Kivettünk egymilliárd forintot a szemétből

Magyarországon évente módosul a környezetvédelmi szabályozás. A sörösüvegek és néhány bormárka betétdíjasok, a PET palackok nem azok, az alumíniumdobozok helyzetéről később. Hogy a termékdíj és a betétdíj mennyire stabil eleme a rendszernek, minden évben ősszel dől el, de megjósolni egyik szereplő sem tudja. Egy évtizede Duma László (a név valódi!) az ország legnagyobb logisztikai tanácsadó cégének ügyvezetői székéből jutott arra a gondolatra, ha már a begyűjtés legfontosabb eleme az inverz logisztika, érdemes volna komolyan foglalkozni a kérdéssel. 2006-ban létrehozta Returpack Kft.-t, majd összefogott a vegyipari gépeket gyártó Sealorient Kft.-vel és annak vezetőjével, Berkes Csabával az ötlet megvalósítására.

Elsüllyedt költség

Duma László eredetileg közlekedésmérnök, IT-t oktat a Corvinuson. Azt mondja, kutató lévén az innováció mindennapi kenyere, nemigen tud elképzelni munkát technológiai fejlesztés nélkül. Nyolc évvel ezelőtt Berkes Csabával együtt mintegy 25 millió forint magánköltségből kifejlesztették egy olyan automata prototípusát, amelyik visszaveszi az italos dobozokat. Bár úgynevezett kék óceán stratégiával indultak, vagyis az ötlet olyasmit hozott, amire addig nem volt példa, szinte azonnal le is kellett állniuk. Igaz, hogy a sörgyárak komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy környezettudatosak legyenek, az akkori gazdasági környezetben mégsem volt igény ilyesmire. Három évükbe telt, hogy ráérezzenek a helyes üzleti logikára. „Egy éven át bombáztuk a Sörszövetséget, 2009-ben egyeztek bele, hogy tegyünk még egy próbát” – kezdi Duma László. – „De akkor már mi is egy lépéssel magunk előtt jártunk. Az új automatákban az volt a truváj, hogy a sérült dobozt is visszaveszik.”

Teljesen elölről

A világon kétféleképpen gyűjtenek vissza italosdobozt: betétdíjasan – azaz a fogyasztó által kifizetett magas betétösszeget visszaadva, de kizárólag ép formában –, vagy a hulladék csekélyke áráért bármilyen formában, akár összenyomva is. Ez utóbbi gyűjtést a Returpackig senki sem próbálta automatizálni. A két mérnök arra jött rá, minimális ösztönző összegért nem vigyáznak arra, hogy ne horpadjon be a doboz, az a magasabb összeg pedig, amennyiért megérné gondosnak lenni, már betétdíjnak minősül. A kettő között nincs átmenet. Ezért az ő innovációjuk lényege, hogy a gépeik átveszik a hulladékot összelapítva is, méghozzá gyorsan.

A pilot program

A Sörszövetség a három legnagyobb márkát – Heineken, Dreher, Borsodi – fogja össze, ők adják a magyar sörtermelés 90 százalékát. A Returpack Kft. még közepes vállalatnak is kicsi, míg az említett márkák mamutcégek. A piaci rést a kkv abban vette észre, hogy amelyik vállalat visszagyűjti a saját alapanyagait, termékdíjkedvezményben részesül. Ez pedig, bárhogy fogalmazunk, a gyakorlatban kevesebb adót jelent. Rábólintott hát 2009-ben a Heineken, a Dreher és a Borsodi, teszteljék le a módszert 24 géppel. A tervekben egy év alatt megcélzott mennyiséget – hetente és automatánként 5000 dobozt – hat hónap alatt teljesítették.

Nem hitték volna

Az első évben sem üzletileg, sem technológiailag nem tudták, mire számíthatnak, meséli Duma László. „A sörösök azonnal a nagy volument kezdték szorgalmazni, de ehhez be is kellett ruházni. Így hát közösen eldöntöttük, hogy országos rendszert építünk, a befektetést pedig mindkét fél vállalta. Ekkor már 80 automatánk működött az országban. Az automata kihozta a környezetvédőt az emberekből, és erre egy év után a Tesco is felfigyelt. Azzal keresett meg minket, hogy ők is szeretnének visszaváltó-automatákat, és hajlandóak meg is vásárolni őket. Ma 180 gépünk van, ennek kicsit kevesebb mint harmada a Tescóé. Ez 2012 elejére kialakult. Jelen vagyunk 19 Auchanban, a harmincvalahány Intersparban, tucatnál valamivel több CBA-ban, 80 Tescóban, és 12 hajléktalanszállón.”

Mindegy, miért, csak vigyük

Duma László szerint három csoportra oszthatók a begyűjtők. Tetemes részük hajléktalan, akiknek ez voltaképpen megélhetést biztosít. A második csoportba azok a „sűrű fillér, ritka forint”-felfogású családok tartoznak, akik egyáltalán nem szegények, de ahol alapos indoklás nélkül még egy százast sem költ el senki. A harmadik részt a környezettudatos lakosok adják, akik mindenképp szelektálnák az italosdobozokat. „Az volt a logikánk, hogy ha mindez a bevásárlás helyszínén megoldható, csak annyi a feladat, hogy ne üres, hanem a dobozokkal teli szatyorral menjünk oda. És mivel összelapítódhatnak, vigyázni sem kell rájuk.”

