Közérdekű téma ma Magyarországon az ivóvíz, az ivóvíz minősége, és az ivóvíz minőség javításának kérdésköre. 2012. november 20-án, kedden délelőtt a Magyar Víziközmű Szövetség székházában neves szakemberek beszélgettek a témáról, illetve tájékoztatták a sajtó képviselőit. A fórumon különösen nagy hangsúlyt kapott az arzén szennyezettség mértéke.
A beszélgetést Győrfi Pál (kommunikációs és PR igazgató, Országos Mentőszolgálat) vezette. Az eseményen részt vett és hozzászólt Nagy Edit, a Magyar Vízközmű Szövetség főtitkára, aki egyben az esemény háziasszonya is volt, dr. Laky Dóra adjunktus asszony a Budapesti Műszaki Egyetemről, Molnár Attila HM Currus Zrt. vezérigazgatója, Molnár Béla, Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója, Dr. Somlyódy László professzor, Budapesti Műszaki Egyetemről, Számadó Róza főosztályvezető asszony a Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Irodából, Sulyok Béla Nyírségvíz Zrt. vízellátási ágazatvezetője, Dr. Szigeti Tamás Wessling Hungary Kft. üzletfejlesztési és értékesítési igazgatója.
A beszélgetésre hivatalos volt még Dr. Székely Emőke főorvos asszony is, a Heim Pál Madarász utcai Kórházból, de mint Győrfi Pál elmondta, a doktornő éppen gyermeket műtött a sajtótájékoztató alatt, így ezen a beszélgetésen nem tudott részt venni. Szorítunk a kis betegnek ezúton is, ismeretlenül is jobbulást kívánva!
A beszélgetés teljes szövege itt olvasható:
Győrfi Pál: - Hölgyeim és uraim! Jó napot kívánok! Felállva köszöntöm most önöket, aztán vissza fogok ülni, mert a mikrofon így érhető el. Szeretettel köszöntöm önöket a mai kerekasztal beszélgetésen, amelynek a témája az ivóvíz, az ivóvíz minősége, az ivóvíz minőség javításának kérdésköre. Ez valóban közérdekű téma. Amikor a megtisztelő felkérést kaptam, hogy ezt a kerekasztal beszélgetést vezessem, siettem tisztázni, hogy a Mentőszolgálat szóvivőjeként nem azért kaptam ezt a felkérést, mert itt vészhelyzet van és életmentésre van szükség, hanem azért, mert a lakosság hiteles tájékoztatása a cél, és meggyőződésem szerint ugyanezért fogadták el a meghívást a kerekasztal beszélgetés résztvevői is. Engedjék meg, hogy bemutassam őket az ülés sorrendben: dr. Laky Dóra adjunktus asszony a Budapesti Műszaki Egyetemről, dr. Somlyódy László professzor úr a Budapesti Műszaki Egyetemről, dr. Szigeti Tamás üzletfejlesztési és értékesítési igazgató úr a Wessling Hungary Kft.-től, Nagy Edit, a Magyar Vízközmű Szövetség főtitkára, egyben a házigazdája ennek a beszélgetésnek, Sulyok Béla vízellátási ágazatvezető úr a Nyírségvíz Zrt.-től, Molnár Attila vezérigazgató úr a HM Currus Zrt.-től, Számadó Róza főosztályvezető asszony, a Belügyminisztérium Önkormányzati Koordinációs Irodájától, és végül Molnár Béla főigazgató úr az Országos Vízügyi Főigazgatóságról.
Hölgyeim és uraim! Talán azzal érdemes kezdeni, hogy egy picit ismerkedjünk meg azzal az anyaggal, amiről ennek a beszélgetésnek a nagy része szólni fog, az arzénnal. Mi is ez az anyag, hogyan kerül az ivóvízbe, és aztán pedig beszéljünk arról, hogyan kerülhet az emberi szervezetbe. Kérem professzor urat, illetve adjunktus asszonyt, hogy egy picit világosítsanak fel minket.
Dr. Somlyódy László: - Sokan összejöttünk itt, hogy a kérdéseket meg tudjuk válaszolni. Azzal kezdem, hogy mi nem az arzén. Nem cianid, bár ezzel gyakran összekeverik. Nem havária jellegű szennyezésről van szó. Valami olyasmiről van szó, amiben nekünk, magyaroknak a Kárpát-medencében sok van, ez természeti adottság. Igazából „vakmerő” dolog az arzénről beszélni, tudniillik a szó görög eredetű, arsenicus, ami annyit tesz, hogy vakmerő. Úgyhogy önök és mi itt mindannyian vakmerőek vagyunk, hogy megpróbáljuk közösen megérteni, mi is az arzén. Az arzén félfém, tehát nem fém és nem nem fém. Három párosulatlan elektronnal rendelkezik, ennek megfelelően három redoxi szinten létezhet és fordulhat elő a természetben. Amikor a magmák megolvadtak, akkor az arzén elég ügyes volt, hogy a kőzetek kristályából lelépett, és meleg vízben oldott formában távozott a felszín közelébe. A felszín közelében azután találkozott mindenféle elemmel és vegyülettel, mangánnal, vasoxiddal és hidroxidokkal, foszforral, szulfiddal, agyag ásványokkal, és ezekkel valamilyen formában kötésbe lépett, megkötődött, de ha úgy tetszik, a víz szempontjából mindez kedvező folyamat volt. Ezzel szemben savas környezetben mobilizálódik, és olyan helyeken - a Duna-Tisza közén, az ország déli, dél-keleti határvidékén, Baranya megyében -, ahol a kémhatás következtében mobilizálódik az arzén, bekerül a felszín alatti vízbe, talajvízbe és végül az ivóvízbe. Tehát nem rosszindulatról van szó, hanem egyszerűen bonyolult természeti folyamatokról. Azt mondtam, hogy savas közegben redukált állapotban van. Ez egyúttal rá is világít arra, hogyan lehet eltávolítani: oxidálni kell, ez az egyik lépése az arzén eltávolításnak.
