahogy a Knight Riderben David Hasselhoff belekiabálja az órájába, hogy „KITT pajti, kapj fel a sarkon”? A Seiko és a Casio által elindított divat egy évtizedig dühöngött, aztán szépen elült, és ma már legfeljebb ékszerként használjuk a karórát, és megszokásból pillantunk rá. Minek? Hiszen az okostelefonunk mindent tud, amit egy óra, és még sokkal többet. Ennek ellenére a jelek azt mutatják, 2013-ban visszatérhet a mindentudó karórák divatja.

Az okosóra trendjét egyértelműen a Pebble indította útjára tavaly tavasszal, amikor a Kickstarteren meglepetésszerűen 10,5 millió dollárt, vagyis nagyjából két és fél milliárd forintot kalapozott össze pár hét alatt a projektre az ötletgazda, Eric Migicovsky. Az alapötlet nem volt éppen forradalmi: egy karóra az e-könyv-olvasókban használt e-ink kijelzővel, ami bluetooth-on kommunikál az androidos vagy iOS-es okostelefonunkkal (vagy akár tabletünkkel), és mindenfélét meg tud jeleníteni, amit egyébként a telefon képernyőjére pillantva vennénk észre. Facebookos és twitteres értesítők, emailek, sms-ek, bejövő telefonhívások, a naptárunk emlékeztetői, ilyesmik.

A Pebble egyszerűen jó időben volt jó helyen: éppen a közösségi finanszírozás volt a legforróbb téma a neten, és a 99 dollár az okosóráért nem tűnt irreális árnak egy vérbeli geek számára. Azóta eltelt kilenc hónap, és a Pebble megszületett, január végén kezdik el kiszállítani az első előrendelők példányait. És még a születése előtt divatot teremtett: a Las Vegas-i CES kiállításon rengeteg kisebb cégnél láttunk okosórákat; ha a legnagyobb gyártók még nem is haraptak rá az ötletre, többen feltették már a kérdést: 2013 az okosóra éve lesz?

Hány az óra, Vekker úr?

A Pebble vetélytársainak bemutatását magunkra rácáfolva rögtön a lehető legnagyobb cég leendő okosórájával kezdjük. Az Apple-féle iWatch természetesen egyelőre csak a pletykák szintjén létezik: azt beszélik, az Intellel közösen dolgozik rajta a cég, és egy 1,5 hüvelykes oled-kijelzős, iOS-t futtató, bluetooth-on kommunikáló eszköz lesz, Facetime-támogatással és persze Sirivel, hiszen ha van olyan kötyü, ahol van értelme a hangalapú vezérlésnek, az egy óra. A dolog nem is hangzik olyan vadul, elvégre az összes elemző azt mondja, a mostani hordozható kütyük korszaka egy évtized múlva a ruházat részeként viselhető kütyükévé válik, és az a minimum, hogy az Apple épít valamit a Google közönségkedvenc szemüvege ellen.

Annál inkább létezik a Neptune Pine, sőt, annyival tovább is megy a Pebble-nél, hogy nem kiegészíti az okostelefont, hanem megpróbálha teljes egészében helyettesíteni, csak át kell rakni bele a microSIM-kártyát. Nagyjából mindent tud, amit egy okostelefontól elvár az ember, vagyis lehet rajta telefonálni és sms-t írni, emailezni, zenét hallgatni és netezni, van benne GPS, egy 3,2 megapixeles kamera, és az egészet az Android viszi a hátán. Ezen kívül kihasználva a karóra pozícióját a testen, a hátlapjába épített szenzorokkal pulzust mér, és egyéb egészségügyi adatokat; ma gyorsulásmérővel meg a gps-adatokkal számolva elégetett kalóriákat számol, és hasonlók. Az ígéretek szerint 2013 őszén jelenik meg, viszont súlyos 395 dollárba fog kerülni, ami erősen beszűkíti a potenciális vásárlótáborát. Igaz, annak idején az iPhone-ról is sokan azt mondták a megjelenése előtt, hogy nem lesz olyan hülye, aki ennyi pénzt ad egy telefonért. Persze amögött az Apple állt, nem egy nevenincs kanadai cég.

