A kép csak illusztráció (Forrás: Midjourney)
Indiában, Mizoram államban a helyiek nem permetezőszert vesznek elő, amikor Udonga montana, a bambuszon élő büdösbogár (egy poloskafaj) tömegesen elszaporodik. Ehelyett kosarakat.
A Mizo közösség számára ez a kis barna rovar – helyi nevén thangnang – nem kártevő, hanem értékes tápanyagforrás, amely több mint egy évszázada része az étkezési kultúrájuknak, írja a Guardian.
A természet ritmusára épülő betakarítási módszer
A bogarak tömeges megjelenése a mautam idején történik – ilyenkor a Melocanna baccifera bambusz ritka, periódikus tömeges virágzása zajlik, amely rovarinváziót indít be. „Nincs pontos dátum, általában szeptember–október körül történik” – mondja Lalvohbika természetvédelmi szakember a Dampa tigrisrezervátumból. A klímaváltozás azonban ezt is befolyásolja: 2022-ben már májusban felbukkantak a bogarak, majd ismét ősszel.
A Mizo közösség egy speciális, hosszú bambusznyelű, hálós eszközt használ. A virágzás idején megrázzák a bambuszágakat, így a bogarak belehullanak a hálóba. Ezután zsákokba gyűjtik őket, forró vízzel elpusztítják, megtisztítják, és pasztává darálják.
A pasztából két fontos termék készül:
-
illatos főzőolaj, amelyet étkezési és gyógyászati célra használnak,
-
magas fehérjetartalmú keverék, amelyet állati takarmányként alkalmaznak.
A bogarak erős, jellegzetes szaga stressz hatására keletkező hasításokból származik, és bár a helyiek kedvelik az ízét, az újságírók szerint „szokni kell”.
Fenntarthatóság, hagyomány és jövőbe mutató élelmiszer
Az olaj a paszta főzése során a felszínen gyűlik össze, majd gondosan lefejtik és üvegbe töltik. Egy liter thangnang olaj ára kb. 100 rúpia (nagyjából 1 font), és a helyiek szerint öregedésgátló hatása is van. A feldolgozás után minden maradék hasznosul:
-
hmun hlui – savanykás ízesítő rizs mellé,
-
szárított pép – takarmány sertéseknek.
„Több mint 100 éve esszük a thangnangot” – meséli Salemkulhthangi, Serhmun falu idős lakója. A közösség évszázados ökológiai tudása nemcsak fenntartható módon kezeli a rovarinváziót, hanem magas fehérjetartalmú élelmet hoz létre vegyszerek alkalmazása nélkül.
A Mizo módszer példa arra, hogyan válhat egy időszakosan megjelenő kártevő táplálékká ahelyett, hogy környezetkárosító rovarirtással lépnének fel ellene. Egyre több szakértő gondolja úgy: miközben a modern világ laboratóriumokban keresi a jövő fehérjeforrásait, talán érdemes visszatekinteni azokra a közösségekre, amelyek már régóta tudják, hogyan lehet a természet kihívását táplálékká alakítani.
Ahogy Victor Meyer-Rochow entomológus fogalmazta: „Miért pusztítjuk el a rovarokat, amikor önmagukban is táplálóak?” Mizoramban ez nem kérdés – hanem hagyomány.
Kapcsolódó anyagok:
Így szabadultam meg a poloskáktól a kiskertemben
A gyönyörű mintázatú darázspók megeszi a poloskákat is
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Midjourney
TOP 5