Hogyan jut a szervezet? Hát ez roppant egyszerű, mindenki tudja: étellel, itallal, vízzel kerülhet be, és nyilvánvaló, ilyen értelemben étkezési szokások függvénye, hogy mennyi is kerül be a különböző emberek testébe. Az átlagos arzén koncentráció a talajban 1-2 milligramm/kilogramm, tehát ez a természetes háttérértéknek tekinthető. A vizekben 1-2 mikrogramm/liter. Az emberi testben is megtalálható, az ételekben is. Arisztotelész ismerte már az arzén szulfidot, Hippokratész gyógyításra használta az arzént, gyomorfekélyt gyógyított vele. Tehát kis mennyiségben gyógyszer - méreg, toxikus hatású nagy mennyiségben. Károsítja a tüdőt, a vesét, a gyomrot, bőrbetegséget idézhet elő, és végső soron nagy dózisban halálos is lehet. Biztos, hogy fogunk beszélgetni a tíz mikrogrammos határértékről. Én ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék előre bocsátani, hogy kimutattak ok-okozati kapcsolatot az arzén tartalom és a megbetegedések között. Ez tudományosan elfogadottnak tekinthető. Nagy dózist tekintve az arzén és a rák között találtak ok-okozati kapcsolatot. Óriás dózisról van szó.
Ezzel szemben az ivóvíz tartományra szinte semmi nem mondható. A bizonytalanságok nagyok. Nagyobb dózisban végezhető kísérletek extrapolárva kis tartományba komoly megállapítások nem tehetők, és ilyen esetekben mindig az elővigyázatosság elve érvényesül, vagyis jobb óvatosnak lenni. A határértékek változása az Európai Unióban és ennek következtében Magyarországon az elővigyázatosság elvének a következménye. Itt, ennél a gondolatnál megállok, és átadom a szót Laky Dórának, aki a doktori értekezését ebből a kérdésből írta. Kérem, hogy egészítsen ki.
Dr. Laky Dóra: - Köszöntök én is mindenkit. A technológiákról szeretnék pár szót beszélni. Alapvetően két típusra oszthatjuk az arzénmentesítési technológiákat. Az egyik a kovulációs technológia, én ezzel foglalkoztam részletesebben. Itt, ahogy már professzor úr említette, az első lépés egy oxidációs lépés, ennek valamilyen vegyszeradagolással kell megtörténnie, mert a levegő oxigénje nem elegendő ehhez, és ezt követően valamilyen fémsót, általában vassókat adagolunk a vízhez, mert így tudjuk az arzént szilárd, szűrhető formájúvá alakítani. Vannak olyan vizeink, ahol elegendően jelen van már annyi természetes eredetű vas, hogy esetleg ez a vassó adagolás ez el is hagyható. Itt a vastalanítással együtt az arzénmentesítés is lejátszódik, viszont vannak olyan vizek, amelyekben nincs elegendő mennyiségű vas, ott kiegészítő vegyszer adagolásra van szükség. A technológiák másik csoportja az adszorbciós technológiák csoportja. Itt valamilyen tölteten vezetjük keresztül a vizet, ez általában alumínium vagy vas alapú töltet. Ennek a felületén az arzén lényegében megkötődik, és így történik meg az arzénmentesítés. Az első technológiánál az a célunk, hogy csapadékká alakítsuk az arzént, amelyet egy következő technológiai lépésben távolítunk el, a másik technológiánál pedig ezeken a tölteteken keresztül kötjük meg az arzént. Alapvetően ez a két technológia áll rendelkezésre, amelyekkel ivóvízből az arzént el tudjuk távolítani.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen. Most megismertük a tudományos hátteret. Szóba került Arisztotelész, Hippokratész, ebből érzékelhető, hogy nem új keletű az arzén jelenléte a környezetünkben, azonban én azt gondolom, hogy itt az ideje egy pár szót beszélni arról, hogy mi hívta életre ezt a mai sajtóbeszélgetést. Megkérem a házigazdánkat, Nagy Edit főtitkár asszonyt, a Magyar Közmű Szövetség főtitkárát, hogy mondjon néhány szót.
