Egyre több ország szembesül azzal a problémával, hogy kezdenek kifogyni az ivóvízből, pedig ezt már évekkel korábban látni lehetett, mégsem tettek komoly lépéseket a vízhiány megoldására.
Ennek jó példája Fokváros, ahol szigorú szabályozást kellett bevezetni, hogy ne apadjanak ki a város ivóvízforrásai. Izraelben viszont már az 1960-as években elkezdtek dolgozni a vízprobléma megoldásán, majd olyan eredményeket értek el, amelyekből máshol is sokat tanulhatnak.
Dél-Afrika vezetői évekig, de valószínűleg évtizedekig tudomást sem vettek arról, hogy a 4 milliós Fokvárosban reális az esélye, hogy teljesen elfogy az ivóvíz. A vezetés minden szintjén követtek el hibákat, de a leglényegesebb az volt, hogy nem készült hosszú távú terv a város vízellátásának biztosítására és a folyamatosan gyarapodó népességgel sem számoltak.
Fokváros az elhasznált szennyvíz csupán 5 százalékát hasznosította újra. Ráadásul túl régóta volt a víz ingyenes, vagy nagy mértékben államilag támogatott, így semmilyen piaci ok nem ösztönzött a takarékosságra és a víz megőrzésére.
Ami még ennél is elképesztőbb, hogy Fokvárosnak hosszú tengerpartja van, mégsem építettek tengervíz-sótalanító létesítményeket.
Pedig Fokváros minden problémájára van megoldás, és Izraelben már évtizedek óta sikerrel használják azokat. Izrael alapítása óta minden szinten komoly figyelmet kapott az ivóvíz, olyannyira, hogy gyakorlatilag ünneplik annak meglétét. Theodor Herzl, a cionizmus atyja már 1902-ben arról írt, hogy a vízmérnököket hősként fogják majd ünnepelni a jövő Izraeljében. Az új állam első vezetői akkora jelentőséget tulajdonított ennek a mondatnak, hogy a korai időszak teljes ideológiáját a víz köré építették.
A kihívás, hogy Izrael számára biztosítsák a vízellátást, már kezdettől fogva foglalkoztatta a legnagyobb elméket. Jichak Rabin, Izrael egykori miniszterelnöke 1994-ben, amikor átvette a Béke Nobel díjat, beszédében elmondta, hogy fiatalon mindig arról álmodott, hogy vízmérnök lesz. Az 1960-as évek elején az országban két futurisztikus projekt is indult.
Rájöttek arra, hogy meghatározható a lakosság által évente mosogatásra, mosakodásra és a WC-ben elhasznált víz mennyisége, és ezt megfelelő rendszerek segítségével hasznosítani lehet a mezőgazdaság számára.
1980-ra Izrael forradalmasította a víztisztítást és hatalmas infrastruktúrát építettek ki, amelynek segítségével a megtisztított vizet már a termőföldekre juttatták. Ma a szennyvíz 90 százalékát tisztítják meg annyira, hogy az használható legyen a kibucokban. Összehasonlítul: Spanyolország a második legnagyobb szennyvíz-újrahasznosító a maga 17 százalékával.
Izrael második nagy újítása, a tengervíz-sótalanítása, már az 1960-as évek közepén megkezdődött. Akkoriban az egyik tesztüzem 14 dollárért állított elő 1 köbméter ivóvizet. Ma már ugyanezt a mennyiséget 50 centért állítják elő. A tengervizet szűrőkön vezetik át, amelynek lyukai 0,5 nanométeresek. A sótalanító folyamat kiszűri a különböző anyagokat és a sót is, a végeredmény pedig tiszta, iható víz. A szűrés annyira hatékonyan működik, hogy a vízbe később ásványokat kell visszapótolni.
Ez a két technológia, a szennyvíz újrahasznosítása és a tengervíz-sótlanítás, megelőzhetné egy következő, a fokvárosihoz hasonló válság kialakulását. Ezek a technológiák azonban gyakran túl költségesnek a szegényebb országok számára. Izrael azonban nemcsak sokat költ az innovációra, de próbálnak minél költséghatékonyabb megoldásokkal is előállni.
Az országok átlagosan a rendelkezésükre álló víz 75 százalékát fordítják élelmiszer előállításra, de a kevésbé hatékonyak, mint például Egyiptom, Etiópia és Irán, a víz 95 százalékát használja erre a célra. Izrael ennél sokkal kevesebb vizet pocsékol el a csöpögtetős öntözőrendszerek használatával. Ez a fajta öntözés fele annyi vizet igényel, mint a hagyományos és kimutatták azt is, hogy sokkal jobb minőségű termést lehet elérni használatával.
Izrael azzal is spórol a vízen, hogy nem hagyja kárba veszni.Szerte a világon a vízvezeték rendszerek, csőtörések vagy szivárgások miatt, a szállított víz 30 százalékát vesztik el. Izraelben ügyelnek arra, hogy a szivárgást a minimumon tartsák és már azelőtt kicserélik a csöveket, mielőtt bekövetkezne a csőtörés. Erre egy algoritmust használnak, amely kiszámolja, hogy a vezetékrendszer mely részein és mikor lehet csőtörés, valamint egy szonárhoz hasonlító eszközzel feltérképezik a kisebb lyukakat is.
Fontos az is, hogy Izraelben a szakértők és nem a politikusok döntenek a vízről. A vízügyi biztost, aki az Izraeli Vízügyi Hatóságot irányítja, öt évre választják. Ő hozza az összes vízzel kapcsolatos döntést. Ugyanakkor Izraelben a víz pénzbe kerül és állami támogatás sincs rá, tehát mindent a lakosság fizet, ebből kifolyólag pedig az átlagemberek is jobban odafigyelnek a vízhasználatra.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (UN) azt jósólja, hogy 2025-re a világnépesség kétharmada lesz kiszolgáltatott helyzetben és él majd olyan területen, ahol nagyon kevés ivóvíz van.A túlnépesedés és a globális felmelegedés miatt a víz iránti kereslet az egekbe szökhet az előttünk álló években. Mindez pedig hatással lesz az élelmiszerárakra és a termésre is a Foreign Policy szerint.
Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat!
Kapcsolódó anyagok:
MÉGSEM FOGY EL AZ IVÓVÍZ FOKVÁROSBAN
Forrás - Nyitókép: Tengervíz-sótalanító létesítmény - FORRÁS: AFP/YOAV LEMMER
TOP 5