A Leikr mögött azonban van név: a fejlesztőcsapat a Nokia egykori mérnökeiből áll, akik a Pebble-höz hasonlóan a Kickstarteren próbálják összeszedni a sorozatgyártáshoz és piacra dobáshoz szükséges tőkét. A kütyü nem is akar full extrás okosórának látszani, szinte csak a gps-re koncentrál. A 2 hüvelykes színes kijelzőn offline tárolt térképet hozhatunk elő, így gyakorlatilag sosem tévedünk el vele. Van benne még wifi, és telepakolták fitnessprogramokkal és edzéstervekkel, így elsősorban futók, biciklisták, úszók (mert persze ütés és vízálló a Gorilla Glass képernyő) indulhatnak rá, ha egyszer megjelenik. Ez a tervek szerint idén nyár elején esedékes, 149 dollárért lehet előrendelni.

A Sony Smartwatch az eddigi összes versenyzőt lepipálja azzal, hogy már konkrétan létezik, megvásárolható 130 dollárért. Viszont nem is annyira okos, mint a vetélytársak, összesen annyit tud, hogy a 128*128 pixeles, oled-alapú érintőkijelzőjére az androidos telefonunk ki tud küldeni ezt-azt. Sms-eket, emaileket, a naptárunk emlékeztetőit, facebookos és twitteres értesítéseket, vagy éppen zenét. Még néhány saját, az órára kitalált és optimalizált appot is letölthetünk rá a Google Playről. A kézzelfoghatóságának kellemetlen mellékterméke, hogy az álomszerű ígéretek mellett már vannak róla gyakorlati tapasztalatok is, ezek pedig lesújtóak, a Gizmodo például egyenesen a Sony történetének legrosszabb termékének nevezte. Nagy, kényelmetlen, a képernyő sötét, a kezelés frusztráló, a funkciói hol működnek, hol nem. Kellemetlen, de legalább irányt mutatnak a konkurenciának, hogy milyen hibákat nem szabad elkövetni.

Az I'm Watch viszont nem csak létezik, de a világ első igazi okosórájának nevezi magát. Egy olasz cég gyártja, Android fut rajta, és szintén androidos okostelefonnal vagy tablettel tudja szinkronizálni magát bluetooth-on. A funkciói nagyjából megrajzolják, mit várjon az ember a közeljövő okosóráitól: zenelejátszás (esetünkben dedikált előfizetős online streamelő szolgáltatással), email, naptár, mikrofon és hangszóró a telefonhívásokhoz, wifi, letölthető appok, játékok, Facebook, Twitter, Instagram. Extra érdekesség a mögé tett I'm Cloud felhőszolgáltatás, ahol minden adatot tárol. És ami a legfontosabb: jól is néz ki. Persze 389 dollárért nézzen is ki jól.

A legnagyobb jóindulattal sem mondható el ugyanez a Metawatchról, azonban a fekete-fehér képernyője funkcionalitásban odaver a vetélytársaknak. Nagyjából olyan, mint egy alaposan személyre szabott Android-nyitóképernyő, rá van zsúfolva az időjárásjelentés, az olvasatlan emailjeink és üzeneteink kijelzője, naptár- és tőzsdejelentés-widget. Ja, és persze a pontos időt is mutatja, ha már egyszer egy óráról van szó. Nemrég 300 ezer dollárt kalapoztak össze Kickstarteren az iOS-es telefonokkal együttműködő változat megépítésére, szóval érdeklődés van iránta.

De kell ez nekünk?

A kérdés valójában nem is az, hogy kell-e, hanem hogy túl tud-e lépni az okosóra az alfageekeknek szóló szuperkütyü kategória határain. Elhiteti-e valaki a tömegekkel, hogy szükségük van ilyesmire, ahogyan elhitették ugyanezt az okostelefonról (aminek a felhasználói elsöprő többsége a képességei tizedét sem használja)? Ez úgy ahogy van, a Pebble fogadtatásán múlik. A Pebble körül óriási a felhajtás, mindenki ismeri a márkanevet, a kütyü olcsó, jól néz ki, sokat tud – de a kiállításokon pár percre megnyomogatott demópéldányokon felül még senki nem használta őket. A következő egy-két hétben tehát nagy a tét: ki fog derülni hogy a Pebble, és rajta keresztül az egész okosóra-kategória menő-e, és akkor új divatot születik, amit hirtelen minden gyártó és felhasználó követni akar – vagy csalódás, egy tízmillió dolláros lufi.

Forrás