Nagy Edit: - Köszönöm szépen, és megköszönöm az érdeklődést. A mai rendezvényünknek egy nagyon fontos célja volt: a tájékoztatás. Itt nagyon sok szakember ül, őket természetesen nem kell felvilágosítani, tehát az elsődleges cél az volt, hogy eljuttassuk az üzeneteinket a fogyasztók, a lakosság számára. Ebben kértük a sajtó segítségét, közreműködését, ugyanis úgy érzékeli a szövetség - és számunkra ez óriási felelősséget jelent -, hogy a lakosság nem megfelelő módon volt az elmúlt években tájékoztatva. Jelen rendezvényünknek az a célja, hogy reális képet kaphassanak az arzénnal kapcsolatban, hiszen a szolgáltatóink nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megfelelő minőségű ivóvizet biztonságosan szolgáltathassanak.
Viszont azt látjuk, hogy a megjelenő tévhitek, rémhírek miatt a fogyasztók elbizonytalanodnak, nincs bizalmuk az ivóvíz iránt. Azt gondolom, hogy a magyar természeti kincseink közé tartozik az ivóvíz, és nemcsak a jövőben kell biztosítanunk, hogy unokáink, gyermekeink is hozzájussanak ehhez a fontos dologhoz, hanem a jelenben is gondoskodnunk kell arról, hogy az ivóvizet az emberek megfelelő értékén kezeljék. A rendezvény ezt a célt szolgálja. Kérem, hogy ezeket az üzeneteket továbbítsák a fogyasztók felé.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen. Természetesen lesz majd lehetőség kérdezni, és interaktívvá tesszük ezt a beszélgetést. Most Szigeti Tamás doktorhoz fordulok, mert a határérték kérdését még egy kicsit tisztáznunk kell. Jelen pillanatban ugye arról van szó, hogy az ivóvíz arzén tartalma nyilván nem változik egyik napról a másikra, viszont a határérték módosul. Mi ez a határérték, és mindez laboratóriumi szemmel hogyan néz ki?
Dr. Szigeti Tamás: - Utalnék Somlyódy professzor úr történeti visszatekintésére. Nem kevés ideje fogyasztjuk azt a vizet, ami itt a Kárpát-medencében számunkra rendelkezésre áll, és nagy kincset jelent. Sokáig 50 mikrogramm/liter volt a magyarországi határérték. Vége lesz azonban az uniós moratóriumnak, tehát lépnünk kell. Ez az oka annak a téves hiedelemnek, hogy lajtos kocsik jönnek, és különböző egyéb ellátásra lesz szükség, ha ezt a határértéket be akarjuk tartani. Az 50 mikrogramm/liter nyilván azért lett ilyen mértékű Magyarországon, mert ahogy professzor úr is említette, a geokémiája a mi vizünknek olyan, hogy körülbelül ez alatti értékeket tudunk produkálni. Az ÁNTSZ-nek van egy 2000-ben kiadott arzén térképe, amely interneten is hozzáférhető. Láthatjuk rajta a magyarországi víznyerőhelyeknek az arzén tartalmait, és világosan kiderül, hogy az 50 mikrogramm/liter fölötti mennyiségek hét bázisra korlátozódnak, és az összes többiben ez nem látható. Tehát valamennyi víznyerő helyen egyébként 50 mikrogramm/liter alatti az arzén mennyiség. A laboratóriumban elég sok arzént mérünk, azon oknál fogva, hogy mi szolgáltató laborként abból élünk, hogy a megbízóinknak vizsgálatokat végzünk. Előre bocsátom, hogy nem veszünk ellenőrző mintákat. A hozzánk kerülő minták önkéntes mintavételből származó anyagok. Tehát mi azt mérjük, amit behoznak hozzánk. Ezért nem mondható reprezentatívnak természetesen, amit mi mérünk, viszont nagyon sok eredményünk van, és azt kell mondanom, hogy az 50 mikrogramm/liter fölötti határértéket a mintáinknak alig a 4%-a érte el. Az összes többi az 50 alatt volt, és több mint 30-40% 30 mikrogramm/liter alatt van. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy az 50-es határérték Magyarországon igencsak reális volt. És még valami: ugye, Szent István korában nem mérték az arzén koncentrációt, de ezt a vizet ittuk. Úgy érzem, hogy az 50 mikrogrammról tízre lemenni azért volt szükséges az Európai Unióban feltételezhetően, mert az Uniónak a tengerpartokkal rendelkező országaiban számottevő a hal és a tenger gyümölcseinek a fogyasztása. Sohár Pálnét idézném ezzel kapcsolatban. Ő nemrégen ment nyugdíjba, a mostani NÉBIH-nek a munkatársa volt, valamikor ÁNTSZ-es, illetve OÉTI-s kolléganő volt. Nagyon híres élelmiszer toxikológiai munkákat írt. Az ő adataiból tudom, hogy a tenger gyümölcseinek az arzén koncentrációja 2000 és 20.000 mikrogramm/kilogramm közé esik. Csakhogy ennek 90%-a szerves kötésben van a kutatások szerint. Tehát szén jellegű vegyületekhez van kötve az arzén, és csak 10% az, ami várhatóan az arzénnek a szervetlen formája. Érdekes adat, hogy Japánban a felmérések szerint 380 mikrogramm/kilogramm körüli az arzén bevitel naponta. Olaszországban 300 körül, Angliában 60-70 mikrogramm. Magyarországon olyan 70 mikrogramm/kilogramm az élelmiszeres arzén bevitel.
