Külföldi turisták és gyógyulni vágyó nyugdíjasok kedvelt célpontja a Keszthely közelében fekvő Hévízi-tó. Itthon nem túl közismert, külföldön viszont kifejezetten radioaktivitásával reklámozzák Magyarország egyik legkorábban feltárt termálvizét. Tényleg van benne sugárzó anyag? Ártalmas vagy gyógyító hatású? A kérdés eldöntése nem egyszerű.
A sugárzástól való félelem mélyen gyökerezik az emberekben, pedig környezetünkben mindig is jelen volt az ionizáló sugárzás és a természetes eredetű radioaktív anyagok. Előbbiről pedig sok kutató úgy véli, hogy valószínűleg egyáltalán nem rossz: egy elmélet szerint az ionizáló sugárzás okozta spontán mutációknak köszönhetjük, hogy egyáltalán kialakult a mai élővilág a Földön.
Más kutatások alapján bizonyos szintû sugárzás kimondottan hasznos, mivel elpusztítja az élõ szervezetekben folyamatosan keletkezõ, potenciálisan rosszindulatú sejteket, amelyek sugárérzékenysége nagyobb, mint az egészséges sejteké– ez a jelenség az alapja a sugárterápiának is.
Radioaktivitással reklámozni
Ennek ellenére a sugárzásokról mélyebb ismeretekkel nem rendelkező emberekből természetes borzonságt vált ki, ha mondjuk a Hévízi-tóról szóló külföldi beszámolóban azt olvassák, hogy a tóban enyhén radioaktív a víz, és ezzel gyógyítják a reumatikus és idegi megbetegedéseket.
Rengeteg //www.flickr.com/photos/65123211@N00/249250452/">honlapon szerepel a tóval kapcsolatban a radioaktív jelző, azt azonban már szinte egyik sem magyarázza meg, hogy pontosan mit is kell érteni ez alatt. Pedig az emberiség az atombombák óta elég erős félelmet táplál a szóval kapcsolatban – nem véletlenül nevezték át MRI-re (magnetic resonance imaging, mágneses magrezonanciás képalkotás) az eredetileg nuclear magnetic resonance imaging nevet viselő diagnosztikai módszert. A Hévízi-tó radioaktivitásával kapcsolatban a magyar források sem túl egyértelműek, kevés helyen jelölik meg az okozó kémiai elemet. Több honlapon egyszerűen gyógyító erejű radioaktív iszapról írnak.
Mi van a tóban?
Az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) munkatársai a hetvenes évek vége óta végeztek radioaktivitás-méréseket gyógyvizekben, ezeknek azonban egyrészt többnyire nem a vizek sugáregészségügyi értékelése volt a céljuk, ráadásul az adatok már elavulhattak. A budapesti gyógyfürdõkben a kilencvenes évek elején kezdődtek hasonló vizsgálatok.
Dr. Szerbin Pável biofizikus, aki korábban hivatalból mérte a Hévízi-tó vizében az oldott radon aktivitás-koncentrációját és a fürdő helyiségeinek légterében a radon-szinteket, túlzónak tartja azt a nagyon sok honlapon szereplő állítást, hogy a tó radioaktív volna, mivel természetes eredetű radioaktivitás mindenhol van: „Ennek alapján azt is állíthatnám, hogy a ma reggeli vizeletem is radioaktív volt. Helyesebb lenne az átlagos háttérszint feletti természetes eredetű radioaktivitást írni.”
A kutató szerint azonban az átlagos háttérszint is relatív: léteznek a Földön olyan helyek, ahol a természetes eredetű gammasugárzás tízszerese a világátlagnak, mégsem okoz semmiféle egészségkárosodást. Szerbin megerősítette, hogy a tó vizében több radioaktív elem található, többek között a radon-222, amely a radon egyik izotópja. Létezik más természetes radonizotóp is, a radon-220 (toron), de annak 50 másodperc körüli a felezési ideje, nagyon gyorsan lebomlik, ezért alig mérhető.
