Ökoturizmus
Azáltal, hogy 2004-ben az Európai Unió tagállamává váltunk, gyakorlatilag megszűntek az államhatárok (legalábbis Európán belül). Szabadon utazhatunk és fedezhetünk fel ismeretlen tájakat. A klímaváltozás lassanként beépül az emberek tudatába, gondolkodásmódjába, így megnő a kereslet a természet még érintetlen tájai, illetve azon területek iránt, melyeket a globális felmelegedés leginkább veszélyeztetet.
Hogy miért? Az ok egyszerű, az emberek szeretnék látni őket, amíg nem késő!
Csakhogy ezzel tovább rombolják az egyébként is ingatag lábakon álló környezeti egyensúlyt.
Gondoljunk csak a perui Machu Picchu városára, ami sok-sok évszázadon át mentes volt az ember kártékony jelenlététől. 1911-es felfedezése óta turisták milliói látogattak el e csodálatos inka romvárosba, ami közvetlen környezete átalakulását eredményezte. Például a turistáknak szükségük van utakra, melyeken feljuthatnak a városba…
Mivel az ún. “inka út” 4 napi gyaloglást jelent, más megoldásokat kellett keresni. Jelenleg vasúton és helikopterjáratokkal érhető el leggyorsabban Machu Picchu, amivel az addig érintetlen környezetben súlyos károkat okoztak.
Talán a természet bosszúja volt, hogy 2010 februárjában a heves esőzések miatt le kellett állítani a helikoptereket és az “inka utat” is lezárták, aminek következtében közel 3500 turista rekedt a hegyen.[33]
Az ökoturizmus ezzel szemben a turizmusnak egy olyan válfaja, melynek célja, hogy az adott területet oly módon ismertesse meg a vendéggel, hogy a turistaforgalom se mennyiségével, se minőségével ne zavarja meg a helyben élők mindennapjait és ne tegyen kárt a természeti és kulturális értékekben. Az ökoturista egyik fő jellemzője, hogy utazásai során előnyben részesíti a tömegközlekedést, a biciklit vagy épp a gyalogtúrát. A tömegturizmussal szemben árnyaltabb képet kaphatunk így a helyiek életéről, mindennapi problémáiról, illetve közvetlenebb kapcsolatot alakíthatunk ki velük.
Az ökoturista keresi a fenntartható életmód megnyilvánulásait, így népszerű úticélnak számítanak az ökofalvak, melyek kb. az 1970-es évektől kezdődően szaporodtak el világszerte. Ma Európában több mint 80 ilyen önfenntartó település létezik, a világon pedig több ezerre rúg a számuk. Az ökofalvak örömmel veszik az érdeklődést, hiszen nem titkolt céljuk az általuk folytatott, az ember és a természet közti harmóniára épülő életmód bemutatása, népszerűsítése. A hazai ökofalvak száma 15 körül van (pl. Galgahévíz, Gömörszőlős, Agostyán, Salföld, Somogyvámos). Ismertségüket mutatja, hogy egyre népszerűbb osztálykirándulás helyszínnek számítanak az általános és középiskolás gyerekek (és tanáraik) körében. Nem is csoda, hiszen itt lehetőségük nyílik “élő” állatokkal találkozni, és belekóstolhatnak a vidéki élet minden – sokszor igen fárasztó – örömébe, a kerítésfestéstől a lóetetésig. Ugyanakkor számos, a társadalmi felelősségvállalást komolyan vevő cég mutat érdeklődést ezen településformák iránt. Jól tudják, itt mindig elkél a segítség, ezért önkéntesként, vagy akár csapatépítő tréningnek “álcázva”, szívesen veszik ki a részüket a munkából. Ezek a példák is jól mutatják, hogy igenis megvan bennünk a vágy a természetközeli életmódra, csak időnként elsodor minket a hétköznapok forgataga.
Ezen kívül Magyarországon a falusi turizmus – ami szintén az ökoturizmus egy fajtája – van fellendülőben.[34] Ebben nagy segítséget jelent a vidéki helyszíneken rendezett fesztiválok térnyerése (pl. Kapolcs, Bajai halászléfőző, Tó-vidék fesztivál), melyek sok fiatalt (és sok pénzt) csábítanak ezekre a sokszor gazdaságilag elmaradott, de festői környezetben fekvő településekre.
A híres magyar vendégszeretet, a jó házi ételek és italok (hungarikumok), az ízes magyar beszéd reneszánszát éli napjainkban és szerencsére egyre több külföldi turista keresi fel hazánkat a vidéki élet romantikáját keresve.
[1] l. The Tale of Erysichthon -
TOP 5