Japánban a 80-100 éves emberek a metrón tolakodnak. Tehát rendkívül jó egészségügyi állapotnak örvendenek. Úgy tűnik - bár lehet, hogy ez egy laikus vélemény tőlem, mert én nem vagyok orvos-, hogy a szervetlen arzén kontra szerves arzén vitában a japánok elég jól megvannak. Nem biztos tehát, hogy az egész Európai Unióban indokolt ilyen mértékű arzén csökkentést végrehajtani az ivóvizeknek az előírásai között. Nem azért, mert nem volna jó kevesebb arzént fogyasztani, hanem azért, mert hihetetlen nagy áldozatok árán tudjuk ezt elérni véleményem szerint. El kellene gondolkodnunk, hogy a magyar és a közép-európai fogyasztóknál valójában milyen mennyiségű szerves és szervetlen arzén bevitel várható. Azt a mérési típust, amelynél nemcsak azt nézzük meg, hogy, hogy van-e arzén az élelmiszerben meg a vízben, hanem azt is, milyen formában van jelen, speciális analitikának hívjuk. Például van egy olyan vegyület, hogy arzénbetain: ebben több metilcsoport van ráakasztva az arzén atomra. Ez alig mérgező, tehát nincs is neki toxicitása. Van egy csomó más vegyület is, amely ehhez hasonló. Ezt csak egy példaként említettem. Érdemes tehát gondolkodni azon, hogy milyen fajta arzént fogyasztunk Magyarországon, nem csak azon, hogy összes arzén mennyiségben mennyit. A számítások szerint Magyarországon egy 30 mikrogramm/literes átlaggal ki lehetne egyezni, de ez már az én saját véleményem. Köszönöm szépen.
Győrfi Pál: - Köszönöm. Visszaadnám a szót professzor úrnak.
Dr. Somlyódy László: - Mintegy 20 évvel ezelőtt az Egészségügyi Világszervezet és a FAO hozott létre egy közös bizottságot. Ők dolgoztak azon, hogy mi is legyen a határérték. Az eredmény roppant egyszerűen megvilágítható. Azt mondták, hogy kilogrammonként emberi testre vetítve két mikrogrammnál többet nem vehet fel valaki naponta. Ez 70 kilóval számolva 140 mikrogramm. Legyünk óvatosak, kerekítsük lefelé: ez 100 mikrogramm. Utána azt mondták, hogy az étkezési szokásokat is figyelembe kell venni: sok halat, tengeri herkentyűt esznek Nyugat-Európában, a 80% elmegy étkezésre. Marad 20% vízre. A 20%-ot két liter napi vízfogyasztással számolva 10 mikrogramm/liter jön ki eredménynek. A háttérérték 1-2, a természetes háttérérték általában. Ez ettől nincsen túlzottan távol. Ez volt az első megállapítás. A második a technológiákkal kapcsolatos.
Ahogy Dóra említette, a technológiák rendelkezésre állnak, ha nem is annyira egyszerűek ezek a technológiák. A harmadik laza megállapítás az volt, hogy valószínűleg ez finanszírozás szempontjából még elfogadható. Ez a hármas vezetett a 10 mikrogrammhoz.
Győrfi Pál: - Nyilván szakemberként mindenkinek megvan a saját álláspontja ebben a kérdésben, ami tapasztalatokon is alapul. Azonban én azt gondolom, hogy Magyarországnak is az a feladata, hogy ha ez a döntés megszületett, akkor a szükséges intézkedéseket végrehajtsa, és a következő kérdéssel egyrészt Számadó Róza főosztályvezető asszonyhoz fordulnék, részben Molnár Béla főigazgató úrhoz: - Milyen intézkedéseket tudtunk ebben az ügyben hozni, illetve fontos kérdés azt is tisztázni, hogy miközben Magyarországról beszélünk folyamatosan, azért nem az egész lakosságról beszélünk, hiszen a határérték betartásához intézkedések csak az ország bizonyos területein szükségesek.
