Amikor szerelmesek vagyunk, ritkán gondolunk arra, hogy egyszer majd véget ér a kapcsolat. A rózsaszín ködben még elképzelhetetlen, hogy valaha is elváljunk a kedvesünktől, aki jelenleg az életünk középpontja.
Ugyanígy, amikor egy keresztény, 50 pluszos vagy éppen egy rocker társkereső felületét böngésszük, a remény és az izgalom vezérel minket, nem pedig az a gondolat, hogy egyszer ebből szakítás is lehet. Pedig a valóság része, hogy nem minden kapcsolat tart örökké, és van, amikor ennek a fájdalmas döntésnek a meghozatala az egyik legjobb, amit tehetünk.
Fájó belegondolni, de van, amikor ez a legjobb döntés
A szakításra rávenni magunkat az egyik legnehezebb dolog a társas kapcsolatainkban. Sokan évekig, sőt, akár hónapokig is képesek halogatni a döntést, ugyanis félnek a saját vagy a társuknak okozott fájdalomtól, vagy attól, hogy később megbánják majd ezt a lépést.
Vannak helyzetek, amikor a kapcsolat nem épít, hanem visszahúz. Ilyen lehet, ha például az eltérő életcélok miatt egyre több a konfliktus, de az is hasonló helyzetet okoz, ha megrengett a bizalom, vagy nincs már meg a kölcsönös szeretet.
A szakítás ilyen helyzetben nem kudarc, hanem egy bátor lépés önmagunk felé. Fáj kimondani, hogy már nem jó, amit régen oly nagyon szerettünk, de ez a fájdalom hosszú távon hozzásegíthet minket a valódi boldogsághoz.
A szakító félnek sem egyszerűbb
A közvélekedés szerint az elhagyott fél viseli a legnagyobb terhet, pedig az, aki kimondta a végszót, legalább olyan nehéz helyzetben van. A szakító fél is végigéli a gyászfolyamatot, csak kicsit másképp: az elengedés mellett még meg kell küzdenie a bűntudattal, kétséggel, sőt, gyakran a környezet meg nem értésével.
Sokan úgy gondolják, hogy mivel a szakító fél tette meg a tényleges lépést, ezért nincs oka szomorúnak lenni. Pedig a döntés súlya, a másik fájdalmának látványa és a “mi lett volna, ha…” típusú gondolatok rányomhatják a bélyeget a mindennapokra. Fontos tudatosítani, hogy nemcsak az elhagyott fél gyászol, hanem mindkettő, hiszen a pár mindkét tagja elveszít valamit, ami számára fontos volt.
A szakító fél is megérdemli a támogatást és az újrakezdés lehetőségét
A szakító fél is megérdemli az együttérzést, támogatást, megértést. Ahogy az elhagyott félnek is idő kell ahhoz, hogy feldolgozza a történteket, úgy a szakító félnek szüksége van ugyanerre. Az elfojtás helyett sokkal egészségesebb megélni a fájdalmat, hiszen csak így lehetséges a valódi továbblépés.
Fontos, hogy bármelyik pozícióban is vagyunk, ne zárkózzunk be: a család és a barátok hatalmas támogatást tudnak adni, illetve az új hobbik vagy utazások is segíthetnek átlendülni a nehéz időszakon.
Nem kell siettetni a gyógyulást, de tudnunk kell, hogy ez nem a vég, hanem egy új kezdet. El fog jönni az a pont, amikor túl leszünk a gyászon és egy friss kapcsolat tesz majd minket boldoggá. Ha úgy érzed, eljött az újrakezdés ideje, a cronos társkereső kapuja nyitva áll előtted.
Szponzorált tartalom – Hirdetés (x)
Kép forrása: az ügyfél oldala