Megtöltenék a fél Parlamentet

2009-ben csak sörösdobozból évi 600 millió darab gyűlt össze, amit aztán sorsára hagyott a lakosság is, a vállalatok is. Mivel a környezetvédelemben a legnagyobb tétel a logisztika, Duma László azon a csapáson indult el, hogyan lehet mindezt szervezetté tenni, hogyan lehet elérni, hogy a fogyasztóknál lévő darabok is elszállítódjanak. „Azt mondtuk az első fejlesztésre, hát ez nem sikerült, de azt is tudtuk, új fejezetet nyithat, és az lehet a nagy üzleti ötlet, hogy sérült formában is visszagyűjtsünk. 2013-ban az eredmény 100 millió doboz.” Ha ezeket egymásra helyeznénk, félig megtöltené hazánk legnagyobb épületét, a Parlamentet. Tömegük pedig – 1650 tonna – 1230 V50-es Volvóénak felel meg.

A magyar vásárló trükkös fajta

A Returpack automatáiban saját fejlesztésű szoftver dolgozik. Nemcsak felismeri az összegyűrt dobozt, de megkülönbözteti a méretre vágott papírtól és alufóliától, mert a magyar fogyasztó olykor-olykor szereti megviccelni az ellenőrzést. Ezt a precíziós részletet is karban tudják tartani, meg tudják javítani a távolból. Az automata kompaktorral dolgozik: ha a legjobb szándékkal lapítjuk is össze a dobozokat, még mindig túl sok helyet foglalnak el, ezért a gép meg sem áll a papírvékony állapotig. Enélkül kisebb szobát megtöltene a tartalma, így azonban néhány százliteres konténerben tárolódik a hulladék, az eredeti mérete tizenharmadára lapítva. Minden gépüket valós időben látják, a diszpécser követi a bedobott mennyiséget, látja, mikor fogy el a blokkpapír, és beavatkozik a távolból, ha valaki egy szendvics maradékát nyomja bele a gépbe. „Kizárólag akkor megyünk az alumíniumért, amikor teljesen megtelt a gép. Nem előbb, nem később, levegőt nem szállítunk. Éppen az az egyik legfontosabb eleme az innovációnak, hogy nálunk kevesebb gázolaj és gépkocsivezetői bér tapad a hulladékhoz, mint bármely más módszernél. A rendszer legtöbb eleme saját fejlesztés, a többit összelegóztuk, ahogy a nagykönyvben meg van írva.”

Valódi ökoszisztéma

Az üzleti szimbiózis olyan nyitott rendszer, amelyben minden szereplő jól jár. A kereskedők kompenzációs díjat kapnak azért, hogy befogadják az automatákat, emellett elmondhatják magukról, hogy plusz szolgáltatást nyújtanak a vevőiknek. A vásárló visszatér, és forgalmat csinál a boltnak, saját maga szállítja be a hulladékot, így logisztikai erőforrást vált ki – mint említettük, ez a legkomolyabb tétel, a legszűkebb keresztmetszet a környezettudatosságban –, és még névleges összeghez is jut. Minden kereskedelmi üzletlánccal kicsit eltérő az üzleti konstrukció, de kölcsönösen előnyös valamennyi szereplő számára. A Sörgyárak a Returpackon és kereskedőkön keresztül fizetik ki a fogyasztót, aki megszabadul a szeméttől, és büszke lehet magára, hogy óvja környezetét. „Kisvárosokban is jelen vagyunk, például Mogyoródon, Veresegyházon, ahol egyáltalán nincs hajléktalan, de az ott lakó emberek értékelik, ha a helyi üzletben otthagyhatják a hulladékot, és még néhány forintot le is tudnak vásárolni az árából.” A Returpack pedig nyereséges rendszert állított fel: az alumínium kiemelten értékes anyag, a tőzsdén jegyzik, szemben a műanyaggal végtelenszer újrahasznosítható, egy részéből Audi-hengerfej lesz Győrben, egy másikból biciklialváz, nagy részéből pedig éppen sörösdoboz. Ha az első előállítás energiaigényét 100 egységnek tekintjük, az újrahasznosítás 5 egységből megvalósítható, emellett nincs bauxit- vagy timföldprobléma. Évente több százmillió használt dobozt tartanak körforgásban az eredeti energiaráfordítás 5 százalékából. Közben szolid megélhetést nyújtanak több száz fővárosi és vidéki hajléktalannak, akik a szállón többet kapnak a dobozokért, mint a hipermarketben álló automatából. És, mintegy mellékhatásként, néhány év alatt szép csendben eltűnt az alumíniumszemét az utcákról.

Duma László így foglalja össze a lényeget: „Egymilliárd forintot vettünk ki a szemétből.”

Forrás

Kép: Kétszer lapul össze az alumíniumdoboz a rendszerben: mi, felhasználók akármilyen törődötten visszaadhatjuk, ezek után az automata a méret tizenharmadára kompaktálja, Fotó: Bielik István - Origo