Számadó Róza: - Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit a Belügyminisztérium nevében. Magyarországon az arzénnal érintett települések száma 365, ami az Unió határozatának mellékletében is szerepel az átfedések kiszűrését követően. Ez 811.000 embert érint. A kormányzat különböző erőfeszítéseket tett az ügyben, hogy minimalizálja, illetve csökkentse azt a lakosságszámot, amely érintett az arzén kémiai szennyezettségében. Ennek keretében nem idén kezdte el a kormányzat ezeket az erőfeszítéseket, hanem már a tavalyi év folyamán, amikor a felmérések után azt tapasztalta, hogy mintegy 110 település nem adott még be pályázatot. Mind a Belügyminisztérium, mind az egyéb érintett tárcák ezeknek a településeknek külön segítséget adtak arra, hogy ezek a települések is kezdjék meg a fejlesztéseket, amelyek keretében megfelelő minőségű ivóvizet fognak tudni biztosítani a lakosság számára - és mindezt siker koronázta. A tavalyi év folyamán az összes település benyújtotta a pályázatát a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek. Elmondható, hogy nincs olyan település Magyarországon, ahol vagy ne fejeződött volna be a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása érdekében folytatott beruházás, vagy pedig ne lenne folyamatban van maga a fejlesztés. Elmondhatjuk, hogy belátható időn belül minden településen biztosítva lesz az Európai Unió által előírt határértéknek megfelelő egészséges ivóvíz. Ezenkívül további kormányzati erőfeszítés volt az, hogy tavalyi év során, amikor a kormányzat azt tapasztalta, hogy nemcsak az a gond adódott, hogy valaki nem nyújtotta be a pályázatot, hanem financiális problémák is előálltak, abban a pillanatban intézkedés történt a kormányzat részéről, és az egészséges ivóvíz biztosítása kapcsán a KEOP keretein belül az önerő alapon belül, az érintett önkormányzatok 100%-os mértékben kérhettek támogatást az önerő vonatkozásában, ami azt jelenti, hogy az egészséges ivóvíz biztosítása érdekében az önkormányzatok költségei teljes mértékben fedezésre kerültek: egyrészt az önerő alapból, másrészt pedig az európai uniós forrásokból. A későbbiekben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egyszerűsítette a pályázatok benyújtását. Tehát az egyszerűsített eljárásrend is bevezetésre került. Az idén nyár folyamán, amikor azt tapasztaltuk, hogy financiális problémák is előálltak, akkor a Belügyminisztérium, tehát a kormányzat és ennek keretén belül a Belügyminisztérium úgy intézkedett és olyan BM rendeletet hozott, aminek a keretében előlegként megkaphatták ezek az önkormányzatok a BM önerő alapból a finanszírozást. Ez tehát az egyik intézkedés csomag. A kormányzat azokat az eszközöket, amiket elő tudott kormányzati szinten venni, azokat elővette, illetve az önkormányzati törvény 16-ik paragrafusa lehetőséget ad arra, hogy a kormányzat mintegy teljesítési segédként belépjen az önkormányzatok mellé azokban az esetekben, amikor azt látja, hogy egy nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésének a határideje teljesítés nélkül múlt el, vagy feltételezhető, hogy teljesítés nélkül fog elmúlni. Ennek egy másik csomag volt az eszköze, aminek a keretében a kormányzat 27 projektet elvont, és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot jelölte ki a megvalósításukra, illetve segítségnyújtásra az érintett önkormányzatok számára. Erről majd a főigazgató úr fog beszélni.
A kormányzat döntött még az ügyben is, hogy azoknál a településeknél, amelyek előre tudták sorolni az arzén szennyezettséggel érintett településeknél a fejlesztéseket, vagy valamilyen ideiglenes megoldást láttak és ezt időben jelezték, az együttműködésben a Vízi Közmű Szövetséggel, azok részére forrást biztosított, aminek kapcsán 43 településen december 26-ra, tehát mire a kötelezettség beáll az ország részére, megfelelő minőségű ivóvizet fognak biztosítani a szolgáltatók addig is, amíg a KEOP projekt befejeződik, tehát amíg a nagy beruházás befejeződik. Ezenkívül nagyon komoly erőfeszítéseket tesznek a vízi közmű szolgáltatók Amikor a kormányzat döntött ez ügyben, akkor 30 településről beszélhettünk a tekintetben, hogy december végére az önkormányzat és a vízi közmű szolgáltató közös összefogásban biztosítja a megfelelő minőségű ivóvizet a KEOP projekt elkészültéért is. A ma reggeli adatok alapján a mai szám vízmintával igazoltan 48 település. Az átmeneti vízellátás kapcsán is vannak intézkedések, de abban a HM illetékes, hogy nyilatkozzon, és főigazgató úr az elvont projektek kapcsán.
Molnár Béla: - Köszönöm szépen. Egy jó pár poénomat már lelőtte az előttem szóló Számadó Róza. Ettől függetlenül néhány dolgot azért én is meg szeretnék jegyezni. Az egyik az , hogy ez a 27 projekt nem egy végleges szám érzésem szerint. Azoknak a településeknek, amelyek a projektek végrehajtása során lemaradnak vagy valamilyen műszaki vagy egyéb akadályba ütköznek, az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak kell segítséget nyújtania, illetve a megvalósítást akár el is vonhatjuk, hogy ha úgy látjuk, hogy anyagi, személyi vagy bármilyen más feltétel nem áll a település rendelkezésére ahhoz, hogy egészséges ivóvizet, pontosabban az új határértéknek megfelelő egészséges ivóvizet szolgáltasson. Felmerül mindenkiben joggal egy kérdés: miért csak most kerül erre sor? Úgy gondolom, hogy erre most egy gyors választ lehet adni. Bármiről beszélünk - hogy elhangozzék egy klasszikus mondat -, bármiről beszélünk, úgyis a pénzről beszélünk. 