Kép forrása: Midjourney
Egy új, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány szerint a mai észtek, finnek és magyarok genetikai gyökerei egészen Szibériáig nyúlnak vissza.
A Harvard Egyetem kutatócsoportja 180, az ősi Észak-Eurázsiában élt ember genomját elemezte, és összehasonlította azokat több mint 1 300 korábban vizsgált egyén genetikai adataival, valamint a mai populációkéval. A kutatás egyik legfontosabb felfedezése, hogy ezek közül többen is az úgynevezett Yakutia_LNBA genetikai mintát hordozták – ez a minta pedig egyértelműen jelen van szinte minden mai uráli nyelvet beszélő népesség genetikai állományában, írja a LIVE SCIENCE.
Az uráli nyelvcsaládhoz tartozik több mint húsz nyelv, köztük az észt, a finn és a magyar. Ezek különlegesnek számítanak, mivel teljesen eltérnek az őket körülvevő indoeurópai nyelvektől. Tian Chen Zeng, a tanulmány vezető szerzője szerint a Yakutia_LNBA az egyetlen kelet-ázsiai genetikai komponens, amely majdnem minden múltbeli és jelenlegi uráli nyelvet beszélő csoportnál jelen van – míg a környező indoeurópai nyelvű népcsoportoknál hiányzik.
A kutatók úgy vélik, ezek az emberek a Kr. e. 4 500–3 200 közötti időszakban éltek Szibériában, és valószínűleg az ún. Ymyyakhtakh kultúrához tartoztak, amely kerámiákat, bronztárgyakat és csontból vagy kőből készült nyílhegyeket hagyott maga után. Ennek a kultúrának a nyomai délre, az Altaj-Szaján erdős sztyeppéi felé is eljutottak – éppen arra a területre, ahonnan a kutatók feltételezése szerint az uráli nyelvű népek nyugatra vándoroltak.
A genetikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy ezek a közösségek valószínűleg apai ágon szerveződtek – vagyis patrilineálisak voltak. Az Y-kromoszómák elemzése alapján ez a családi szerveződés több generáción átívelően fennállhatott.
Fontos azonban kiemelni: a genetikai minták nem azonosak a nyelvi hovatartozással. Catherine Frieman, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze arra figyelmeztet, hogy „az ember genetikai öröksége önmagában nem árulja el, milyen nyelvet beszélt, vagy melyiket tekintette anyanyelvének”. Ráadásul a többnyelvűség is gyakori volt a múltban, így a nyelvi változások mögött akár migráció nélkül is meghúzódhatott kulturális csere.
Tian Chen Zeng azonban úgy véli, hogy a nyelvi elterjedés mögött legalább részleges népességmozgás állhatott, amely elég jelentős volt ahhoz, hogy genetikai nyomokat hagyjon maga után. A kutatás tehát nem állítja egyértelműen, hogy az ősi szibériai csoportok uráli nyelvet beszéltek, de az eddigi genetikai adatok alapján ez a kapcsolat komoly figyelmet érdemel.
A tanulmány egy fontos lépés az uráli népek eredetének és migrációjának megértésében, még akkor is, ha a nyelvi megfeleltetések terén további óvatosságra van szükség. Az ősi szibériai gének, úgy tűnik, nemcsak múltbeli vándorlások nyomait őrzik, hanem segíthetnek új fényt vetni nyelvi és kulturális gyökereinkre is.
Kapcsolódó anyagok:
| Eltűntek vagy alkalmazkodtak és túléltek? A maja civilizáció titkát most egy DNS kutatás fedi fel |
|---|
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Midjourney