Radioaktív gáz
A radon a periódusos rendszer 86-ik eleme, jele Rn. Radioaktív, színtelen, szagtalan nemesgáz. A természetben az urán és a tórium bomlási sor tagjaként fordul elő, a rádium leányeleme, ez azt jelenti, hogy a fent felsorolt elemekből kiindulva keletkezik. Az urán és a tórium úgynevezett primordiális radionuklidok, vagyis a naprendszerünket alkotó anyag keletkezésekor jöttek létre, feltételezhetően egy szupernóvarobbanás következtében.
A radon úgynevezett alfa-sugárzó, bomlásakor rövid felezési idejű bomlástermékek keletkeznek, ezeket hívják a radon leányelemeinek is. Legstabilabb izotópja a Hévíz-tóban is megtalálható 222Rn, melynek felezési ideje 3,8 nap.
Legnagyobb részben a radon felelős a lakosság természetes forrásoktól eredő környezeti sugárterheléséért, igaz ez területenként és időben nagyon eltérő lehet. A lakosságot érõ, természetes forrásból származó környezeti sugárterhelés a magyarországi éghajlati viszonyok között körülbelül 2,5 millisievert per év, ennek 40 százaléka a radontól származik.
A radongáz felhalmozódhat épületekben, főleg azokban, ahol nem szellőztetnek rendesen. Emiatt télen nagyobb koncentrációban lehet jelen a lakásokban, mint nyáron. A radon leányelemei nem légneműek, megragadnak a felületeken mint porrészecskék a levegőben. Amennyiben ezt a szennyezett port belélegezzük, ezek a részecskék megragadhatnak a légutakon és a tüdőben, ezzel pedig egyes kutatások szerint növelik a tüdőrák kockázatát.
Vizsgálják
Az eddig elvégzett vizsgálatok egyértelmű összefüggést mutattak a megnövekedett tüdőrák-kockázat és a levegőben mért radon aktivitás-koncentráció között az uránbányászok esetén, az azonban már korántsem biztos, hogy a lakosságot érő, természetes radon-terhelés egyértelműen olyan hatással járna, mint a bányászoknál.
A nagy radonkoncentrációjú uránbányában dolgozók vizsgálatával megállapították, hogy a leányelemek belégzése növeli a tüdõ rosszindulatú elváltozásait, ezért a Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (International Commission on Radiation Protection, ICRP) ajánlásokat dolgozott ki a radon és leányelemei által okozott egészségi kockázat csökkentésére.
Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége (Environmental Protection Agency, EPA) szerint a dohányzás után a radon a tüdőrák második leggyakoribb oka – ez 21 ezer halálozást jelent évente az Egyesült Államokban. Ezek közül 2900 olyanokat érint, akik sosem dohányoztak.
Hévíznél pontosan bemérték
Mivel jól látható, ahogy a radon és főleg leányelemei egészségügyi kockázatot hordozhatnak, egy ideje megszaporodtak az ezzel kapcsolatos kutatások, mérések. A Hévízi-tónál a magyar kutatók már pontos feltárásokat végeztek.
Szerbin Pável és munkatársai vizsgálták a kórházépület nyilvános elõterében található ivókút vízét, mivel a betegek és a lakosok is ivókúra-szerűen használják, ami nagyobb sugárterhelés esetén már veszélyes lehet. Vizsgálták ezen kívül a Fontanális-forrást és György-forrást, melyek a kórház terápiás helyiségeinek és fürdõjének vízellátását biztosítják.
A Hévízi-tó vizét nemcsak terápiás célra hasznosítják, hanem a turisták által is kedvelt fürdõhely, ezért a kutatók nemcsak közvetlenül a forrásokból, hanem a víz felszíne alatt, és a tó kifolyó részénél ötven centiméteres mélységben is vettek mintákat. Ezenkívül mérték a fürdő egyes helyiségeinek légterében a radon aktivitás-koncentrációkat.