2010-ig nem állt az önkormányzatoknak rendelkezésére kellő forrás ahhoz, hogy ezt megvalósítsák. Hiába állt itt az uniós forrás 2006 óta gyakorlatilag rendelkezésre, az önkormányzatok az ehhez kapcsolódó saját erőt nem tudták finanszírozni. 2010 év végén döntött úgy a kormány, hogy a Belügyminisztérium az önkormányzati saját erőn belül jelentős forrást, közel 20 milliárd forintot biztosít az önkormányzatoknak ahhoz, hogy az ivóvízminőség javító beruházásaikat el tudják végezni. Úgy gondolom, ez egy olyan mérföldkő volt egyébként a projektek megvalósításában, ami elősegítette, hogy előrelépjünk. Ettől függetlenül sajnos azt is kell, hogy mondjam, hogy egy-két helyen a szolgáltatói tehetetlenség, főleg a kisebb önkormányzatok tekintetében, illetve a szakmai tehetetlenség is vezethetett oda, hogy ezek a projektek nem kerültek beadásra. Ezen a felmérésen és „rendcsináláson” túl vagyunk, és ez alapján kialakítottunk egy stratégiát arra vonatkozóan, hogy az új határértékek életbe lépésével milyen intézkedéseket kell tenni. Erről már Számadó Róza kolléganőm beszélt. Itt egyetlen kérdés maradt fenn: 2012. december 26-tól 10 mikrogramm/liter határérték alatti arzén tartalmú vizet kell szolgáltatni, és ezt kell még valamilyen módon kezelni. Ebben folytatunk egyeztetéseket a Honvédelmi Minisztériummal, és ez alapján körvonalazódott egy olyan megoldás, amit nem tisztem elmondani, ugyanis itt van az ebben illetékes honvédelmi minisztériumi képviselő, de nyugton és bizton állíthatom, hogy az együttműködésünk az kezdettől kezdve folyamatos és töretlen. Úgy gondolom, hogy azt, amit ő el fog mondani, teljesíteni is fogjuk tudni. Köszönöm szépen.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen. Hát akkor természetesen a szó Molnár Attila vezérigazgató úré, Honvédelmi Minisztérium Currus Zrt.
Molnár Attila: - Köszönöm szépen. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Mint itt a felvezetőben elhangzott, valóban egy példamutató együttműködés van a két tárca, a Belügyminisztérium és a honvédelmi minisztériumi tárca között ebben a kérdésben, ennek a kérdésnek a megoldásában. Az átmeneti vízellátás kérdésében gyakorlatilag biztosítanunk kell olyan vízvételi pontot, ahol az uniós határérték alatt van az ivóvíz arzén, bór és fluor tartalma. December 26, - ez a dátum határérték. A Honvédelmi Minisztérium egyik hadiipari cége, a HMI Zrt., illetve a Hidrofild Kft. közösen ezt megelőzően természetesen egy fejlesztést hajtott végre, konténerizált víztisztító berendezések tárgyában, melynek eredménye pozitív volt, és ennek eredményeképpen megvalósult egy olyan víztisztító berendezés, melyet ez év márciusában egy víztisztító konferencián be is mutattunk a közvéleménynek. Miután előállt ez a helyzet, hogy vízvételi pontokat kell létesíteni, a megoldás az, hogy ötvözzük a víztisztítót, ötvözzük a víztározót, és biztosítsunk vízkiadó helyeket, hiszen ezt megelőzően, mielőtt ez a kormányhatározat megszületett, azért gazdaságossági számításokat is végzett az előterjesztő, azaz a Belügyminisztérium, miszerint az átmeneti vízellátás esetében melyik a legköltséghatékonyabb megoldás. Miután ötvöztük a három tényezőt, azaz a víztisztítót, a víztározót, illetve a vízkiadót, ennek az egyenletnek az eredménye lett az, hogy létrejött egy olyan berendezés együttes, ami mobilan telepíthető bárhova, ahol ezek a határértékek magasabbak az elvártnál. Erre rákötve a tisztított vizet - tehát nem nyers vízről beszélünk, hanem hálózati tisztított vízről -, eredményül kapjuk, hogy a berendezésben vételezhető az a tisztított víz, ami határérték alatt van. Szeretném jelezni, hogy a honvédelmi tárca a kormányhatározat megszületését követően azonnal megkezdte a felkészülést, így a hadiipari kapacitásait felhasználva ennek egy része a HM Currus Zrt., aminek a vezérigazgatója vagyok. Ezen a platformon, mivel ez nem kis erőfeszítést igényel gyártás, illetve logisztikai szempontokat figyelembe véve, ezen a platformon kezdődött meg a gyártás. Tegnap a médiában gyakorlatilag a közvéleményt tájékoztattuk megfelelő szinten arra vonatkozóan, hogy a gyártás, a gyártásra történt felkészülés, a telepítésre történt felkészülés hogyan is áll. Szeretném jelezni, hogy jó ütemben haladunk. A határozat deklarálja, hogy 2013. június 30-ig mintegy 200 településen vagy - és itt szeretném ezt a vagyot kitenni -, 200 darab berendezéssel megfelelő számú településen meg kell oldani ezt a hármas határérték problémát. Erre a berendezés fel van készítve megfelelően. A települések lejárását folytatjuk. Jelenleg 47 települést értesítettünk ki. A múlt hét végéig 36 településen jártunk. Szeretném megköszönni a vízi szolgáltató társaságok segítségét, tolmácsolják köszönetemet a kollegáknak, mert ilyen komoly együttműködést, konstruktív hozzáállást az ember nagyon ritkán tapasztal, mint amit mi tapasztalunk a lejárások során. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen vezérigazgató úrnak. Lássunk most egy konkrét példát is, hogy egy szolgáltató hogyan tudta megoldani ezt a kihívást, hogyan tudott erre választ találni. Kérem Sulyok Béla urat, a Nyírségvíz Zrt. vízellátási ágazatvezetőjét, hogy beszéljen nekünk erről.
