Barnazónából zöldmező – Élhető, turizmusra is alkalmas környezet megteremtése az ipari negyedből
Bámulatos, milyen hatékonysággal, kreativitással adnak új funkciót az elhagyott gyáraknak, ipartelepeknek a németek, válik kalandparkká a nagyolvasztó, lokállá a selyemgombolyító, hogyan teremtenek végtelen, kék-zöld oázist a barnazónából Lipcsében és környékén.
Az idősebbek még emlékeznek azokra az időkre, amikor felmenőink boldogan robogtak a Tüzépre, ha NDK lignit érkezett a Lipcse környéki 20 külszíni fejtés egyikéből. Valaha a lipcsei lignitfejtések, brikettgyárak, erőművek munkások ezreinek adtak munkát. Majd a német újraegyesítéskor a terület túlnyomó részén felhagytak a bányászattal, kimerült a készlet; „lig-nicht” - ahogy annak idején Nagy Bandó András tréfálkozott. Mit lehet itt csinálni? - néztek szét a derék lipcseiek. És nézünk szét ma, csodálva, hogy mit lehetett csinálni: egy olyan tó-, folyó- és csatornarendszert, melynek köszönhetően úgy néz ki a vidék, mintha ősidőktől kezdve mindig is a helyén lett volna a Leipziger Neuseenland, kékeszölden körülfonva a nyüzsgő szász várost.