Skip to main content
Város / Közlekedés

Ha karambolozik az önvezető autó: kinek az életét mentse?

 

Az utasokét vagy a járókelőkét? Idősekét vagy a fiatalokét? Nehéz kérdés.

Elkerülhetetlen karambol felé szalad egy önvezető autó. Ön mit tenne ilyen helyzetben, és mit várna el az autót vezető mesterséges intelligenciától? Az utasokat vagy a járókelőket részesítené előnyben? Elképesztően nehéz kérdésekről van szó, amire pedig előbb-utóbb választ kell adnia a technológiának. Ráadásul, mint most kiderült, a világ minden részén másképp gondolkodnak az emberek a problémáról.

hirdetés

Ugyan az önvezető autók közúton még nem közlekedhetnek szabadon (mindenképp szükség van engedélyre a teszteléshez, és egy sofőrnek is ott kell ülnie, ha bármi probléma lenne), azonban az gyakorlatilag kétségtelen tény, hogy a közeli jövő egyik nagy lehetőségét jelentik. És az egyik nagy problémáját, amire most még nem nagyon látjuk a megoldást.

Nevezetesen: ha egy önvezető autó semmiképp nem tudja elkerülni a balesetet, akkor az utasait kell megvédenie vagy a járókelőket?

Mi lenne morálisan a helyes egy olyan helyzetben, ami mindenképpen katasztrófával végződik? Ezt próbálta kideríteni a Massachusetts Institute of Technology (MIT) egy új kutatásban, ami igazából nem is tekinthető hagyományos kutatásnak, inkább egyfajta felmérésnek. A jelentkezőket sem ők választották, hanem az általuk fejlesztett Moral Machine nevű kvízjátékot kellett használni, amit egyébként több mint 40 millióan meg is tettek, így tehát elég nagy a merítés.

Adott a klasszikus dilemma: ön lát egy vonatot nagy sebességgel haladni a sínpályán öt ember felé, azonban van lehetősége kezelni a váltót. Ha nem csinál semmit, akkor az öt ember biztosan meghal, viszont ha átkapcsolja a váltót, akkor a másik sínpályán álldogáló egy ember hal meg, aki pedig egyébként túlélte volna. Mit tesz?

A MIT kutatói ezt a klasszikus problémát húzták rá az önvezető autókra, és bővítették ki összesen 26 millió különböző variációval. Ha az önvezető autó semmiképp nem tudja elkerülni a karambolt, akkor az utasait áldozza fel, vagy rántsa félre a kormányt, és hajtson a járókelők közé? Ha pedig az utóbbit választja, akkor inkább kit üssön el:

  • Egy sikeres vagy szegény embert?
  • Időset vagy fiatalt?
  • Bűnözőt vagy büntetlen előéletűt?
  • Számít-e, hogy a gyalogosok például szabálytalanul kelnek át az úton?
  • Mennyire foglalkozzon az állatokkal?

Ilyen és hasonló szituációk elé állították a Moral Machine felhasználóit az utóbbi években, a végeredmény pedig több szempontból is érdekes, és a preferenciák érezhetően eltérnek nemcsak kontinensekként vagy kultúrkörökként, de még országonként is.

Az a világon mindenhol általánosan kimutatható volt, hogy résztvevők inkább az emberi élet megvédését preferálták az állatokéval szemben, és a fiatalokét az idősekkel szemben, de általánosan a legtöbben azt szerették volna, hogy lehetőleg minél több emberélet meneküljön meg.

Jóval kisebb részben ugyan, de a globálisan összegzett végeredmény szerint inkább a nőket mentenénk meg a férfiak helyett, a gazdagabbakat a szegényebbek helyett, és a járókelőket az utasok helyett. Abban is nagyjából egyetértett a Föld, hogy a bűnözők járjanak rosszul, ha köztük és egy kutya között kell választani.

Ezen túlmenően azonban már tényleg nagyon változnak a preferenciák világszerte. A nyugati országokban az emberek inkább a fiatalokat mentenék meg, ha lehetőségük lenne rá, míg a Távol-Keleten és az iszlám világban ez nem érdekelte annyira a résztvevőket. A déli országokban egyértelműen a nők és az egészségesnek tűnők életét részesítették előnyben státusztól függetlenül, míg a státusz nyugaton jobban számított.

A japánoknál, norvégoknál és a szingapúriaknál volt a legfontosabb a járókelők megkímélése, míg a kínaiaknál, észteknél és a tajvaniaknál ezen volt a legkevesebb hangsúly.

Érdemes beszélni róla

Ismét: az MIT elismeri, hogy ez nem egy klasszikus kutatás, amire aztán komolyan építkezni lehet. A résztvevők csoportját semmilyen módon nem kontrollálták, így például a gyenge internetpenetrációval rendelkező országokban egyértelműen a gazdagabb réteg volt felülreprezentálva. Ezen kívül a részvevők többsége 20-as és 30-as éveiben járó, többnyire egyetemet végzett férfi volt.

Az MIT célja inkább az volt, hogy az önvezető autók elkerülhetetlen bevezetése előtt egy alapos tudományos és társadalmi vitát kezdeményezzen.

"Mielőtt engedélyezzük az autóinknak az erkölcsi döntések meghozatalát, egy globális beszélgetést kell elindítani, hogy kifejezhessük preferenciáinkat a gyártó cégeknek és az őket szabályzó politikai erőknek"

- írják.

Mindenesetre az önvezető autókat tervező mérnökök jelentős része egyébként nem feltétlenül tartja relevánsnak ezt az egészet. A Google önvezetős rendszerén dolgozó vezető mérnök, Andrew Chatham például úgy véli, hogy ezek olyan hipotetikus helyzetek, melyekhez még csak hasonlóba sem futottak bele a tesztek során, és az a céljuk, hogy a jövőben se merülhessen fel hasonló. Ehhez pedig egész egyszerűen egy nagyon jól megtervezett rendszer szükséges.

Ha pedig vészhelyzet van, Chatham szerint majdnem mindig egyetlen válasz van: tövig kell nyomni a féket.

Ezek a rendszerek mindig is abban lesznek a legbiztosabbak, ami előttük van, de ezen kívül fékezés közben jobban is irányítható marad az autó, mintha megpróbálna kitérni és beleszaladni valamibe. Szóval valami nagyon extrém helyzetnek kell kialakulnia ahhoz, hogy ne a fékezés jelentse a megfelelő választ. 

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat! 

Kapcsolódó anyagok: 

Forrás - Nyitókép: STRAIGHT

TOP 5

Friss Cikkek