Sulyok Béla: - Köszönöm szépen a szót. Nyilván mi egy kicsit más szemmel látjuk, illetve másként éltük meg ezt a történetet. Némi történeti visszatekintést engedjenek meg.
A dolog tíz évvel ezelőtt kezdődött. Magyarországon elindult egy program, amit ivóvízminőség javító programnak hívtak, és ez lett volna hivatott arra, hogy ezt a problémát, ami miatt most itt összeültünk, megoldjuk. Sajnos ezek a programok mindig elhaltak ilyen-olyan okok miatt. Nehéz ezt már pontosan meghatározni. Hol pénz nem volt, hol a szakmai akarat, és elkövetett az én szolgáltatói nézőpontomból nézve egy olyan hibát is ez az egész rendszer, hogy a szolgáltatókat kihagyták a pályáztatási lehetőségből. Szolgáltatóként mi csak figyeltük az eseményeket. Az önkormányzatok pályáztak, bizonyos pályázat előkészítések készültek, elkészültek tervek, ütemezve voltak ezek a végrehajtható beruházások, és aztán vártunk, vártunk, és nem történt semmi. Így érkeztünk el 2009 decemberéig, amikor jött a hír, hogy az Unió megelégelte Magyarország késlekedését, és az ÁNTSZ azzal „fenyegetőzött”, idézőjelbe téve természetesen a fenyegetést, hogy 2010 tavaszán le kell állítani több helyen a szolgáltatást, és át kell térni szükségvíz ellátásra, ami zacskós, konténeres szolgáltatást jelentett. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly érv volt amellett, hogy a szolgáltatók közül is többen elgondolkozzanak, ha ezt addig nem tették. Minket, mármint a Nyírségvíz Zrt.-t, amely Nyíregyháza és még ezenkívül 49 település vízszolgáltatását, illetve csatorna szolgáltatását biztosítja, nem ért váratlanul. Felkészülten kezdtünk hozzá, és az itt említett technológiák egyikével, koagulációs technológiák bevetésével 2010 áprilisára megoldottuk azt, hogy a működési területünkön tudtuk biztosítani ezt a 10 mikrogrammos határértéket. Egy-két kivételünk még volt, tehát még azért ennyire nem szép a kép, mert még maradt egy nyers vizes ellátású településünk, aminek a technológiai bővítését ebben az évben tudtuk megoldani,de ma mi ott tartunk, hogy egy 35 millió forintos befektetéssel hét rendszeren, 20 településen sikerült ezt a problémát megoldanunk, és így közel 100.000 ember számára tudjuk vállalni azt, hogy 10 mikrogramm alatti határértéken szolgáltatunk.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen. Van-e esetleg valakinek még valami fontos információja?
Molnár Béla: - Köszönöm szépen. Itt hallottunk szükségvíz ellátásról, átmeneti vízellátásról, illetve projektekről beszélünk. Egy-két tisztázó nyilatkozatot szeretnék tenni. Gyakorlatilag, amikor önkormányzati projektekről beszélünk, ez azt jelenti, hogy a lakosság számára végleges megoldást találjanak a projekt keretén belül arra, hogy arzénmentes, 10 mikrogramm/liter határérték alatti arzén tartalmú vizet szolgáltassanak. Tehát ez végleges megoldásokat jelent. Erre vannak az uniós források, és ehhez kapcsolódnak a Belügyminisztérium által biztosított önkormányzati saját erőforrások. A program megvalósítása az ország szintjén 168 milliárd forint becsült költségű volt a 2010-es évben. Most értelemszerűen a tervezési folyamatok előre haladásával ezek a számok pontosíthatóak és pontosodnak. A szükségvíz ellátás és átmeneti vízellátás között is szeretnék némi különbséget tenni. Úgy gondolom, hogy nem havária helyzet van. Nem arról szól a történet, hogy nem lehet holnaptól csapvizet inni, illetve december 26-tól. Tehát én inkább azt mondanám, hogy átmeneti vízellátást biztosítunk a lakosok számára. Ez pedig azt jelenti, hogy nem végleges, hanem átmeneti vízellátást biztosítunk addig, amíg a végleges megoldások nem kerülnek üzembe helyezésre, illetve a próbaüzemet követően nem kerülnek üzembe helyezésre. Az ellátási mennyiség is különböző. Egy lakos általánosságban száz liter fogyaszt naponta. A végleges megoldásokban ezt a mennyiséget kell produkálnunk. A szabályozók szerint az átmeneti vízellátás esetében három liter/fő/nap az az ivóvíz fogyasztás gyakorlatilag, amit biztosítanunk kell, és ehhez értelemszerűen a lakosoknak hozzáférést is kell tudnunk nyújtani. Erre szervezkedtünk, illetve szövetkeztünk a Honvédelmi Minisztériummal, hogy ezt az átmeneti vízellátást lehetőleg a legalacsonyabb költségen, de magas szakmai minőségben teljesíteni tudjuk. Erre a kormány 5,8 milliárd forintot biztosított a Honvédelmi Minisztérium számára 2012-es és 2013 évi felhasználással az átmeneti vízellátási telepítési folyamatok arányában. Azt is tudnunk kell, hogy azzal, hogy ez a gyakorlatilag 2001 óta tartó folyamat idáig húzódott, nagyon komoly derogációs bírság fenyegette hazánkat. Ez az összeg, az 5,8 milliárd forint, amit említettem, ez körülbelül csak a harmada annak, mint amit derogációs bírságként országunknak ki kellett volna fizetni. Ennek okán is meg kellett oldanunk ezt a problémát. Úgy gondolom, hogy hatékony és jó megoldást fogunk tudni találni, és remélhetőleg az emberek is élni fognak ezzel, és használni fogják a mi általunk telepített berendezéseket. Köszönöm szépen.
