A minap az Euronews adott hírt arról, hogy ismét zöld alga lepte el Kína tengerparti szakaszának egy részét. Akár fel is kaphatnánk a fejünket e hírre, de nem ez az igazán árdekes a kommentárban. Inkább az vált ki megdöbbenéssel vegyes mosolygást, miszerint a kínai fürdőzők kifejezetten jól érzik magukat a zöldben. No és persze a környezetszennyezésben.
(Minderről fotósorozat itt érhető el: http://index.hu/galeria/index/kulfold/2013/07/04/latexalarcban_a_kinai_mocsarstrandon/)
Akár turisztikai látványosság is lehetne a jelenség, ha éppen ez lenne a cél. Ez azonban igen merész feltételezés.
Mi a magyarázata akkor a tenger kizöldülésének?
A környező termőföldeket az extraprofitszerzés érdekében a kínaiak végtelenül kizsákmányolják, melynek következtében azok szinte teljesen kimerülnek. A recept a régi, a termőképességet műtrágyázással próbálják pótolni. A vegyszer bejutva az édesvizekbe, eljut a tengerbe is, ahol gazdag táptalajuk szolgál az alga virágzásának.
Mi lesz az algákkal?
A kínaiak több ezer embert bevonva a "küzdelembe", megpróbálják naponta megtisztítani a partot, majd a " tengeri zöldséget" kiszárítva telepeken, tehenek táplálására fordítják.
Vagyis a hulladék felhasználásra kerül, így akár boldogok is lehetnénk. A környezet azonban, bár a hírek erről nem szóltak, nyilvánvalóan jelentős károsodást szenved, és a folyamat évről éve ismétlődik.
Egyszóval igazi csővégi megoldás a tengerpart megtisztítása és a "hulladék" felhasználása, ahelyett, hogy az intenzív mezőgazdaság megreformálására kerülne.
De hát a kínaiakat etetni kell! - hallhatnánk az ellenérvek közül a legjelentősebbet. Kína uis saját erőforrásait felhasználva csak a lakosság 1/3-át képes ellátni saját élelemmel, míg a fennmaradó 2/3-nyi embertömegnek a táplálékot külföldről kell beszereznie. Talán így jobban érthető, miért is ez a rablógazdálkodás, mint ahogy az is, miért fognak egyszer környezetüket teljesen elpusztítva maguk is elpusztulni. A kérdés már csak az ennek az egyszerű fenti példának a bemutatásával, mennyi időn belül fog ez bekövetkeni.
Béer