A kép csak illusztráció (Forrás: Pexels)
Európában egyre nagyobb problémát jelentenek a szélsőséges időjárási események: a heves esőzések árvizeket okoznak, miközben az egyre gyakoribb aszályok vízhiánnyal fenyegetik a városokat. A megoldást az úgynevezett szivacsvárosok jelenthetik, amelyek zöldfelületekkel, vízáteresztő burkolatokkal és természetes víztározókkal gyűjtik össze az esővizet. Az Európai Unió most egy új kezdeményezéssel segítené az ilyen városfejlesztési projektek megvalósítását, írja az euronews..
A szélsőséges időjárási ingadozások miatt a víz kettős fenyegetéssé vált Európa városai számára. Amikor heves viharok érkeznek, túl sok csapadék hullik, aszály idején viszont súlyos vízhiány alakulhat ki.
Egyes szakértők szerint azonban az úgynevezett szivacsvárosok jelenthetik a megoldás egyik fontos elemét. A természetalapú várostervezési modellt két évtizeddel ezelőtt Kínában dolgozták ki, és alapjaiban változtathatja meg azt, ahogyan a települések az esővízzel gazdálkodnak.
A szivacsvárosok kialakításakor a már beépített városi területeket zöldfelületekkel, vízáteresztő burkolatokkal és víztároló rendszerekkel alakítják át. A cél, hogy az esővizet ne vezessék el azonnal, hanem helyben elnyeljék, megtartsák, majd később újra felhasználják. Ez csökkentheti a csatornarendszerek terhelését, miközben víztartalékokat biztosíthat a száraz időszakokra.
Justin Abbott, az Arup mérnöki tanácsadó vállalat szakértője és európai vízügyi vezetője szerint a városok alkalmazkodásának egyik leghatékonyabb módja az elmúlt évszázad várostervezési szemléletének megváltoztatása.
„A városok alkalmazkodásának egyik legnagyobb hatású módja az, ha szakítanak azzal az évszázados várostervezési gyakorlattal, amely az esővizet hulladéknak, nem pedig értékes erőforrásnak tekintette” – fogalmazott.
Kínából indult a szivacsvárosok ötlete, Európában is egyre több helyen alkalmazzák
A szivacsvárosok koncepcióját a 2000-es évek elején Kongjian Yu kínai tájépítész dolgozta ki. A szakember azt javasolta, hogy a városok tavakkal, vizes élőhelyekkel és növényzettel beültetett vízelvezető árkokkal fogják fel a csapadékot, mielőtt az a csatornákba és a folyókba jutna. Elmélete szerint a víz lefolyásának lassítása csökkentheti az árvizek kockázatát a viharok idején. Az összegyűjtött esővíz emellett alkalmas lehet a felszín alatti vízkészletek pótlására vagy a parkok öntözésére a száraz időszakokban. A növényzet a hőhullámok idején a városi utcák hűtésében is szerepet játszhat. Bizonyos esetekben az egészséges talaj és a vizes élőhelyek az erdőtüzek elleni védekezést is segíthetik.
A szivacsvárosok koncepciója különösen nagy figyelmet kapott, miután 2012-ben Pekingben katasztrofális áradások következtében 79 ember vesztette életét. Kína 2014-ben országos irányelveket fogadott el a szivacsvárosok fejlesztésére, majd 2015-ben elindított egy 16 várost érintő kísérleti programot. A résztvevő települések között volt Vuhan, Hsziamen és Csungking is. A programot 2016-ban további 14 városra terjesztették ki, köztük Sanghajra és Sencsenre. Kína célja, hogy 2030-ra a beépített városi területek 80 százaléka szivacsvárosként működjön.
Európában már évtizedek óta kísérleteznek hasonló vízgazdálkodási megoldásokkal.
A dél-svédországi Malmö városában 1998 és 2002 között átalakították az áradásoknak kitett Augustenborg városrészt. Zöldtetőket, vizes élőhelyeket, vízvisszatartó tavakat és hat kilométernyi vízcsatornát alakítottak ki. Az intézkedések eredményesnek bizonyultak: a 2007-es és a 2014-es nagy viharok idején Augustenborgban jóval kisebb árvízkárok keletkeztek, mint a város más negyedeiben.