Egyáltalán nem kiugró
A mérések alapján a radonszint a napszaktól függően ingadozott, gyakorlatilag az összes vizsgált helyiség légterében. A jelenség valószínűleg a helyiségek szellőztetettségével van összefüggésben: ha éjszaka zárva vannak, a kádakban, medencékben maradt vízből, az építőanyagokból, valamint esetleg a talajból szivárgó radon felhalmozódik.
Reggel viszont szellőztetnek, ezért a kevés radont tartalmazó friss levegő beáramlása csökkenti a radonkoncentrációt. A kutatók megállapították, hogy hévízi gyógyfürdőkórházban megfigyelhető radonkoncentrációk a balneoterápiás munkahelyeken végzett más vizsgálatok eredményeivel összehasonlítva alacsonyak.
(A becquerel (Bq) a radioaktivitás SI mértékegysége. Egy Bq az adott mennyiségű radioaktív anyag aktivitása, ahol egy atommag bomlik le egy másodperc alatt. A mértékegység nevét Henri Becquerel után kapta, aki 1903-ban megosztott Nobel-díjat kapott Pierre és Marie Curie-vel közösen a radioaktivitás felfedezéséért.)
A vízben elvégzett mérések alapján viszont nem volt kimutatható évszakhoz kötött ingadozás a radon-koncentrációkban. A különbözõ mintavételi helyeken vett vizek radontartalma pedig lényegében nem tért el egymástól A mérések ideje alatt a legkisebb 222Rn-koncentrációt 1994 februárjában a Fontanális-forrásban (2,70 Bq/l), a legnagyobbat ugyanebben az időben az ivókút vizében (10,01 Bq/l) mérték a kutatók, az átlagértékek az öt különböző vízben 3,83-6,80 Bq/l között mozogtak.
Ezek az eredmények megfelelnek a várakozásoknak, mivel a korábbi adatok szerint termál- és ásványvizekben a természetes eredetű radioaktív elemek hasonló koncentrációban fordulnak elő. A hévizi gyógyfürdõkórház területén található vizek egyáltalán nem tartoznak a kimagaslóan nagy radon aktivitás-koncentrációval jellemezhető vizek közé.
Egyébként egyes országokban már gondolkodnak a radonszint korlátozásáról az ivóvízben, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban pedig már van érvényes, illetve javasolt határérték ( 3,7 Bq/l, illetve 100 Bq/l).
Akkor mire jó a radonterápia?
Szerbin Pável szerint Magyarországon olyan kezelés, aminek a neve radon-terápia, konkrétan nincs, más országokban viszont létezik. Itthon van gyógyfürdő-terápia, gyógyvíz-terápia és barlang-terápia. Mindegyiknél lehet a gyógyító közegben az átlagosnál nagyobb radon aktivitás-koncentráció. A kezelés pozitív hatását balneológusok, speleoterápiai szakemberek (barlangterápia) állapítják meg nem mérések, hanem a pácienseken szerzett tapasztalataik összegzése alapján.
A biofizikus szerint gyógyfürdőkben, barlangokban a gyógyulni vágyó emberekre ható összetett hatások közül a radioaktív sugárzás hatását elválasztani a többitől csaknem lehetetlen, tehát nem tudjuk, a hatások melyikéért és mennyiben felelős a sugárzás. Kettős vakteszttel elvégzett kísérletek azonban kimutatták, hogy a radon tartalmú vízzel kezelt betegek esetében szignifikánsan jobb mutatókat értek el a krónikus fejfájás krónikus polyartritis (egyfajta ízületi gyulladás) és a Bechterew-kór kezelésében, mint az ugyanolyan mutatókkal rendelkezõ, de radonmentes vízzel.
Magyarországon is sok helyen alkalmaznak nagy radonkoncentrációjú természetes vizek felhasználásával gyógyfürdõterápiát különféle, fõként mozgásszervi betegségek kezelésére, valamint ezen vizeket emésztőrendszeri panaszok orvoslására is ajánlják ivókúra keretében.
TOP 5