Győrfi Pál: - Köszönöm. Professzor úr?
Dr. Somlyódy László: - A történet igazából a csatlakozási tárgyalásokig nyúlik vissza, ahol Magyarország azt remélte, hogy sikerül megalkudni az Európai Unióval egy 30 mikrogrammos határértékben, mondván, hogy a táplálkozási szokások egészen mások, mint Nyugat-Európában. Az utolsó pillanatig lebegett, hogy sikerül vagy nem sikerül. Aztán voltak más fontosabb kérdések, amikben sikerült megállapodni, és az EU elutasította a 30 mikrogrammos ajánlatot. Azóta sokan halogatták a kérdést abban a reményben, hogy majd csak megegyezünk, és a vége az lett, hogy az EU megunta és azt mondta, hogy tíz, pont, vége. Köszönöm.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen. Főtitkár asszony.
Nagy Edit: - Igen, én még egy dolgot szeretnék kihangsúlyozni. Magyarország ivóvíz ellátásáról, az ivóvíz minőségéről beszélünk, és nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy ez 365 települést érint, nem az egész Magyarországot. 811.000 embert érint, ahogy a főosztályvezető asszony mondta, nem az egész Magyarországot. A Vízi Közmű Szövetség, a szolgáltatók abban érzik a nagy-nagy jelentőséget és felelősséget, hogy az egész ország ivóvíz minőségére ráhúzunk egy bizonyos jelzőt, és ezzel óriási nemzetgazdasági károkat okozunk magunknak, illetve az ivóvíz presztízsét csökkentjük. Azt szeretném még hangsúlyozni, hogy a szolgáltatók részéről nem gazdaságossági megfontolásokból kommunikáljuk azt, amit kommunikálunk, hiszen ha belegondolunk, hogy egy személy napi 2-3 liter ivóvizet fogyaszt el, csapvizet fogyaszt el, az körülbelül a szolgáltatónak ezer liter, egy köbméter, egy köbméternyi vízdíjat jelent, ami nem haszon, nem nyereség, hanem a költségei ebben megtérülnek. Tehát nem gazdasági kérdésről van szó. Egy értéknek a megőrzését és hangsúlyozását szeretnénk tudatosítani. Köszönöm szépen.
Győrfi Pál: - Parancsoljon.
Számadó Róza: - Tovább árnyalnám, amit a főtitkár asszony mondott. Ugye a 811.000 ember és a 365 település az összes érintett település. A kormányzati erőfeszítések, a vízi közmű szövetségek erőfeszítései, az önkormányzatok erőfeszítéseinek hatására elmondhatjuk azt, hogy a jelenlegi trendeket figyelembe véve december végére közel 200 településen valamilyen megoldás lesz, ami biztosítja ideiglenesen vagy véglegesen a megfelelő minőségű ivóvizet, és a HM mandátuma pedig úgy szól, Molnár úr kiegészít, hogy ha valamiben tévednék, hogy június 30-ig telepítik ezeket a víztisztító konténereket, amivel legkésőbb 2013. június 30-ra az ország egész területén biztosítva lesz a lakosság egészséges vízzel való ellátottsága.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen.
- Csak annyit szeretnék hozzáfűzni Nagy Editnek a gondolataihoz, hogy fontos hangsúlyoznom, nem lesz sokkal egészségesebb a vizünk, hanem 10 mikrogramm/liter lesz benne a megengedett szint szerinti arzén koncentráció, ami természetesen nem rossz hír, de szeretném elmondani, hogy Magyarországon, ahogy Somlyódy professzor úr is említette, tökéletesen jó lenne a 30 mikrogramm/liter, és nem azért, mert nem érzünk együtt a magyar lakosság egészségügyi állapotának a javításával, hanem azért, mert ez teljesen így indokolt. Hatalmas erőfeszítéssel leviszik a határértéket, de tudjunk róla, hogy ez inkább egy elegáns dolog. Nagyon fontos és nagyon örülök, ha sikerül, de úgy érzem, hogy a 30 az indokolt lett volna, és nem volt alaptalan, abszolút nem volt alaptalan a magyar kormányzatnak az a várakozása, hogy az Unió józan belátással ezen a területen megengedi a 30 mikrogramm/literes határértéket. Köszönöm szépen.
Győrfi Pál: - Köszönöm szépen.
Forrás: http://www.observer.hu/news/8762
TOP 5