A hollandiai Rotterdamban található Benthemplein víztér szintén különleges megoldást alkalmaz. A 2013-ban megnyitott közterület jó időben kosárlabdapályaként és szabadidős térként működik, heves esőzések idején azonban három medencéje ideiglenesen akár 1,7 millió liter vizet is képes befogadni.
Egy évvel később, 2014-ben Dániában, Koppenhágában nyitották meg a Tåsinge Plads közteret. Itt a környező épületek tetejéről érkező csapadékot föld alatti tárolórendszerekkel és esőkertekkel gyűjtik össze. Az esőkertek olyan sekély, növényzettel beültetett területek, amelyek lehetővé teszik, hogy a csapadék fokozatosan beszivárogjon a talajba.
Az Európai Bizottság azt szeretné, hogy a hasonló fejlesztések az egész kontinensen elterjedjenek. Az EU 2025-ben elfogadott vízügyi rezilienciastratégiája több szivacsváros létrehozását és további vizes élőhelyek helyreállítását szorgalmazza.
Az Európai Unió most egy úgynevezett „Sponge Facility” kezdeményezést is kidolgoz, amely a természetalapú városfejlesztési projektek megvalósítását segítené. Az átalakítás azonban nem mindenhol egyszerű. A műemléki védelem alatt álló épületek, a zsúfolt utcák és a föld alatt húzódó közműhálózatok jelentősen megnehezítik a történelmi városközpontok korszerűsítését.
Justin Abbott szerint ezek az akadályok azonban nem jelenthetnek kifogást a fejlesztések elhalasztására.
„Ezeknek a kihívásoknak a célzottabb beavatkozásokat kellene ösztönözniük, nem pedig a tétlenséget” – hangsúlyozta.
A szakember kisebb léptékű megoldásokat is javasol, például az udvarok burkolatának eltávolítását, több fa ültetését, valamint részben vagy teljesen növényzettel borított zöldtetők kialakítását.
A szivacsvárosok hatékonyak lehetnek, de önmagukban nem akadályozhatnak meg minden árvizet
Bármennyire zöld egy város, az elnyelhető esővíz mennyiségének megvannak a korlátai. Rendkívül heves viharok idején a talaj telítődhet vízzel, a tárolórendszerek pedig megtelhetnek. Ilyenkor a további csapadéknak már nincs hová távoznia.
A spanyolországi Valencia környékén 2024-ben bekövetkezett katasztrofális árvizek tragikus következményei is megmutatták, mi történhet, amikor a szélsőséges csapadékmennyiség meghaladja egy város védelmi rendszereinek kapacitását.
„A szivacsvárosokban alkalmazott intézkedések rendkívül hatékonyak, de önmagukban nem képesek minden kihívást megoldani” – magyarázta Abbott.
A szakértő szerint a városoknak továbbra is szükségük van hagyományos csapadékvíz-elvezető rendszerekre, nagyobb víztározókra és olyan kijelölt vízelvezető útvonalakra, amelyek biztonságosan elvezethetik az árvizet, amikor az esőkertek és a vizes élőhelyek már nem képesek több vizet befogadni.
A megfelelő vízgazdálkodás azonban nem kizárólag mérnöki kérdés. Abbott szerint a városi önkormányzatoknak, a víziközmű-szolgáltatóknak, az ingatlanfejlesztőknek és a földtulajdonosoknak egyaránt felelősséget kell vállalniuk a csapadékvíz kezeléséért. Egyetlen szereplő döntése ugyanis akár egész városrészek vízgazdálkodását és árvízi biztonságát is befolyásolhatja.
„A városok tervezésekor és kialakításakor a vizet kell az első helyre helyeznünk” – mondta Abbott. A szakember szerint a jövő városait úgy kell megtervezni, hogy a víz ne leküzdendő problémát, hanem a városi környezet természetes és hasznos részét jelentse.
„A vízzel együtt kell terveznünk” – fogalmazott.
Kapcsolódó anyagok:
Szivacsvárossá alakul Koppenhága, de mit is jelent mindez?
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by jason hu: pexels
TOP 5
