Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_thumbnails_akolibrik.jpgEzek a kolibrik 2500 mérföldet repülnek Mexikóból Alaszkába, kezdi a narrátor a filmben. A videó igen érdekes, csodálatos felvételeket, kép kimerevítéseket tartalmaz.

Hogy is kezdődött mindez? Egy nap az egyik kolibri nagyon érdekesnek találta a filmben látható ház tulajdonosának a fényképezőgépét és egyre közelebb merészkedett hozzá. A tulajdonosnak ekkor támadt az az ötlete, hogy pár csepp nektárral a kezében, közelebb csalogatja a kis madarat. A kolibri egyre érdeklődőbb lett, közelebb és közelebb jött, hogy csemegézzen a nektárból.

Mindössze tíz perc elteltével már a tenyeréből itta azt a nedűt, amit előzőleg csak az etetőből kapott. Azt est beálltáig még nagyon sok társa jelent meg és ivott ugyanabból a kézből, de a sötétedés után már félni kezdtek, és eltűntek.

Másnap az egész család is kísérletet tett a kézből való etetésre, ami feledhetetlen élménynek bizonyult mindenki számára. Ettől a naptól kezdve készült az a számtalan lélegzetelállító fotó, majd film is, melyeken a kis kolibrik láthatók, amint egy tenyérből táplálkoznak. A nyár végén aztán a madarak visszatértek Mexikóba.

Tudták, hogy a kolibrik szíve 1200 ütemet ver percenként? Bámulatos a természet!

A megmentés

Amint azt a másik rövidfilm is mutatja, a kolibri igen értelmes madár.

A videóban piciny madarat egy támadás után mentette meg a film főhőse. Egyedülálló felvételek mutatják, hogy sikerült etetnie, nevelnie, gondoznia, repülni tanítania.

A kisfilm mindemellett egy rövid történetet is elmesél.

„Amikor a kis madár azt gondolta, hogy készen áll a végleges elköltözésre, elrepült a kedvenc területére a (ház mögött lévő) hátsó kertbe. Ösztönei azt súgták, hogy csatlakoznia kell a többi kolibrihoz. Erre azonban végül nem került sor. Keletkezhetett benne egy "emberi gondolat", mellyel tudatosította magában, a vadonban biztos nem maradna életben.”

Ahogy a szerző elmondja, pontosabban leírja: a kolibri először tehát még sikeresen élt a vadonban, de nem sokkal később mégis visszatért az udvarába.

A szerző kitér arra is, hogy nemcsak cukros vizen nevelte a kis jószágot. Naponta háromszor fogdosott össze neki legyeket a komposztládájából, melyeket összetört és belekevert a tápjába. Később segített neki megtanulni, hogy tud egyedül legyeket fogni, ez azonban nem látszik a videón. Vagyis a kolibri mindent megtanult, ami a túléléshez szükséges, mégsem a vadont választotta.

Mindezek felvetik annak a gondolatnak a vizsgálatát, hogy egyes fajok városiasodnak, megtanulnak az emberrel együtt élni, és azt a hasznukra fordítják. A városi állatokat, így pl. a hollókat, tudósok már vizsgálat alá vetették, és magas intelligenciát állapítottak meg náluk.

Végezetül szintén egy madárra utalunk, melyen jót szórakozunk ugyan, ha átkattintunk a videóra, de ha belegondolunk, mi is történik valójában, rájöhetünk, hogy a sirály nagyon is tudatosan gondolkodik akkor, amikor könnyedén szerzi meg a mindennapi betevőt.

Béer