Tudja esetleg, milyen hatással lehet Önre az, ha az átlag kínai állampolgár – másolva az amerikai, avagy angolszász kultúrát -, egyre több médiumra sütött bifszteket szeretne fogyasztani?

Sok esőerdőt kell kivágni hozzá Brazíliában, hiszen a marhacsordáknak hatalmas legelők kellenek. Ezáltal csökken a légtérből a CO₂ elnyelése, hisz az esőerdő köztudottan a Föld tüdeje. Ha pedig az őserdő nem képes a káros anyag kibocsátást csökkenteni, Magyarországon is melegszik, melegedni fog a Föld. Ellensúlyozásképpen saját őserdőinket kellene tovább ültetni? Vélhetőleg igen, mégpedig a biodiverzitás elveinek megfelelően, hisz betelepített fajok, mint pl. az akác, nem őshonos fajta hazánkban. A probléma azonban ezzel nem szűnik meg. Mi lenne akkor a megoldás?

Brazíliával szemben megfelelő alternatívát kínál Costa-Rica. Az ország komplett állami programmal szolgál turizmus terén, így a környezet és az abban élő állampolgár is jól jár. Előbbi nem pusztul, míg az utóbbi képes fenntartani magát és gyermekeit. Ez a fenntarthatóság egy példája? Igen, ez az. Costa-Ricában tehát egyáltalán nem ritka látvány a hátizsákjukat cipelő amerikai turisták látványa, akik az esőerdőben erre kijelölt útvonalon haladva közvetlen közelségből csodálják meg az ott élő növényeket, rovarokat és állatokat. Ezek a tudatos turisták egyébként általánosságban is a természet és az egészséges életmód hívei, így a környezetbarát szállásokon is természetes alapanyagokból készült ételeket fogyasztanak, laknak, megismerve ezzel a helyiek szokásait, kultúráját. És ahogy a videón is látszik, igen jól érzik magukat ebben a csodálatos világban.

A turizmus új formája tehát egyfajta modellt képez más államok számára, hogyan is kellene a vendéglátást szervezni saját országukban. Nyilvánvaló, hogy az ökoturizmus révén a kis karibi ország komoly bevételekre tett, tesz szert, azaz az addig szinte kizárólag a külföldön forgó pénz az országban marad. Ez pedig követendő példa. De követendő példa a Costa-Ricaban élő jövő generációi számára is. Ki akarná uis elpusztítani az akár aranytojást is tojó tyúkot? Van olyan ország, mely nyilván nem, de van olyan ország is, mely sajnos igen.

Hasonlóan pozitív példával a Föld más területein is találkozhatunk. Főleg, ha szinte az adott állam nem is rendelkezik más lehetőséggel, mint a turizmus révén bevételt szerezni saját maga, és lakosai számára. Ennek jegyében már évtizedekkel ezelőtt tervezetten kerültek kialakításra a seychelle-szigeteki szállodák és ugyanott a vendéglátás megszervezése. Úgy, hogy közben az őslakosok megőrizték a természetes partvonalakat, a belső területek harmóniáját, az őstermészetet.

Mivel a korallokból felépült szigetvilág egyedi állat és növényvilággal rendelkezik, sok ökoturista választja azt célpontnak annak ellenére, hogy az utak többsége igen drága. De megéri, hisz érintetlen paradicsomi állapot várja őket. Az állam pedig, régóta felismerve az ebben rejlő óriási értéket, nagyon vigyáz erre az érintetlenségre.

Seychellen így, bár a szigetek nem túl nagyok, sok a nemzeti park, madárrezervátum, búvárkodásra alkalmas partszakasz. Szigorú a környezetvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozás is, a szigetekről pl. nem vihető haza semmilyen csecse-becse, nem lehet szigonnyal halra vadászni, stb.

Mint ismeretes, a Seychelle-szigetek két csoportja az UNESCO világörökség része, egy ugyanezen név alatt szereplő alapítvány gondozza őket.

Nem véletlen tehát, hogy az ökoturizmus ilyen sikeres lehet az édenkertben, hisz csak akkor hoz bevételt, ha a paradicsomi állapotok fennmaradnak.

De mi a helyzet a trópusi szigetvilághoz képest sokkal hidegebb területeken, pl. Izlandon? 2006-tól az izlandi kormány ismét lehetővé tette a bálnavadászatot partjaitól 200 tengeri mérföldre. Ez éles ellentétben áll az addigi ökoturisztikai elképzelésekkel, sok turista uis hajlandó volt szervezett túrák keretében kihajózni a tengerre és ott közvetlen közelből megszemlélni a bálnákat természetes élővilágukban. Bár a bejelentést éles nemzetközi tiltakozás követte, Izland nem tágított, és továbbra is lehetővé tette, teszi az állatok legyilkolását.

Ugyanakkor a Guardien, és annak révén a transindex.ro tavaly arról számolt be, hogy az izlandi bálnavadászok mégis hajlandók lennének áttérni az ökoturizmusra, így az újra virágzásnak indulhatna.

Ennek hátterében azonban inkább az áll, hogy a bálnákból készült termékek, – morális okokra is visszavezethetően -, egyre nehezebben értékesíthetők a világon, másrészt az izlandi lakosság is egyre inkább a városokba költözik, így sok bálnavadász korábbi élettere leszűkül vidéken, megváltozik. Mivel a halászfalvak megfelelő lakosság hiányában elvesztik korábbi gazdasági jelentőségüket, a megélhetést, a túlélést csak az ökoturizmus jelentheti. Mire azonban a megfelelő gyakorlat kialakul, több ezer állat teljesen értelmetlen halálával kell számolni, veszélyeztetve a már kihalófélben lévő egyes fajok egyedszámát egyébként is.

Magyarországon szerencsére nem kell hasonló problémáktól tartani. Ahogy pl. az Őrségi Nemzeti Park honlapján is írják a szervezők: „Szakvezetéseink alkalmával az érdeklődőket felfedező útra invitáljuk. A résztvevők félretéve az enciklopédiák katedraszagú információit, szakembereink segítségével élményszerűen nyerhetnek betekintést az Őrség sajátos világába. Közelebbről ismerkedve az örökül hagyott természet és a tájba simuló épített örökség egyedülálló értékeivel, a régi mesterségek, a szerek, a porták hangulatával. Nagy,- és kiscsoportos szakvezetést egyaránt biztosítunk a gyalogtúrázás, a kerékpározás a fogatolás vagy az autós túrák szerelmeseinek.”

hazai ökotúristák

Az ökoturizmus.lap.hu oldal naprakész információkkal szolgál, hova érdemes utazni bel, vagy külföldön. Remélhetőleg, egyre több külföldi is igényli majd a hazai túrákon való részvételt. Hazánkra is ráférnének ugyanis azok a dollármilliók, melyek Costa-Rica államkincstárát és népét gazdagítják.

Béer

(forrás: Transindex.ro)