Az éghajlatváltozás hazánkra vonatkozó előrejelzései
A klímaváltozás, a globális felmelegedés hatásai éppúgy érzékelhetőek Magyarországon, mint a világ bármely részén. Sőt, a felmelegedés hazánkat kiemelt mértékben érinti, ugyanis az elmúlt 100 év alatt a világátlagot meghaladó hőmérséklet-emelkedésben volt részünk. Bár “igazi” nagyvárosunk csupán egy van, mégis Budapest a metropoliszok minden negatív tulajdonságával rendelkezik. A több mint 2 milliós lakosság és a közvetlen agglomeráció foglalkoztatása, eltartása hatalmas terhet ró a városvezetésre. Mindehhez hozzájárul az utakon futó gépkocsik nagy száma. Bár a telekocsi rendszer nem ismeretlen fogalom hazánkban, egyelőre nagyon kevés helyen sikerült meghonosítani, pedig ha a naponta ingázók összefognának, és egy autót használnának, az nem csak a káros anyag kibocsátást csökkentené, de a pénztárcájukat is kímélné.[28]
Hazánkban a legfőbb gátat az jelenti, hogy még mindig a kényelmi szempontok dominálnak. Ha megfigyeljük, az utakon szinte csak olyan autókat láthatunk, amelyekben a sofőrön kívül senki, vagy maximum egy utas ül.
A légszennyezettségi adatok tükrében évtizedek óta ismerjük a város azon részeit, ahol nem javasolt például a kisgyermekek babakocsiban való szállítása (minél közelebb vannak a talajszinthez, annál több káros anyagot lélegeznek be).
Néhány éve már a szmogriadó sem ismeretlen kifejezés Budapest lakói számára. 2009 januárjában kellett először elrendelni, amikor is a szálló por koncentrációja az egészségügyi határérték fölé emelkedett. A megoldást a közutakon futó autók számának korlátozása jelentette (egyik nap a páros, míg következő nap csak a páratlan rendszámú autók közlekedhettek), így néhány napon belül sikerült a szmog mértékét visszaszorítani.
Ugyancsak a gépjárműközlekedés és a károsanyag-kibocsátás csökkentését szolgálná, ha a belvárost némiképp mentesítenék, más szóval “fizetőssé” tennék a behajtást a területre. Bár ez a megoldás számos európai nagyvárosban eredményt hozott, nálunk még mindig várat magára, ugyanis ehhez a zónahatárnál parkolóházak, mélygarázsok kialakítására lenne szükség, melyekre egyelőre sem hely, sem pénz nem kínálkozik.
Szerencsére azonban vannak előremutató intézkedések is. A főváros tömegközlekedési hálózata nemrégiben átalakításra, korszerűsítésre került, például egyes járatok útvonalának meghosszabbításával kiiktathatóvá váltak más járatok (és kiöregedett, szennyező busztípusok), illetve a haladás meggyorsítására szolgáló buszsávok segítségével, főleg a kora reggeli és késő délutáni órákban kialakuló dugók váltak elkerülhetőkké. Egyre több bicikliút épül, melyeket egyre több kerékpározó használ.
Magyarország az EU CO2 kibocsátás csökkentésre irányuló célkitűzéseit eddig könnyedén teljesítette, ám ez nem a mi érdemünk. A rendszerváltozás után bezáró gyárak, bányák, azaz a nehéziparunk leépülésével hazánk megfelelt az EU környezetvédelmi előírásainak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedetten hátradőlhetünk! 2020-ra 13%-kal kell növelnünk zöld beruházásaink, azaz megújuló energiára épülő vállalkozásaink számát, amelytől – egyelőre – még nagyon messze állunk.
Az 1990-es évek elején zajló gyár- és üzembezárások eredményeképp több százezer ember került utcára, vált munkanélkülivé, a vidék pedig több évtizedes lemaradásba került a várossal szemben. A munkalehetőségek hiánya pedig megindította a falvakból való elvándorlást. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyre kevesebben élnek a mezőgazdaságból, miközben természeti adottságaink alapján hazánk kiemelkedő (lehetne) a zöldség-gyümölcs termesztés terén. Mivel azonban Európa más országaival ellentétben a növénytermesztés a gépesítés hiánya miatt nálunk többe kerül, ezért hiába termelünk minőségi árut, nem tudjuk eladni. Még a természet is ellenünk fordult az utóbbi években, hiszen aszályos, majd árvízekkel terhelt évek követték egymást. Jól emlékszünk még a 2010. évi, kora nyári árhullámokra, melyek egyébként is elmaradott településeken döntöttek össze házakat, mostak alá utakat.[29]
“A legveszélyeztetettebb terület, mind az aszály, mind az árvíz szempontjából az Alföld és a Tisza-völgy, ráadásul a Dunántúlénál gyengébb minőségű felszíni és felszín alatti vizek, az arzénkérdés mind ezeken a vidékeken jelentkezik. A hasznosítható vízkészlet ráadásul a felére csökkenhet 2050-re az egyes alföldi régiókban a klímaváltozás miatt. A prognózis szerint az ország éghajlata mediterrán irányba tolódik el, vagyis melegebbé és szárazabbá válik, eközben nő a nagy mennyiségű csapadékok gyakorisága és a száraz időszakok hossza.”[30]
A 2008-ban elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025 (NÉS) szerint Magyarországon az éghajlatváltozás a természeti értékeket, a vizeket, az élővilágot, az erdőket, a mezőgazdasági terméshozamokat, sőt, az építményeket, a lakókörnyezetet, a lakosság egészségét és életminőségét is veszélyezteti. Egy ENSZ-kutatásra hivatkozva a NÉS azt állítja, hogy a klímaváltozás a biológiai sokszínűségre, azaz az élővilág fajgazdagságára gyakorolt hatása szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa.[31]
Azt már most is a saját bőrünkön érezzük, hogy a nyaraink forrókká váltak, sorra dőlnek meg a melegrekordok, ugyanakkor sosem látott hevességű viharok tombolnak szinte heti rendszerességgel az ország valamely pontján. A legnagyobb ilyen – emberéletet is követelő vihar – 2006. augusztus 20-án csapott le Budapestre, a több mint egymilliós tömeget vonzó, az államalapítás ünnepe alkalmából rendezett szokásos tűzijáték alatt. Fákat csavart ki, oszlopokat döntött ki az orkán erejű szél, ami elől a tömeg nem tudott idejekorán elmenekülni.[32] Hazánk akkor ízelítőt kapott abból, mi várhat ránk, ha nem figyelünk oda jobban a természet jelzéseire és nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt környezetszennyező tevékenységeink mérséklése érdekében!
TOP 5
